„Klubrádió
Publicisztika
Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete

Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.

Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete

Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.  

Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Publicisztika

Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete

Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.

A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete

A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer. 

A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete

A Fidesz nevű szakadt burokban, légszomjban ott maradt egy kisebbség, amelynek a világát a csütörtöki, Sándor-palota előtti tüntetés hivatott összeragasztózni. A régi, avíttas szövegek maradtak, kiegészülve egy-két új dologgal, például a megvert Fidesz áldozati szerepével … A befoltozandó fideszes valóság másik új szereplője természetesen a menesztendő köztársasági elnök lesz, bár nem problémamentesen …

Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete

Hol volt eddig az a jogász lángelme, az alapvető emberi jogok harcosa, akinek a Holdról is lehetett hallani az alkotmányos demokráciáért dobbanó szívét? Hol volt a kisebbségi jogokért küzdő politikus, aki saját gyermekeiként gondol a fékekre és ellensúlyokra, nyusziját Sólyom Lászlóról, kutyáit pedig azokról az alkotmánybírákról nevezi el, akik gátat szabnak az állami önkénynek? Hol volt a jogállamért aggódó Gulyás Gergely?

Arató András: Vitatkozom, tehát vagyok

4/03/2023 20:28

| Szerző: Arató András/Klubrádió

Változás akkor következik be, és ez biztosan be fog következni, amikor a társadalom túlnyomó többsége akarja azt. Amikor az elégedetlenség eléri azt a szintet, hogy „óriásplakát erdővel” sem lehet a létezését eltagadni. Amikor világossá válik, a 97% csak egy számszaki hazugság.

Még azzal is érdemes vitatkozni, akinek meggyőződése szerint a lehetséges világok legjobbika vesz minket körül. Ha Pangloss mester soha nem is rendül meg véleményében, a "közönség" remélhetően csak elgondolkodik a létező valóság minőségéről.

Akiket viszont nem a meggyőződése, hanem az érdeke köti a változatlansághoz, azzal nem érdemes vitába szállni, mert az ő tudatát a léte határozza meg. Pontosabban a valódi érdeke és nem csupán a vélt. Nézzünk e finom megkülönböztetésre egy hétköznapi példát. Vegyünk egy derék gázszerelőt. Látja, hogy az egyik pályatársának mily’ magasra vitte a dolgát a "tehetsége, az istene, a barátja". A mi emberünk ezért úgy gondolja, jó ez a mai világ, segíti a rezsók reparálóit. Nála van esélyünk a ráébredésre. Ámde az etalon, az Udvari Gázok Ismerője valójában a rendszer terméke, jogállamban nem is létezne. (Jegyezzük meg, ő valójában most sem létezik, pusztán egy kreatúra, ám jellemének formálásába nem érdemes számottevő energiát fektetni, minthogy e nemlétezés igencsak jövedelmező a számára).

Feltételezem – mondanám, biztos vagyok benne, de nem mondom, mert éppen az állandó kétkedés viszi előre a világot, ha akarom, ha nem – Kardos Andrással egyetértésben vagyunk a legfontosabb célt illetően, legyen az bármi is… Leegyszerűsítve fogalmazhatunk ekként is, a példa kedvéért: olyan Magyarországon szeretnénk élni, amelyikben ellenőrzött a hatalom, a jogszolgáltatás mindenki számára elérhető, az egészség nem luxuscikk, a gondolkodás értékesebb a magolásnál, a tehetség fontosabb a kapcsolatoknál, a kerekesszékesek bejutnak színházba, metróba, az emberek összeszedik a kutyagumit, WC-használat után kezet mosnak és evidensen utálják az agresszorokat.

Aligha jutnánk el a kés hegyéig a vitában, amikor a létező valóság és a vágyott minőség távolságát mérnénk meg. Más szóval, arra a kérdésre a válaszunk, le kell-e váltani a NER-rezsimet a "boldog jövő" érdekében, a válaszunk biztosan megegyezik.

Elágazásaink annak a megítélésében kezdődnek, hogy mit tekintünk a vágyott cél érdekében hasznosnak. Magam sem kergetek illúziókat, nem hiszem, hogy a rendszer hirtelen, minden érdemi "külső hatás" nélkül egyszer csak leváltaná önmagát. Félreértés ne essék, nem másoktól várom a problémáink megoldását, noha annyi óhajom mégiscsak lenne, hogy legalábbis ne segítsék tovább a rezsim gránitszilárdulását az ő adófizetőik pénzéből.

Nyilvánvalóan megszűnt a váltógazdaság a honi parlamentarizmusban, nincsenek tisztességes, arányos választások Magyarországon, a pálya nem lejt, hanem nincs is. A létező ellenzéknek nincs lehetősége, tán tehetsége sem bemutatni, mit és hogyan csinálna jobban, mint a regnáló kormány, tán nem tévedek, ha feltételezem, ahol ez nem így van, ott fogalmilag sem jöhet létre olyan túlhatalom, amely saját képére formálhatja a teljes intézményi struktúrát. Változás akkor következik be, és ez biztosan be fog következni, amikor a társadalom túlnyomó többsége akarja azt. Amikor az elégedetlenség eléri azt a szintet, hogy "óriásplakát erdővel" sem lehet a létezését eltagadni. Amikor világossá válik, a 97% csak egy számszaki hazugság.

 

A magyarok döntöttek
 
A magyarok döntöttek
 

A kérdés, amiben egyet nem értés látszik közöttünk, abban rejlik, hogy mi az, ami szolgálja ez elégedetlenség kívánatos fejlődését. Pontosabban szólva, mikor ismerik fel, mikor veszik észre az emberek önmagukban a szembenállást, az undort a nyakukra tekeredő fojtogató kígyóval szemben. És ebben minden kritikus szónak, a rendszerrel szembe helyezkedő összes szervezetnek, beleértve a civil mozgalmak, a független média mellett a politikai pártokat is, van szerepe. Mert végül is mi például a MOK beszántásával szembeni parlamenti felszólalás pandanja? A fel nem szólalás. A csend biztosan nem szolgálja a felismerést.

Írogatunk, rádióműsorokat készítünk, beszélgetünk. Aligha gondoljuk, ettől holnaptól valódi bíró lesz a főbíró, leadjuk az utolsó csatlós jelmezét a raktárban, kiveszik a gyulladt vakbelét annak is, akinek egy vasa sincs. De annyit biztosan elérünk, hogy a palack a jövőnek legalább nem üresen úszkál a Sió csatornán.

Nem a szerencsétlen kétballábas tehet róla, hogy nem tud focizni. Neki csak akkor tehetünk szemrehányást, ha nem csinál semmit, ha nem is próbálkozik. Az ellenzék minőségét nem az ellenzéken kell számonkérni, de legalábbis nem érdemes. Olyan, amilyet a társadalom kitermelt magából. Ha majd lesz rá igénye és tehetsége másikhoz, megalkotja magának.