Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Privát, katt – Szénási Sándor jegyzete
21/03/2024 18:02
| Szerző: Szénási Sándor
Sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
Van ugyanis tanulsága.
A rendőri jelentést egy független újságírónak adták át, aki persze megértette, hogy a hatalom használni akarja, ezért mindent megtett, hogy a szándékot semlegesítse, és cikk is szülessen. Megpróbálta elérni a szereplőket, s bár sokra nem ment, Varga például nem nyilatkozott, Magyar meg visszavonta az interjúját, ám az írás megjelenése előtt épp ő adott hírt a Facebookon a sajtó megkeresésről. A híroldal erre hivatkozva minősítette jogszerűnek az anyag közlését. Az is tény, hogy mivel semmiféle kontrollra nem kaptak lehetőséget, megírták, hogy a rendőri jelentés teljes szavahihetősége nem ellenőrizhető.
Mit kellett volna még tenniük?
Természetesen azt, hogy a felsorolt cselekmények közül egyikbe se fognak bele, eszükbe se jut. Az ugyanis rögtön világos kellett volna, hogy legyen: a Magyar lejáratására átadott anyag egy családi veszekedést rögzít, magyarán egy magánéleti eseményt, és biztosan nem elfogulatlanul, a rendőrök ugyanis Varga testőrei voltak, és nem Magyaré, így a lojalitásuk adott. De ez most mindegy is.
Ebből az anyagból is kiderül ugyanis, hogy a családi konfliktusban erőszak, agresszió, fizikai bántalmazás nem történt, vagyis szó sincs olyan családon belüli erőszakról, ami indokolná a nyilvánosságot. Hangoskodás, sértegetés nyilván megesett, ezért Magyar utólag bocsánatot is kért, de ettől még – hogy a NER nyelvén fogalmazzunk – a magánélet nem vesztette el magánélet jellegét, amibe a veszekedés családok százezrei esetében belefér, és ez biztosan nem nagyon szép dolog (ach, quatsch!), viszont privát ügy.
Ezért sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
A 2018.évi LIII. törvény azt írja a magánélet védelméről, hogy annak joga mindenkit megillet, és „a közéleti ügyek szabad megvitatása sem járhat a magán-és családi élet, valamint az otthon sérelmével. … közéleti szereplő tűrni csak a közéleti tevékenységével összefüggésben köteles.”
Varga és Magyar tehát abból, ami róluk megjelent, semmit sem köteles tűrni.
Nagyon sajnálom, de az adott médiafelület és munkatársa minden teljesnek hitt biztonsági intézkedés ellenére is pontosan azt tette, amit a hatalom elvárt tőle: egy független újságírón és híroldalon keresztül hitelesnek tűnő, egyébként törvénytelen módon asszonnyal, gyerekkel szembeni dúvadnak bemutatni egy kellemetlen politikai szereplőt.
Van, aki ezt elhiszi, más nem, de a lejárató, bűzölgő anyag azóta is ott bolyong a médiatérben, és ki tudja, kit hogyan talál meg.
Megismétlem, nagyon sajnálom, hogy a független sajtó ezt így benézte, de nem mondhatok mást: az ügyet felvállaló kolléga és a főnökei ez egyszer a hatalom hasznos idiótáinak bizonyultak.
Nem minden az a rohadt kattintás.
Szénási Sándor jegyzete a 2024. március 21-i Esti gyorsban hangzott el.
