Gábor György: Hurrá, eltaláltuk!
Egyes egyházi vezetők úgy járnak-kelnek, forgolódnak a párt- és állami vezetők társaságában, mint az 1950-es évek kommunista rendszere által életre keltett szép emlékezetű békepapság intézményének harcos egyházi aktivistái, erre a célra kiszemelt és jól teljesítő papok, lelkészek, rabbik.
Rényi András: Rendhagyó nekrológ
A Szabadság-klub politikai publicisztikáknak, nem nekrológoknak fenntartott rovat. De talán nem blaszfémia, ha a halálhírrel mégis itt és így hozakodom elől – mert az elhunyt iránt érzett tiszteletem oka bizony nem független e rovat szellemétől.
Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Arató András: Nessun dorma és más levelezések
18/03/2023 22:12
| Szerző: Arató András
Puccini nem egy amerikai nagykövet neve, de ez nem garancia arra, hogy egyéb súlyos tévedések ne fordulhassanak elő körülötte - derül ki Arató András írásából.
Személyek:
Floria Tosca, Turandot - szoprán
Paul Potts, Mario Cavaradossi, Kalaf - tenor
Nem az a hét sztorija, pedig esélye lett volna a címre, hogy a honi igazságosság egyik őrbástyája, a győri választási bizottság elmeszelte az új győri laposelemgyár népszavazását, mondván, a nép ostoba és éretlen olyan bonyolult kérdések eldöntéséhez, mint hogy mi a jó és mi a rossz. Mondjuk lehet valami igaza e derék testületnek, elég csak a legutóbbi négy országgyűlési választások kimenetelére vetni egy futó pillantást.
Viszont nem ez kavarta föl bennünk az érzelmeket a minap, hanem egy film és két Puccini-sláger. A látszólag érdektelen és békésnek látszó történet megértéséhez nem kell őket meghallgatni. Nem ahhoz kell őket meghallgatni.
A cselekmény valójában három szálon fut.
Van egy Paul Potts nevű fantasztikus hangú ember, vagyis van róla egy film, az ember is van, róla szól e mozi. Hősünk megannyi akadályt, elsősorban is a saját komplexusait legyőzve a Britain’s Got Talent tehetségkutatón kirobbanó és megérdemelt sikert aratva révbe ér. A rögös út egy korábbi napján összeházasodik élete szerelmével, akitől az esküvő estéjén egy tölcséres gramofont kap és egy hozzá illő hanglemezt, eredeti felvétellel a Turandot ősbemutatójáról, legalábbis ezt beszélik róla. A nászéjszaka izgalmaihoz még visszatérünk, csak előbb fejtsük fel a két másik szálat.
A második szál Tosca címen 1800-ban játszódik. Anélkül, hogy a részletekbe belebonyolódnánk, mostani elmondandónk szempontjából az a lényeg, hogy egy Mario Cavaradossi nevű festő köztársaságpárti, azaz rendszerellenes összeesküvésbe keveredik, aminek következtében a siralomházban készülődhet a másnap esedékes kivégzésére. Annyira nincs ehhez az életére nézvést fontos eseményhez kedve, hogy levelet ír a tárgyban, amit el is énekel. Az „E lucevan le stelle” kezdetű nóta Levélária címmel vonult be a hazai levéltárakba.
Az előbb említett dalt a világ operaházaiban többnyire megismétlik, ha a tenorista csak egy kicsit is jobb a közepesnél. Hasonló a helyzet egy másik áriával, a Nessun dormával, amit viszont egy másik operában egy Kalaf névre hallgató hadifogoly, titokban tatár királyfi énekel a másnapi vetélkedő előestéjén (harmadik szál). A tét nem kicsi, a címszereplő Turandot hercegnő egyszemélyben a zsűri és a fődíj, a siker fontos a fej levétele és elcsavarása közötti útelágazás szempontjából. Talán nem teljesen mellékes körülmény, hogy Kalaf nem teljesen hülye, nem vakon vág neki a közbeszerzési pályázatnak, ugyanis, ha csak messziről is, de egyszer már látta a hercegnőt, és legott belezúgott.
Kanyarodjunk most vissza Paul Pottsék nászéjszakájához, pontosabban annak filmbeli feldolgozásához, megjegyezve, hogy szinkronizált mutációban tekintettük meg az alkotást.
Nagy az öröm a tölcséres hifi és a hozzá tartozó hanglemez fölött. A borítóra írva vagyon, pontosabban felolvastatik róla: Turandot, ősbemutató, 1926., vezényel Arturo Toscanini. Főhősünk részletesen beszámol ifjú hitvesének a Nessun dorma körülményeiről, az ária tartalmáról, ami ezzel fejeződik be: „All’alba vincerò, vincerò, vincerò”, vagyis hajnalra győzök, győzök, győzök. Paul arájának szóló magyarázó szövegével egyidőben megszólal a zene is, felcsendül a híres ária a – másik operából! E lucevan le stelle! Sic! És miközben Cavaradossi a Toscában joggal szomorkodik a kivégzésére várakozva, a film főhőse elbeszéli Kalaf készülődését a vetélkedő megnyerésére a Turandotban. (Jegyezzük meg a túlzott csigázás elkerülésére, ha nem is egyszerűen, de Cavaradossival a Tosca című dalműben végez a sortűz, ám Kalaf is elnyeri méltó büntetését Turandot hercegnő keze képében).
A jelenetet kétszer is ellenőriztük, végül is fontos kérdésről van szó, nem holmi akkumulátorgyárról, itt nem maradhat el a hatástanulmány. Jól hallottuk. Az operairodalom valószínűleg két legtöbbet játszott slágere egyesült egy jelenet erejéig.
Tanulság nincs? De van! Mindegy, hogy a köztársaságért vagy egy pökhendi hercegnő kegyeiért ácsingózol, a szárazelemgyár megépül.
(A film eredeti címe: One Chance. A magyar változat A hang ereje elnevezést kapta).
