Jönnek a hírek – Szénási Sándor jegyzete
A rezsim agymosása és a független sajtó manipulációja is működik azért, de működik az ellenzék ellenszenve is az iránt az új szereplő iránt, aki egy perc alatt kétszer annyi embert vitt ki a placcra, mint az egész oppozíció éveket alatt, és még nem felejtett el a hétköznapok nyelvén beszélni úgy, mint ők. És ott vannak még azok, akik már mindenkitől távolságot tartanak, és megpróbálják józanul nézni a Magyar-jelenséget. Túl gyors, túl sokat ígér, és túl gyorsan kifáradhat, ezt gondolják.
Magyar, Varga, Polt, Rogán − Kárpáti Iván jegyzete
Egy valódi, letagadhatatlan családi dráma bontakozik ki Magyar Péter hangfelvételén és főleg annak hátterében, tehát Rogán mindent elkövet azért, hogy csak ezt lássa a közönség, ne pedig a pillanatot, amikor belenyúlnak az aktákba.
Langyos a sör, de nekünk így is jó – Dési János jegyzete
Jön az elvtársi tulajdonos. Vacakabb szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más.
Hajtány – Józsa Márta jegyzete
Az erdélyi magyar iskolák közül sokba megérkezett az ukáz, hogy kötelező elmenni – persze saját költségre – megnézni a Petőfi-filmet.
Szőröstől, bőröstől – Rózsa Péter jegyzete
Szájkarate, de a magyar miniszter fenyeget is: meg fogják fizettetni a Sparral a dolgot, egészen pontosan ezt mondta: "ne tűrjük tovább a hazudozást, alaptalan állításokat tőlük, s inkább vegyük meg őket szőröstül-bőröstül”. Ha tehát visszapofázol, és a magyar kormánynak nem tetsző dolgokat mondasz, akkor úgy felvásárolnunk, hogy az osztrák anyád sem ismer majd rád.
Pofon és politika – Selmeci János jegyzete
Nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét.
Privát, katt – Szénási Sándor jegyzete
Sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
Politikai feltámadás - Rózsa Péter jegyzete
Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya.
Arató András: Vitatkozom, tehát vagyok
4/03/2023 20:28
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Változás akkor következik be, és ez biztosan be fog következni, amikor a társadalom túlnyomó többsége akarja azt. Amikor az elégedetlenség eléri azt a szintet, hogy „óriásplakát erdővel” sem lehet a létezését eltagadni. Amikor világossá válik, a 97% csak egy számszaki hazugság.
Még azzal is érdemes vitatkozni, akinek meggyőződése szerint a lehetséges világok legjobbika vesz minket körül. Ha Pangloss mester soha nem is rendül meg véleményében, a "közönség" remélhetően csak elgondolkodik a létező valóság minőségéről.
Akiket viszont nem a meggyőződése, hanem az érdeke köti a változatlansághoz, azzal nem érdemes vitába szállni, mert az ő tudatát a léte határozza meg. Pontosabban a valódi érdeke és nem csupán a vélt. Nézzünk e finom megkülönböztetésre egy hétköznapi példát. Vegyünk egy derék gázszerelőt. Látja, hogy az egyik pályatársának mily’ magasra vitte a dolgát a "tehetsége, az istene, a barátja". A mi emberünk ezért úgy gondolja, jó ez a mai világ, segíti a rezsók reparálóit. Nála van esélyünk a ráébredésre. Ámde az etalon, az Udvari Gázok Ismerője valójában a rendszer terméke, jogállamban nem is létezne. (Jegyezzük meg, ő valójában most sem létezik, pusztán egy kreatúra, ám jellemének formálásába nem érdemes számottevő energiát fektetni, minthogy e nemlétezés igencsak jövedelmező a számára).
Feltételezem – mondanám, biztos vagyok benne, de nem mondom, mert éppen az állandó kétkedés viszi előre a világot, ha akarom, ha nem – Kardos Andrással egyetértésben vagyunk a legfontosabb célt illetően, legyen az bármi is… Leegyszerűsítve fogalmazhatunk ekként is, a példa kedvéért: olyan Magyarországon szeretnénk élni, amelyikben ellenőrzött a hatalom, a jogszolgáltatás mindenki számára elérhető, az egészség nem luxuscikk, a gondolkodás értékesebb a magolásnál, a tehetség fontosabb a kapcsolatoknál, a kerekesszékesek bejutnak színházba, metróba, az emberek összeszedik a kutyagumit, WC-használat után kezet mosnak és evidensen utálják az agresszorokat.
Aligha jutnánk el a kés hegyéig a vitában, amikor a létező valóság és a vágyott minőség távolságát mérnénk meg. Más szóval, arra a kérdésre a válaszunk, le kell-e váltani a NER-rezsimet a "boldog jövő" érdekében, a válaszunk biztosan megegyezik.
Elágazásaink annak a megítélésében kezdődnek, hogy mit tekintünk a vágyott cél érdekében hasznosnak. Magam sem kergetek illúziókat, nem hiszem, hogy a rendszer hirtelen, minden érdemi "külső hatás" nélkül egyszer csak leváltaná önmagát. Félreértés ne essék, nem másoktól várom a problémáink megoldását, noha annyi óhajom mégiscsak lenne, hogy legalábbis ne segítsék tovább a rezsim gránitszilárdulását az ő adófizetőik pénzéből.
Nyilvánvalóan megszűnt a váltógazdaság a honi parlamentarizmusban, nincsenek tisztességes, arányos választások Magyarországon, a pálya nem lejt, hanem nincs is. A létező ellenzéknek nincs lehetősége, tán tehetsége sem bemutatni, mit és hogyan csinálna jobban, mint a regnáló kormány, tán nem tévedek, ha feltételezem, ahol ez nem így van, ott fogalmilag sem jöhet létre olyan túlhatalom, amely saját képére formálhatja a teljes intézményi struktúrát. Változás akkor következik be, és ez biztosan be fog következni, amikor a társadalom túlnyomó többsége akarja azt. Amikor az elégedetlenség eléri azt a szintet, hogy "óriásplakát erdővel" sem lehet a létezését eltagadni. Amikor világossá válik, a 97% csak egy számszaki hazugság.
A kérdés, amiben egyet nem értés látszik közöttünk, abban rejlik, hogy mi az, ami szolgálja ez elégedetlenség kívánatos fejlődését. Pontosabban szólva, mikor ismerik fel, mikor veszik észre az emberek önmagukban a szembenállást, az undort a nyakukra tekeredő fojtogató kígyóval szemben. És ebben minden kritikus szónak, a rendszerrel szembe helyezkedő összes szervezetnek, beleértve a civil mozgalmak, a független média mellett a politikai pártokat is, van szerepe. Mert végül is mi például a MOK beszántásával szembeni parlamenti felszólalás pandanja? A fel nem szólalás. A csend biztosan nem szolgálja a felismerést.
Írogatunk, rádióműsorokat készítünk, beszélgetünk. Aligha gondoljuk, ettől holnaptól valódi bíró lesz a főbíró, leadjuk az utolsó csatlós jelmezét a raktárban, kiveszik a gyulladt vakbelét annak is, akinek egy vasa sincs. De annyit biztosan elérünk, hogy a palack a jövőnek legalább nem üresen úszkál a Sió csatornán.
Nem a szerencsétlen kétballábas tehet róla, hogy nem tud focizni. Neki csak akkor tehetünk szemrehányást, ha nem csinál semmit, ha nem is próbálkozik. Az ellenzék minőségét nem az ellenzéken kell számonkérni, de legalábbis nem érdemes. Olyan, amilyet a társadalom kitermelt magából. Ha majd lesz rá igénye és tehetsége másikhoz, megalkotja magának.