„Köszönjük,
Publicisztika
Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete

"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete

A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.

Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete

Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.

Arató András: Nessun dorma és más levelezések

18/03/2023 22:12

| Szerző: Arató András

Puccini nem egy amerikai nagykövet neve, de ez nem garancia arra, hogy egyéb súlyos tévedések ne fordulhassanak elő körülötte - derül ki Arató András írásából. 

Személyek:
Floria Tosca, Turandot - szoprán
Paul Potts, Mario Cavaradossi, Kalaf - tenor

Nem az a hét sztorija, pedig esélye lett volna a címre, hogy a honi igazságosság egyik őrbástyája, a győri választási bizottság elmeszelte az új győri laposelemgyár népszavazását, mondván, a nép ostoba és éretlen olyan bonyolult kérdések eldöntéséhez, mint hogy mi a jó és mi a rossz. Mondjuk lehet valami igaza e derék testületnek, elég csak a legutóbbi négy országgyűlési választások kimenetelére vetni egy futó pillantást.

Viszont nem ez kavarta föl bennünk az érzelmeket a minap, hanem egy film és két Puccini-sláger. A látszólag érdektelen és békésnek látszó történet megértéséhez nem kell őket meghallgatni. Nem ahhoz kell őket meghallgatni.

A cselekmény valójában három szálon fut.

Van egy Paul Potts nevű fantasztikus hangú ember, vagyis van róla egy film, az ember is van, róla szól e mozi. Hősünk megannyi akadályt, elsősorban is a saját komplexusait legyőzve a Britain’s Got Talent tehetségkutatón kirobbanó és megérdemelt sikert aratva révbe ér. A rögös út egy korábbi napján összeházasodik élete szerelmével, akitől az esküvő estéjén egy tölcséres gramofont kap és egy hozzá illő hanglemezt, eredeti felvétellel a Turandot ősbemutatójáról, legalábbis ezt beszélik róla. A nászéjszaka izgalmaihoz még visszatérünk, csak előbb fejtsük fel a két másik szálat.

A második szál Tosca címen 1800-ban játszódik. Anélkül, hogy a részletekbe belebonyolódnánk, mostani elmondandónk szempontjából az a lényeg, hogy egy Mario Cavaradossi nevű festő köztársaságpárti, azaz rendszerellenes összeesküvésbe keveredik, aminek következtében a siralomházban készülődhet a másnap esedékes kivégzésére. Annyira nincs ehhez az életére nézvést fontos eseményhez kedve, hogy levelet ír a tárgyban, amit el is énekel. Az „E lucevan le stelle” kezdetű nóta Levélária címmel vonult be a hazai levéltárakba.

Az előbb említett dalt a világ operaházaiban többnyire megismétlik, ha a tenorista csak egy kicsit is jobb a közepesnél. Hasonló a helyzet egy másik áriával, a Nessun dormával, amit viszont egy másik operában egy Kalaf névre hallgató hadifogoly, titokban tatár királyfi énekel a másnapi vetélkedő előestéjén (harmadik szál). A tét nem kicsi, a címszereplő Turandot hercegnő egyszemélyben a zsűri és a fődíj, a siker fontos a fej levétele és elcsavarása közötti útelágazás szempontjából. Talán nem teljesen mellékes körülmény, hogy Kalaf nem teljesen hülye, nem vakon vág neki a közbeszerzési pályázatnak, ugyanis, ha csak messziről is, de egyszer már látta a hercegnőt, és legott belezúgott.

Kanyarodjunk most vissza Paul Pottsék nászéjszakájához, pontosabban annak filmbeli feldolgozásához, megjegyezve, hogy szinkronizált mutációban tekintettük meg az alkotást.

Nagy az öröm a tölcséres hifi és a hozzá tartozó hanglemez fölött. A borítóra írva vagyon, pontosabban felolvastatik róla: Turandot, ősbemutató, 1926., vezényel Arturo Toscanini. Főhősünk részletesen beszámol ifjú hitvesének a Nessun dorma körülményeiről, az ária tartalmáról, ami ezzel fejeződik be: „All’alba vincerò, vincerò, vincerò”, vagyis hajnalra győzök, győzök, győzök. Paul arájának szóló magyarázó szövegével egyidőben megszólal a zene is, felcsendül a híres ária a – másik operából! E lucevan le stelle! Sic! És miközben Cavaradossi a Toscában joggal szomorkodik a kivégzésére várakozva, a film főhőse elbeszéli Kalaf készülődését a vetélkedő megnyerésére a Turandotban. (Jegyezzük meg a túlzott csigázás elkerülésére, ha nem is egyszerűen, de Cavaradossival a Tosca című dalműben végez a sortűz, ám Kalaf is elnyeri méltó büntetését Turandot hercegnő keze képében).

A jelenetet kétszer is ellenőriztük, végül is fontos kérdésről van szó, nem holmi akkumulátorgyárról, itt nem maradhat el a hatástanulmány. Jól hallottuk. Az operairodalom valószínűleg két legtöbbet játszott slágere egyesült egy jelenet erejéig.

Tanulság nincs? De van! Mindegy, hogy a köztársaságért vagy egy pökhendi hercegnő kegyeiért ácsingózol, a szárazelemgyár megépül.

(A film eredeti címe: One Chance. A magyar változat A hang ereje elnevezést kapta).