A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Privát, katt – Szénási Sándor jegyzete
21/03/2024 18:02
| Szerző: Szénási Sándor
Sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
Van ugyanis tanulsága.
A rendőri jelentést egy független újságírónak adták át, aki persze megértette, hogy a hatalom használni akarja, ezért mindent megtett, hogy a szándékot semlegesítse, és cikk is szülessen. Megpróbálta elérni a szereplőket, s bár sokra nem ment, Varga például nem nyilatkozott, Magyar meg visszavonta az interjúját, ám az írás megjelenése előtt épp ő adott hírt a Facebookon a sajtó megkeresésről. A híroldal erre hivatkozva minősítette jogszerűnek az anyag közlését. Az is tény, hogy mivel semmiféle kontrollra nem kaptak lehetőséget, megírták, hogy a rendőri jelentés teljes szavahihetősége nem ellenőrizhető.
Mit kellett volna még tenniük?
Természetesen azt, hogy a felsorolt cselekmények közül egyikbe se fognak bele, eszükbe se jut. Az ugyanis rögtön világos kellett volna, hogy legyen: a Magyar lejáratására átadott anyag egy családi veszekedést rögzít, magyarán egy magánéleti eseményt, és biztosan nem elfogulatlanul, a rendőrök ugyanis Varga testőrei voltak, és nem Magyaré, így a lojalitásuk adott. De ez most mindegy is.
Ebből az anyagból is kiderül ugyanis, hogy a családi konfliktusban erőszak, agresszió, fizikai bántalmazás nem történt, vagyis szó sincs olyan családon belüli erőszakról, ami indokolná a nyilvánosságot. Hangoskodás, sértegetés nyilván megesett, ezért Magyar utólag bocsánatot is kért, de ettől még – hogy a NER nyelvén fogalmazzunk – a magánélet nem vesztette el magánélet jellegét, amibe a veszekedés családok százezrei esetében belefér, és ez biztosan nem nagyon szép dolog (ach, quatsch!), viszont privát ügy.
Ezért sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
A 2018.évi LIII. törvény azt írja a magánélet védelméről, hogy annak joga mindenkit megillet, és „a közéleti ügyek szabad megvitatása sem járhat a magán-és családi élet, valamint az otthon sérelmével. … közéleti szereplő tűrni csak a közéleti tevékenységével összefüggésben köteles.”
Varga és Magyar tehát abból, ami róluk megjelent, semmit sem köteles tűrni.
Nagyon sajnálom, de az adott médiafelület és munkatársa minden teljesnek hitt biztonsági intézkedés ellenére is pontosan azt tette, amit a hatalom elvárt tőle: egy független újságírón és híroldalon keresztül hitelesnek tűnő, egyébként törvénytelen módon asszonnyal, gyerekkel szembeni dúvadnak bemutatni egy kellemetlen politikai szereplőt.
Van, aki ezt elhiszi, más nem, de a lejárató, bűzölgő anyag azóta is ott bolyong a médiatérben, és ki tudja, kit hogyan talál meg.
Megismétlem, nagyon sajnálom, hogy a független sajtó ezt így benézte, de nem mondhatok mást: az ügyet felvállaló kolléga és a főnökei ez egyszer a hatalom hasznos idiótáinak bizonyultak.
Nem minden az a rohadt kattintás.
Szénási Sándor jegyzete a 2024. március 21-i Esti gyorsban hangzott el.
