Lehet, hogy senki nem hiszi el, de ennek az írásnak a címe Kertész Imrétől származik.

Egyáltalán nem titkolom, sőt, hogy politikai publicisztikát azért írok egyáltalán, mert meg szeretném győzni népemet, meglehet „középiskolás fokon”, hogy ettől a maffiaállamtól meg kell szabadulni, mert Orbánéknak sikerült ismét zsákutcába terelni a magyar történelmet.

A dolog úgy áll, hogy a szavakkal lehet élni, és lehet visszaélni.Orbán Viktor úgy állítja be magát, hogy a magyarok a "béke és a tűzszünet" pártján vannak. De a fegyverekkel kikényszerített "béke" voltaképpen elnyomás, a látszólagos nyugalom az utcákon a félelem szorongása, nem "béke". A "békeharc" – visszaélés a nyelvvel.

Meddig létezik az "önkényuralmi páholy", melyben az "ellenzék" dideregve melengeti kebelén az ország szétverését?

A család az a szeretetközösség, melynek sok formája van, és ezt a sokszínűséget épp a szeretet okán támogatni, és nem megbélyegezni kell.

Történt, hogy Orbán úgy döntött egy éve, hogy a svédek és a finnek NATO felvételét nem fogunk sietni ratifikálni. Rajtunk kívül még a törökök tették ugyanezt, mindenki más Parlamentje persze rég ratifikálta. Hát akkor mi nyilván nem. Kicsit komikus, kicsit dühítő, kicsit veszélyes, de Orbán szerint így kerek a világ.

Hirtelen annyi áldozata születik a kádárizmusnak, mint ahány partizán született a második világháború után.

Természetesen, ahogy a bolsevizmus számára sem volt nagy jövője az állandó „békeharcnak”, úgy a mai diktatúrák sem tudják ezt évtized számra belemanipulálni a népbe. Ám, és ez az orbáni kommunikáció veleje, ideig-óráig működik, mert nincs kontrollja ennek a nyelvnek.

Az önkényuralmak az irodalom és a művészet legitimációs segítségéért kapkodnak. A vers szabadsága azonban megmarad.

Lassan a politikai pszichiátria tárgykörébe tartozó kérdés, hogy miért tört ki  az EU elleni olyan fokú gyűlölet a Fideszen és a Magyar Nemzeten, mely gyűlöletet nem egyszerűen  magának a normalitásnak a megnyilvánulásaként akarnak eladni, de nagy ravaszul összekapcsolják mindezt a liberalizmus, mint a világ eszmei és gazdasági mételye iránti gyűlölettel, és az intézmény és az eszme ellen indított nyelvháború, amint azt jól ismerjük a történelemből, sohasem magánszorgalmú elborulás, hanem nagyon is tudatos politikai megrendelés áll mögötte.

Ha nem akarjuk, hogy életünk végéig, és azon is túl, diktatúrában éljük le az életünket, meg kell tanulnunk radikálisan szembenézni a való világunkkal. Az önbecsapás apologetikus nyelve az ég egy adta világán nem vezet már sehova.

a mai hatalom semmiféle erkölccsel nem rendelkezik, ha csak a hatalom minden áron való megtartását és a permanens klientúra gazdagodást nem tekintjük erkölcsi tettnek.

Ha a más szabadságáért nem állok ki, akkor ezzel a sajátomat is idézőjelbe teszem.

Sírba szállt-e forradalom szelleme Mécs Imre halálával?

"Olyan nehéz. Mielőbb foglalkoznom kell valamivel… Dolgozni, dolgozni!"

Bayer Zsolt Donáth Anna és Dobrev Klára nagypapáját emlegeti.