Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Arató András: Na, PIM neki! Vagyis PZT meg TTT
24/03/2023 18:09
| Szerző: Arató András
Egységes lesz a honi kultúra képe, szilárdan nemzeti. A demeteri kéz mutató ujja irányt ad a coca-cola mámortól fertőzött egykori Ifjúsági Park helyenként nyakkendőt sem viselő, liberális eszmékkel megfertőzött néhai közönségének. (Ma ugyanott évet értékel a nemzet krémje). Mert ha nem lépünk fel időben, ezek a fiatalok elébb csak rollingstones-osan rángatóznak, később partinagyot olvasnak, és alföldy színházakba járnak.
Végre! A Petőfi Irodalmi Múzeum vezérlő csillaga alatt megalakult a Petőfi Zenei Tanács, a pop felügyelete is elérte azokat a csúcsokat, amelyeken a könyvkiadásé és a színházi világé már oly magabiztosan flangál, oxigénmaszk nélkül. Utóbbiak tudományos alapjai lerakva – túl sok a színház és a szar könyv; de még mindig felüti a fejét legalább kettő darab liberális anomália – még hogy az olvasó döntsön arról, melyik könyv tetszik neki?!, továbbá: a színház arra lenne való, hogy oda emberek járjanak tapsikolni, meg fütyörészni?! Tudjuk már végre nagy biztonsággal, ki a magyar író: "Magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák. Ez utóbbi százesztendős időtávot nem véletlenül tettem hozzá." Nem véletlenül tette hozzá Demeter Szilárd, minden magyar kultúrák nem cenzora – hanem direkt. Nem 99-et mondott, nehogy a portékára vevőt csalogató kufárnak nézzék, a 101 pedig már foglalt, kiskutyákkal nem közösködünk.
Egységes lesz a honi kultúra képe, szilárdan nemzeti. A demeteri kéz mutató ujja irányt ad a coca-cola mámortól fertőzött egykori Ifjúsági Park helyenként nyakkendőt sem viselő, liberális eszmékkel megfertőzött néhai közönségének. (Ma ugyanott évet értékel a nemzet krémje). Mert ha nem lépünk fel időben, ezek a fiatalok elébb csak rollingstones-osan rángatóznak, később partinagyot olvasnak, és alföldy színházakba járnak.
Sziámi Ákos és a többi férfiember – nőket ide csak a genderszakok téveszméin zsákutcába keveredettek reklamálnak – régen születtek ugyan, de nem sokkal utána egy ideig fiatalok voltak, ily módon csak a mindig akadékoskodók hiányolják azt a három-négy zenésznemzedéket, amelyik most nincs benne a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sanzonbizottságában. Képviselve vannak ők is, csak máshogy. "Sokszínű, sokféle zenei világból érkező társaság, hallják, hogy hol mi a jó" – végre a hozzánemértő közönség válláról levétetik a minősítés nem reá tartozó terhe.
És a gyümölcs. A szerzők és előadók nem a lemezeladásból élnek, hanem a különböző műsorszolgáltatók reklámbevételeiből. A modellt egy egyszerű példán mutatjuk be. Adva van például a Petőfi Rádió. A Párt arra hivatott kitűnő káderei összeállítják a nemzeti szempontoknak megfelelő zenei tartalmat. E remek csatorna a reklámbevételei egy részét, talán most éppen 8 százalékát átutalja az Artisjusnak, utóbbi pedig szétosztja az összeget a rádiótól lejelentett tracklist arányában. Az állam, vagyis a Párt folyamatosan figyeli az adó kulturális viselkedését, és annak megfelelően dönt az arra kijelölt szerv, azaz a Rogán-minisztérium, éppen mennyi reklámszerűséget rendel meg a sugárzótól. Ily módon a művészek díjazása függetlenné válik a közönség rossz ízlésének torzító hatásaitól, az adó hallgatottságától, éppúgy, mint a színházak gazdasági helyzete az eladott jegyek számától.
TTT – tiltott, tűrt, támogatott. A fejlett illiberalizmus útján eljutottunk arra a szintre, amikor bátran, minden szégyenérzettől megszabadulva használhatjuk dicső elődeink azon módszereit, amelyek remekül beváltak.
A svédeket pedig nem vesszük be a Varsói Szerződésbe.
