A Klubrádió publicisztikai oldala
A Klubrádió munkatársainak - Dési János, Hardy Mihály, Józsa Márta, Kárpáti Iván, Kárpáti János, Rózsa Péter, Selmeci János és Szénási Sándor - jegyzetei hanggal és írásban.
A Klubrádió publicisztikai oldala
A Klubrádió munkatársainak - Dési János, Hardy Mihály, Józsa Márta, Kárpáti Iván, Kárpáti János, Rózsa Péter, Selmeci János és Szénási Sándor - jegyzetei hanggal és írásban.
Boldog mindenki: Sajtóklub, Fidesz frakció, Orbán rajongók. Csak azzal nem számoltak, hogy ezzel felmondták az európai civilizáció minimum konszenzusát.
Minden máshogy, minden fordítva van: a fölfele ebben a világban valójában lefele, a kifele emitt valójában befele, az alj lentről tart felfele, megfordulva, hiszen a gyökér virágzik, a virág pedig egészen biztosan lefele kényszerül. Semmiből lett 60 milliós semmi, míg eközben mások meghalni mennek a lefele süllyedő kórházakba, meghülyülni a lefele süllyedő iskolákba, emitt éheznek, amott fáznak, de kell még pénz az EU-tól, követeljük, elvégre nekünk az jár.
Egységes lesz a honi kultúra képe, szilárdan nemzeti. A demeteri kéz mutató ujja irányt ad a coca-cola mámortól fertőzött egykori Ifjúsági Park helyenként nyakkendőt sem viselő, liberális eszmékkel megfertőzött néhai közönségének. (Ma ugyanott évet értékel a nemzet krémje). Mert ha nem lépünk fel időben, ezek a fiatalok elébb csak rollingstones-osan rángatóznak, később partinagyot olvasnak, és alföldy színházakba járnak.
Válasz Kukorelly Endrének
"Az ironikus attitűd és mosolygás csak a reflektálatlanul gyűlölködőkre vonatkozik. Mindenen nem mosolygok: ha reflektált gyűlölködés tapasztalok, lefagy rólam. Baszottul nem nézek távolba elnézően, semmi geciséget nem nézek el."Kukorelly Endre válasza Kardos András "Kerteljük műveinket"? című publicisztikájára.
Balgák a fideszes alapítványok átváltozó művészei. Elhiszik, hogy kinevezésük örök életet biztosít számukra.
Ordas hazugság, hogy a Demokratikus Ellenzék a szocialista rendszer része volt.
Nem vitatom az érdemeimet, de mégis, hogyan kerülök én ebbe a helyzetbe, mit követtem el?
Hogyan is lehetne boldog a többség egy olyan országban, amely folyamatosan a kormány által szított félelemben él, ahol lassan egy évtizede veszélyhelyzetet imitál a hatalom. Ahol a társadalomi csoportok tagjai között a legerősebb kohéziós erő a többi társadalmi csoport iránti gyűlölet.
Bencsik diktatúraszolgáló egyed kétségkívül magyar ember, ezért nagyon megnyugtató, hogy ugyan jó mélyen eldugva, de benne is lakozik egy darab Petőfi. El sem merem képzelni, hogy ez az ember még mely diktátorok igazhitű talpnyalonca lenne, ha netán mégsem lakoznék benne az az icipici Petőfi.
Azokra van szükségük, akik most is, mint egykoron, "amint hírt kaptak uruk kitéréséről, rögtön igazat adtak neki."
A gyűlölet állami projektté lett, mi meg nézzünk pozitívan a jövőbe? Nyílt levél Kukorelly Endrének
"Zelikének meg elmondom majd, hogy semmiképpen se vágja magát az ártatlanok pózába, mert nem ártatlan. S hogy CIA ügynökként hazafit játszani legalább annyira ripacskodás, mint fasszal zongorázni." (Mandiner)
Puccini nem egy amerikai nagykövet neve, de ez nem garancia arra, hogy egyéb súlyos tévedések ne fordulhassanak elő körülötte - derül ki Arató András írásából.
Latabár Kálmán nem volt forradalmár, és nem volt ellenálló. Mégis, annál mélyebb jelenete van a magyar filmnek, mint amikor Peti bohócot megalázzák, sőt meg akarják ölni. És Peti játszik, és a katonák a sír szélén nevetnek, és aztán Peti és az elefánt visszatér a cirkuszba. De ahogy az Állami Áruházban, úgy Peti bohóc diadalában sem a szocializmus végső győzelmének lelkesedése hatja át Latyit, hanem az a szeretet, mely közösséget teremt emberek között is a legdühöngőbb diktatúra idején is.
Hoppá, de a rendszer, az adott szakterület meg mégsem működik? Kit érdekel. A lényeg, hogy azt hidd, hogy működik. Mátrix, mi? Nem tetszik? Jártatod a szádat miatta? Na, majd jól besorollak a másik legstabilabb bástya, a mindenkit (is) renddel és fegyelemmel, nota bene "teljesítmény számokéréssel" egzecíroztató rendőrtábornok alá, osztjónapot! Probléma az nincs. Nem beszélünk róla, tehát nincs. Tisztára, mint a Kádár-korszakban a kábítószerezés. Nem beszéltek róla, tehát nem volt.