Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.
Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer.
A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete
A Fidesz nevű szakadt burokban, légszomjban ott maradt egy kisebbség, amelynek a világát a csütörtöki, Sándor-palota előtti tüntetés hivatott összeragasztózni. A régi, avíttas szövegek maradtak, kiegészülve egy-két új dologgal, például a megvert Fidesz áldozati szerepével … A befoltozandó fideszes valóság másik új szereplője természetesen a menesztendő köztársasági elnök lesz, bár nem problémamentesen …
Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete
Hol volt eddig az a jogász lángelme, az alapvető emberi jogok harcosa, akinek a Holdról is lehetett hallani az alkotmányos demokráciáért dobbanó szívét? Hol volt a kisebbségi jogokért küzdő politikus, aki saját gyermekeiként gondol a fékekre és ellensúlyokra, nyusziját Sólyom Lászlóról, kutyáit pedig azokról az alkotmánybírákról nevezi el, akik gátat szabnak az állami önkénynek? Hol volt a jogállamért aggódó Gulyás Gergely?
Szégyenteljes közgyűlés és méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Arató András: Nessun dorma és más levelezések
18/03/2023 22:12
| Szerző: Arató András
Puccini nem egy amerikai nagykövet neve, de ez nem garancia arra, hogy egyéb súlyos tévedések ne fordulhassanak elő körülötte - derül ki Arató András írásából.
Személyek:
Floria Tosca, Turandot - szoprán
Paul Potts, Mario Cavaradossi, Kalaf - tenor
Nem az a hét sztorija, pedig esélye lett volna a címre, hogy a honi igazságosság egyik őrbástyája, a győri választási bizottság elmeszelte az új győri laposelemgyár népszavazását, mondván, a nép ostoba és éretlen olyan bonyolult kérdések eldöntéséhez, mint hogy mi a jó és mi a rossz. Mondjuk lehet valami igaza e derék testületnek, elég csak a legutóbbi négy országgyűlési választások kimenetelére vetni egy futó pillantást.
Viszont nem ez kavarta föl bennünk az érzelmeket a minap, hanem egy film és két Puccini-sláger. A látszólag érdektelen és békésnek látszó történet megértéséhez nem kell őket meghallgatni. Nem ahhoz kell őket meghallgatni.
A cselekmény valójában három szálon fut.
Van egy Paul Potts nevű fantasztikus hangú ember, vagyis van róla egy film, az ember is van, róla szól e mozi. Hősünk megannyi akadályt, elsősorban is a saját komplexusait legyőzve a Britain’s Got Talent tehetségkutatón kirobbanó és megérdemelt sikert aratva révbe ér. A rögös út egy korábbi napján összeházasodik élete szerelmével, akitől az esküvő estéjén egy tölcséres gramofont kap és egy hozzá illő hanglemezt, eredeti felvétellel a Turandot ősbemutatójáról, legalábbis ezt beszélik róla. A nászéjszaka izgalmaihoz még visszatérünk, csak előbb fejtsük fel a két másik szálat.
A második szál Tosca címen 1800-ban játszódik. Anélkül, hogy a részletekbe belebonyolódnánk, mostani elmondandónk szempontjából az a lényeg, hogy egy Mario Cavaradossi nevű festő köztársaságpárti, azaz rendszerellenes összeesküvésbe keveredik, aminek következtében a siralomházban készülődhet a másnap esedékes kivégzésére. Annyira nincs ehhez az életére nézvést fontos eseményhez kedve, hogy levelet ír a tárgyban, amit el is énekel. Az „E lucevan le stelle” kezdetű nóta Levélária címmel vonult be a hazai levéltárakba.
Az előbb említett dalt a világ operaházaiban többnyire megismétlik, ha a tenorista csak egy kicsit is jobb a közepesnél. Hasonló a helyzet egy másik áriával, a Nessun dormával, amit viszont egy másik operában egy Kalaf névre hallgató hadifogoly, titokban tatár királyfi énekel a másnapi vetélkedő előestéjén (harmadik szál). A tét nem kicsi, a címszereplő Turandot hercegnő egyszemélyben a zsűri és a fődíj, a siker fontos a fej levétele és elcsavarása közötti útelágazás szempontjából. Talán nem teljesen mellékes körülmény, hogy Kalaf nem teljesen hülye, nem vakon vág neki a közbeszerzési pályázatnak, ugyanis, ha csak messziről is, de egyszer már látta a hercegnőt, és legott belezúgott.
Kanyarodjunk most vissza Paul Pottsék nászéjszakájához, pontosabban annak filmbeli feldolgozásához, megjegyezve, hogy szinkronizált mutációban tekintettük meg az alkotást.
Nagy az öröm a tölcséres hifi és a hozzá tartozó hanglemez fölött. A borítóra írva vagyon, pontosabban felolvastatik róla: Turandot, ősbemutató, 1926., vezényel Arturo Toscanini. Főhősünk részletesen beszámol ifjú hitvesének a Nessun dorma körülményeiről, az ária tartalmáról, ami ezzel fejeződik be: „All’alba vincerò, vincerò, vincerò”, vagyis hajnalra győzök, győzök, győzök. Paul arájának szóló magyarázó szövegével egyidőben megszólal a zene is, felcsendül a híres ária a – másik operából! E lucevan le stelle! Sic! És miközben Cavaradossi a Toscában joggal szomorkodik a kivégzésére várakozva, a film főhőse elbeszéli Kalaf készülődését a vetélkedő megnyerésére a Turandotban. (Jegyezzük meg a túlzott csigázás elkerülésére, ha nem is egyszerűen, de Cavaradossival a Tosca című dalműben végez a sortűz, ám Kalaf is elnyeri méltó büntetését Turandot hercegnő keze képében).
A jelenetet kétszer is ellenőriztük, végül is fontos kérdésről van szó, nem holmi akkumulátorgyárról, itt nem maradhat el a hatástanulmány. Jól hallottuk. Az operairodalom valószínűleg két legtöbbet játszott slágere egyesült egy jelenet erejéig.
Tanulság nincs? De van! Mindegy, hogy a köztársaságért vagy egy pökhendi hercegnő kegyeiért ácsingózol, a szárazelemgyár megépül.
(A film eredeti címe: One Chance. A magyar változat A hang ereje elnevezést kapta).
