„A
Szabadság Klub
Arató András: Na, PIM neki! Vagyis PZT meg TTT
Szabadság Klub

Arató András: Na, PIM neki! Vagyis PZT meg TTT

Egységes lesz a honi kultúra képe, szilárdan nemzeti. A demeteri kéz mutató ujja irányt ad a coca-cola mámortól fertőzött egykori Ifjúsági Park helyenként nyakkendőt sem viselő, liberális eszmékkel megfertőzött néhai közönségének. (Ma ugyanott évet értékel a nemzet krémje). Mert ha nem lépünk fel időben, ezek a fiatalok elébb csak rollingstones-osan rángatóznak, később partinagyot olvasnak, és alföldy színházakba járnak.

Kukorelly Endre: A-nak B-től
Szabadság Klub

Kukorelly Endre: A-nak B-től

"Az ironikus attitűd és mosolygás csak a reflektálatlanul gyűlölködőkre vonatkozik. Mindenen nem mosolygok: ha reflektált gyűlölködés tapasztalok, lefagy rólam. Baszottul nem nézek távolba elnézően, semmi geciséget nem nézek el."Kukorelly Endre válasza Kardos András "Kerteljük műveinket"? című publicisztikájára. 

Vásárhelyi Mária: Boldogság, gyere haza!
Szabadság Klub

Vásárhelyi Mária: Boldogság, gyere haza!

Hogyan is lehetne boldog a többség egy olyan országban, amely folyamatosan a kormány által szított félelemben él, ahol lassan egy évtizede veszélyhelyzetet imitál a hatalom. Ahol a társadalomi csoportok tagjai között a legerősebb kohéziós erő a többi társadalmi csoport iránti gyűlölet.

Kardos András: A
Szabadság Klub

Kardos András: A "hit" átváltozó művésze és talpnyalonca

Bencsik diktatúraszolgáló egyed kétségkívül magyar ember, ezért nagyon megnyugtató, hogy ugyan jó mélyen eldugva, de benne is lakozik egy darab Petőfi. El sem merem képzelni, hogy ez az ember még mely diktátorok igazhitű talpnyalonca lenne, ha netán mégsem lakoznék benne az az icipici Petőfi.

Arató András: Nessun dorma és más levelezések

18/03/2023 22:12

| Szerző: Arató András

Puccini nem egy amerikai nagykövet neve, de ez nem garancia arra, hogy egyéb súlyos tévedések ne fordulhassanak elő körülötte - derül ki Arató András írásából. 

Személyek:
Floria Tosca, Turandot - szoprán
Paul Potts, Mario Cavaradossi, Kalaf - tenor

Nem az a hét sztorija, pedig esélye lett volna a címre, hogy a honi igazságosság egyik őrbástyája, a győri választási bizottság elmeszelte az új győri laposelemgyár népszavazását, mondván, a nép ostoba és éretlen olyan bonyolult kérdések eldöntéséhez, mint hogy mi a jó és mi a rossz. Mondjuk lehet valami igaza e derék testületnek, elég csak a legutóbbi négy országgyűlési választások kimenetelére vetni egy futó pillantást.

Viszont nem ez kavarta föl bennünk az érzelmeket a minap, hanem egy film és két Puccini-sláger. A látszólag érdektelen és békésnek látszó történet megértéséhez nem kell őket meghallgatni. Nem ahhoz kell őket meghallgatni.

A cselekmény valójában három szálon fut.

Van egy Paul Potts nevű fantasztikus hangú ember, vagyis van róla egy film, az ember is van, róla szól e mozi. Hősünk megannyi akadályt, elsősorban is a saját komplexusait legyőzve a Britain’s Got Talent tehetségkutatón kirobbanó és megérdemelt sikert aratva révbe ér. A rögös út egy korábbi napján összeházasodik élete szerelmével, akitől az esküvő estéjén egy tölcséres gramofont kap és egy hozzá illő hanglemezt, eredeti felvétellel a Turandot ősbemutatójáról, legalábbis ezt beszélik róla. A nászéjszaka izgalmaihoz még visszatérünk, csak előbb fejtsük fel a két másik szálat.

A második szál Tosca címen 1800-ban játszódik. Anélkül, hogy a részletekbe belebonyolódnánk, mostani elmondandónk szempontjából az a lényeg, hogy egy Mario Cavaradossi nevű festő köztársaságpárti, azaz rendszerellenes összeesküvésbe keveredik, aminek következtében a siralomházban készülődhet a másnap esedékes kivégzésére. Annyira nincs ehhez az életére nézvést fontos eseményhez kedve, hogy levelet ír a tárgyban, amit el is énekel. Az „E lucevan le stelle” kezdetű nóta Levélária címmel vonult be a hazai levéltárakba.

Az előbb említett dalt a világ operaházaiban többnyire megismétlik, ha a tenorista csak egy kicsit is jobb a közepesnél. Hasonló a helyzet egy másik áriával, a Nessun dormával, amit viszont egy másik operában egy Kalaf névre hallgató hadifogoly, titokban tatár királyfi énekel a másnapi vetélkedő előestéjén (harmadik szál). A tét nem kicsi, a címszereplő Turandot hercegnő egyszemélyben a zsűri és a fődíj, a siker fontos a fej levétele és elcsavarása közötti útelágazás szempontjából. Talán nem teljesen mellékes körülmény, hogy Kalaf nem teljesen hülye, nem vakon vág neki a közbeszerzési pályázatnak, ugyanis, ha csak messziről is, de egyszer már látta a hercegnőt, és legott belezúgott.

Kanyarodjunk most vissza Paul Pottsék nászéjszakájához, pontosabban annak filmbeli feldolgozásához, megjegyezve, hogy szinkronizált mutációban tekintettük meg az alkotást.

Nagy az öröm a tölcséres hifi és a hozzá tartozó hanglemez fölött. A borítóra írva vagyon, pontosabban felolvastatik róla: Turandot, ősbemutató, 1926., vezényel Arturo Toscanini. Főhősünk részletesen beszámol ifjú hitvesének a Nessun dorma körülményeiről, az ária tartalmáról, ami ezzel fejeződik be: „All’alba vincerò, vincerò, vincerò”, vagyis hajnalra győzök, győzök, győzök. Paul arájának szóló magyarázó szövegével egyidőben megszólal a zene is, felcsendül a híres ária a – másik operából! E lucevan le stelle! Sic! És miközben Cavaradossi a Toscában joggal szomorkodik a kivégzésére várakozva, a film főhőse elbeszéli Kalaf készülődését a vetélkedő megnyerésére a Turandotban. (Jegyezzük meg a túlzott csigázás elkerülésére, ha nem is egyszerűen, de Cavaradossival a Tosca című dalműben végez a sortűz, ám Kalaf is elnyeri méltó büntetését Turandot hercegnő keze képében).

A jelenetet kétszer is ellenőriztük, végül is fontos kérdésről van szó, nem holmi akkumulátorgyárról, itt nem maradhat el a hatástanulmány. Jól hallottuk. Az operairodalom valószínűleg két legtöbbet játszott slágere egyesült egy jelenet erejéig.

Tanulság nincs? De van! Mindegy, hogy a köztársaságért vagy egy pökhendi hercegnő kegyeiért ácsingózol, a szárazelemgyár megépül.

(A film eredeti címe: One Chance. A magyar változat A hang ereje elnevezést kapta).