Június kilenc után (feat. szegény Vitézy Dávid, szegény választók) – Selmeci János jegyzete

A felhatalmazás felelősséggel jár. A legkisebb település önkormányzati képviselője, egy nagyváros polgármestere és az Európai Parlament közvetlenül választott politikusa mögött is választók és az ő elvárásaik állnak; ez még akkor is igaz, ha a szavazat sokszor nem is a személynek, hanem a pártjának, az ellenfelének, vagy épp a jobb híjánnak szól.

Aligha csak egyetlen válasz létezik arra a kérdésre, hogy pontosan mi is a dolga egy polgármesternek, egy EP- vagy önkormányzati képviselőnek; az biztosan elvárható tőlük, hogy dolgozzanak, szervezzenek maguk köré közösséget, munkájuk fókuszában pedig ne öncél, hanem az ország (település) álljon. Elég ránézni Magyarországra ahhoz, hogy ne érezzük feleslegesnek emlékeztetni erre őket és magunkat is.

Mert ahogy nekik sem elég egy napsütéses vasárnapon választást nyerni, úgy nekünk sem elég X-et tenni valaki neve mellé egyszer, aztán ráhagyni, hogy mihez kezd a tőlünk kapott felhatalmazással.

Sok baja van ennek az országnak, de az egyik legnagyobb bizonyosan az, hogy a politikusok és a választók is választásról választásra élnek; a győztes máris azon gondolkodik, hogyan győz majd legközelebb is, a vesztes pedig azt ígéri a csalódott szavazóinak, hogy majd négy vagy öt év múlva minden más lesz. Pedig ha nekem vagy önöknek ma van egy bölcsődés gyerekük, a következő polgármesterre már iskolás lesz. Ugye ön is csak olyanra szavazna, akit ciklus közben is érdekel ennek a gyereknek a sorsa?

(Eközben a politikai elit valójában azt akarja, hogy ne legyen választásunk. Nem terveztem, de muszáj egy bekezdést szánni arra, ami ma Budapesten történt; a hatalom megüzente, hogy hiába tűnt úgy, van valaki, aki a szektaharcból kilógó, egyébként nem csekély számú szavazó számára is választhatónak tűnik, akinek a jelenléte esélyes vetélytársából is a jobbat hozta ki, kettejük vitája valami olyan politikai közeg kialakulásának lehetőségét vetítette előre, amiből az egész ország profitálhatott volna, igazából ez nem volt, igazából nincs választás, nem lehet, mert a regnálóknak és örök ellenzéküknek ez nem kell, ők nem abban az országban akarnak élni, ami nekünk, többieknek a legjobb lenne, marad a Fideszé az ország, a szociké a BKV, és a budapesti választók tömegének sem jár más, mint, hogy eldönthetik, Orbánt vagy Gyurcsányt utálják kevésbé.

Bár ezt se hagynánk nekik.) 

Visszatérve a vasárnaphoz, most még a szokottnál is sokkal érdekesebb és kiszámíthatatlanabb, hogy milyen eredmény sül ki a két választásból. De ez most sem dönt el semmit. A kérdés most is az, hogy a megválasztottak mit kezdenek a felhatalmazással, amit tőlünk kaptak.

A politika, mint mindig, hétfőn kezdődik.

Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. június 7-i adásában hangzott el.