Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Június kilenc után (feat. szegény Vitézy Dávid, szegény választók) – Selmeci János jegyzete
7/06/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
A politikusoknak csak a vasárnap létezik. Pedig a politika hétfőn kezdődik.
A felhatalmazás felelősséggel jár. A legkisebb település önkormányzati képviselője, egy nagyváros polgármestere és az Európai Parlament közvetlenül választott politikusa mögött is választók és az ő elvárásaik állnak; ez még akkor is igaz, ha a szavazat sokszor nem is a személynek, hanem a pártjának, az ellenfelének, vagy épp a jobb híjánnak szól.
Aligha csak egyetlen válasz létezik arra a kérdésre, hogy pontosan mi is a dolga egy polgármesternek, egy EP- vagy önkormányzati képviselőnek; az biztosan elvárható tőlük, hogy dolgozzanak, szervezzenek maguk köré közösséget, munkájuk fókuszában pedig ne öncél, hanem az ország (település) álljon. Elég ránézni Magyarországra ahhoz, hogy ne érezzük feleslegesnek emlékeztetni erre őket és magunkat is.
Mert ahogy nekik sem elég egy napsütéses vasárnapon választást nyerni, úgy nekünk sem elég X-et tenni valaki neve mellé egyszer, aztán ráhagyni, hogy mihez kezd a tőlünk kapott felhatalmazással.
Sok baja van ennek az országnak, de az egyik legnagyobb bizonyosan az, hogy a politikusok és a választók is választásról választásra élnek; a győztes máris azon gondolkodik, hogyan győz majd legközelebb is, a vesztes pedig azt ígéri a csalódott szavazóinak, hogy majd négy vagy öt év múlva minden más lesz. Pedig ha nekem vagy önöknek ma van egy bölcsődés gyerekük, a következő polgármesterre már iskolás lesz. Ugye ön is csak olyanra szavazna, akit ciklus közben is érdekel ennek a gyereknek a sorsa?
(Eközben a politikai elit valójában azt akarja, hogy ne legyen választásunk. Nem terveztem, de muszáj egy bekezdést szánni arra, ami ma Budapesten történt; a hatalom megüzente, hogy hiába tűnt úgy, van valaki, aki a szektaharcból kilógó, egyébként nem csekély számú szavazó számára is választhatónak tűnik, akinek a jelenléte esélyes vetélytársából is a jobbat hozta ki, kettejük vitája valami olyan politikai közeg kialakulásának lehetőségét vetítette előre, amiből az egész ország profitálhatott volna, igazából ez nem volt, igazából nincs választás, nem lehet, mert a regnálóknak és örök ellenzéküknek ez nem kell, ők nem abban az országban akarnak élni, ami nekünk, többieknek a legjobb lenne, marad a Fideszé az ország, a szociké a BKV, és a budapesti választók tömegének sem jár más, mint, hogy eldönthetik, Orbánt vagy Gyurcsányt utálják kevésbé.
Bár ezt se hagynánk nekik.)
Visszatérve a vasárnaphoz, most még a szokottnál is sokkal érdekesebb és kiszámíthatatlanabb, hogy milyen eredmény sül ki a két választásból. De ez most sem dönt el semmit. A kérdés most is az, hogy a megválasztottak mit kezdenek a felhatalmazással, amit tőlünk kaptak.
A politika, mint mindig, hétfőn kezdődik.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. június 7-i adásában hangzott el.
