Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Na, PIM neki! Vagyis PZT meg TTT
24/03/2023 18:09
| Szerző: Arató András
Egységes lesz a honi kultúra képe, szilárdan nemzeti. A demeteri kéz mutató ujja irányt ad a coca-cola mámortól fertőzött egykori Ifjúsági Park helyenként nyakkendőt sem viselő, liberális eszmékkel megfertőzött néhai közönségének. (Ma ugyanott évet értékel a nemzet krémje). Mert ha nem lépünk fel időben, ezek a fiatalok elébb csak rollingstones-osan rángatóznak, később partinagyot olvasnak, és alföldy színházakba járnak.
Végre! A Petőfi Irodalmi Múzeum vezérlő csillaga alatt megalakult a Petőfi Zenei Tanács, a pop felügyelete is elérte azokat a csúcsokat, amelyeken a könyvkiadásé és a színházi világé már oly magabiztosan flangál, oxigénmaszk nélkül. Utóbbiak tudományos alapjai lerakva – túl sok a színház és a szar könyv; de még mindig felüti a fejét legalább kettő darab liberális anomália – még hogy az olvasó döntsön arról, melyik könyv tetszik neki?!, továbbá: a színház arra lenne való, hogy oda emberek járjanak tapsikolni, meg fütyörészni?! Tudjuk már végre nagy biztonsággal, ki a magyar író: "Magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák. Ez utóbbi százesztendős időtávot nem véletlenül tettem hozzá." Nem véletlenül tette hozzá Demeter Szilárd, minden magyar kultúrák nem cenzora – hanem direkt. Nem 99-et mondott, nehogy a portékára vevőt csalogató kufárnak nézzék, a 101 pedig már foglalt, kiskutyákkal nem közösködünk.
Egységes lesz a honi kultúra képe, szilárdan nemzeti. A demeteri kéz mutató ujja irányt ad a coca-cola mámortól fertőzött egykori Ifjúsági Park helyenként nyakkendőt sem viselő, liberális eszmékkel megfertőzött néhai közönségének. (Ma ugyanott évet értékel a nemzet krémje). Mert ha nem lépünk fel időben, ezek a fiatalok elébb csak rollingstones-osan rángatóznak, később partinagyot olvasnak, és alföldy színházakba járnak.
Sziámi Ákos és a többi férfiember – nőket ide csak a genderszakok téveszméin zsákutcába keveredettek reklamálnak – régen születtek ugyan, de nem sokkal utána egy ideig fiatalok voltak, ily módon csak a mindig akadékoskodók hiányolják azt a három-négy zenésznemzedéket, amelyik most nincs benne a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sanzonbizottságában. Képviselve vannak ők is, csak máshogy. "Sokszínű, sokféle zenei világból érkező társaság, hallják, hogy hol mi a jó" – végre a hozzánemértő közönség válláról levétetik a minősítés nem reá tartozó terhe.
És a gyümölcs. A szerzők és előadók nem a lemezeladásból élnek, hanem a különböző műsorszolgáltatók reklámbevételeiből. A modellt egy egyszerű példán mutatjuk be. Adva van például a Petőfi Rádió. A Párt arra hivatott kitűnő káderei összeállítják a nemzeti szempontoknak megfelelő zenei tartalmat. E remek csatorna a reklámbevételei egy részét, talán most éppen 8 százalékát átutalja az Artisjusnak, utóbbi pedig szétosztja az összeget a rádiótól lejelentett tracklist arányában. Az állam, vagyis a Párt folyamatosan figyeli az adó kulturális viselkedését, és annak megfelelően dönt az arra kijelölt szerv, azaz a Rogán-minisztérium, éppen mennyi reklámszerűséget rendel meg a sugárzótól. Ily módon a művészek díjazása függetlenné válik a közönség rossz ízlésének torzító hatásaitól, az adó hallgatottságától, éppúgy, mint a színházak gazdasági helyzete az eladott jegyek számától.
TTT – tiltott, tűrt, támogatott. A fejlett illiberalizmus útján eljutottunk arra a szintre, amikor bátran, minden szégyenérzettől megszabadulva használhatjuk dicső elődeink azon módszereit, amelyek remekül beváltak.
A svédeket pedig nem vesszük be a Varsói Szerződésbe.
