„Köszönjük,
Publicisztika
Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete

"Tényleg nem látja, vagy nem akarja látni Gyurcsány és a többi "régi ellenzéki", hogy ha ez a sok szempontból valóban bizarr jelenség, amit Magyar Péternek hívunk, azért jelent most millióknak reményt, mert ők tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak?"

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete

Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Arató András: Na, PIM neki! Vagyis PZT meg TTT

24/03/2023 18:09

| Szerző: Arató András

Egységes lesz a honi kultúra képe, szilárdan nemzeti. A demeteri kéz mutató ujja irányt ad a coca-cola mámortól fertőzött egykori Ifjúsági Park helyenként nyakkendőt sem viselő, liberális eszmékkel megfertőzött néhai közönségének. (Ma ugyanott évet értékel a nemzet krémje). Mert ha nem lépünk fel időben, ezek a fiatalok elébb csak rollingstones-osan rángatóznak, később partinagyot olvasnak, és alföldy színházakba járnak.

Végre! A Petőfi Irodalmi Múzeum vezérlő csillaga alatt megalakult a Petőfi Zenei Tanács, a pop felügyelete is elérte azokat a csúcsokat, amelyeken a könyvkiadásé és a színházi világé már oly magabiztosan flangál, oxigénmaszk nélkül. Utóbbiak tudományos alapjai lerakva – túl sok a színház és a szar könyv; de még mindig felüti a fejét legalább kettő darab liberális anomália – még hogy az olvasó döntsön arról, melyik könyv tetszik neki?!, továbbá: a színház arra lenne való, hogy oda emberek járjanak tapsikolni, meg fütyörészni?! Tudjuk már végre nagy biztonsággal, ki a magyar író: "Magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák. Ez utóbbi százesztendős időtávot nem véletlenül tettem hozzá." Nem véletlenül tette hozzá Demeter Szilárd, minden magyar kultúrák nem cenzora – hanem direkt. Nem 99-et mondott, nehogy a portékára vevőt csalogató kufárnak nézzék, a 101 pedig már foglalt, kiskutyákkal nem közösködünk.

Egységes lesz a honi kultúra képe, szilárdan nemzeti. A demeteri kéz mutató ujja irányt ad a coca-cola mámortól fertőzött egykori Ifjúsági Park helyenként nyakkendőt sem viselő, liberális eszmékkel megfertőzött néhai közönségének. (Ma ugyanott évet értékel a nemzet krémje). Mert ha nem lépünk fel időben, ezek a fiatalok elébb csak rollingstones-osan rángatóznak, később partinagyot olvasnak, és alföldy színházakba járnak.

Sziámi Ákos és a többi férfiember – nőket ide csak a genderszakok téveszméin zsákutcába keveredettek reklamálnak – régen születtek ugyan, de nem sokkal utána egy ideig fiatalok voltak, ily módon csak a mindig akadékoskodók hiányolják azt a három-négy zenésznemzedéket, amelyik most nincs benne a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sanzonbizottságában. Képviselve vannak ők is, csak máshogy. "Sokszínű, sokféle zenei világból érkező társaság, hallják, hogy hol mi a jó" – végre a hozzánemértő közönség válláról levétetik a minősítés nem reá tartozó terhe.

És a gyümölcs. A szerzők és előadók nem a lemezeladásból élnek, hanem a különböző műsorszolgáltatók reklámbevételeiből. A modellt egy egyszerű példán mutatjuk be. Adva van például a Petőfi Rádió. A Párt arra hivatott kitűnő káderei összeállítják a nemzeti szempontoknak megfelelő zenei tartalmat. E remek csatorna a reklámbevételei egy részét, talán most éppen 8 százalékát átutalja az Artisjusnak, utóbbi pedig szétosztja az összeget a rádiótól lejelentett tracklist arányában. Az állam, vagyis a Párt folyamatosan figyeli az adó kulturális viselkedését, és annak megfelelően dönt az arra kijelölt szerv, azaz a Rogán-minisztérium, éppen mennyi reklámszerűséget rendel meg a sugárzótól. Ily módon a művészek díjazása függetlenné válik a közönség rossz ízlésének torzító hatásaitól, az adó hallgatottságától, éppúgy, mint a színházak gazdasági helyzete az eladott jegyek számától.

TTT – tiltott, tűrt, támogatott. A fejlett illiberalizmus útján eljutottunk arra a szintre, amikor bátran, minden szégyenérzettől megszabadulva használhatjuk dicső elődeink azon módszereit, amelyek remekül beváltak.

A svédeket pedig nem vesszük be a Varsói Szerződésbe.

Demeter Szilárd
 
Demeter Szilárd