És majd elérnek a hídhoz - Szénási Sándor jegyzete
A biznisz az biznisz. Orbán Viktor meg barát, akinek csak a felemelt hüvelykujj jár biztosan.
Nincsenek csodák - Orbán és az amerikai elnökválasztás
Az egész ügy nem olyan egyszerű, mint ahogy az Orbán retorikájában megjelenik. Nem lesz például "egy nap alatt béke" Oroszország és Ukrajna között. Nincsenek csodák, csak halandó és gyarló emberek.
Hősök és bolondok - Dési János jegyzete
A Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
Gábor György: Ősmagyar mitológia
23/03/2023 12:17
| Szerző: Gábor György
"A bölcseknek tűnők pedig kétszeresen is balgákká lettek: mert annak születtek és a halhatatlan istenek élete után vágyódnak." Kísértetiesen úgy, mint Szili Katalin és a fideszes alapítványok nagy átváltozó művészei. Képesek azt hinni, hogy az élethossziglani kinevezésük az istenekhez hasonló örök életet biztosít számukra.
Szili Katalin – tudomásom szerint – hívő ember, van hát remény arra, hogy megérti az alábbi példázatot.
A szinoptikus evangéliumok tanúsága szerint meghatározó alkalom Jézus színeváltozása a hegyen, megdicsőülésének pillanata, amikor tanítványai előtt megvilágosodott az „ember-Jézus” isteni mivolta (Mt 17,1-9; Mk 9,2-7; Lk 9,28-36). Meghatározó átváltozás mindez, mintegy tökéletes ellentéte a görög istenek mitológiai átváltozásainak, akik épp ellenkezőleg: istenekből lesznek emberekké, hogy a földi emberek közé vegyülve emberi tetteket hajthassanak végre.
De az Újtestamentum Pál apostol nyomán beszámol olyan átváltozásról is, amely az álapostolokat jellemzi, akik a sátánhoz válnak hasonlóvá, hiszen a sátán is képes a világosság angyalának, s szolgái az igazság szolgáinak tettetni magukat (2Kor 11,14-15).
Nem tudom, most épp mivé változik át Szili Katalin, de az Erasmus-ügy legújabb felvonásához érkező tömény bohózatba és a legrosszabb vásári komédiába hajló eseménysorához érkezve Szili Katalin – akit amúgy is példás állhatatossága, rendíthetlen hűsége, megingathatatlan, hajlíthatatlan és kérlelhetetlen elkötelezettsége és eszmei szilárdsága miatt tisztelünk – most épp bejelentette, hogy az összeférhetetlenségi szabályokat betartja, s lemondva miniszterelnöki megbízotti tisztrégéről átváltozik feddhetetlen, a pártállam iránt cseppet sem elfogult, objektív egyetemi szakemberré, s megtartja a kurátori pozícióját, de még mindezt ki sem mondta, már azonmód visszaváltozott pártmegbízottá, s ott folytatja, ahol abba sem hagyta. Igaz, ha nem változott volna vissza, akkor is ugyanaz maradt volna, mint az álapostolok: kurátornak színlelve magát, valójában rendíthetetlen kormánymegbízott.
Épp úgy, mint a többi kurátor, akik hol ezzé változnak át, hol azzá, hol itt vannak, hol ott, hol kint, hol bent, hol fönt, hol lent, megannyi Figaro, hol fideszes káderek, hol lényeglátó, előítéletmentes, velejéig tárgyilagos, mindenfajta partikuláris pártérdekeken kívülálló és azokon fölülemelkedő egyetemi emberek, oktatási és kutatási szakkoponyák.
Mert most ilyenekre van ám szükség, de még mennyire!
Hiszen alig fejeződött be az egyetemek sokezer milliárdos állami vagyonának pártállamilag levezényelt és maffiaszerűen kivitelezett lenyúlása, az állami vagyon Fidesz-közeli és Fidesz-holdudvarba rendeződött, élethosszig kinevezett párthű alakok soraiból verbuvált privát alapítványok általi lenyúlása, most új feladat hárul az alapítványokra, melynek sugárzó szépsége csak az előbbivel vethető össze.
Mert hisz most vette kezdetét hat eddigi állami kórház és a hozzájuk tartozó vagy 25 ingatlan teljes kijátszása az egyetemi vagyonkezelő alapítványoknak, amelyekben, ne feledjük, olyan őszintén tartózkodó és csak a szakmai szempontokra fókuszáló egyáltalán nem fideszes szakmászok ülnek, mint például a fent emlegetett Szili Katalin, átváltozása előtt, átváltozása alatt és átváltozása után. És minő szerencse: a hatból véletlenül négy kerül a Pécsi Tudományegyetem alapítványához, amely alapítványban, minő szerencse, ott ül Szili Katalin, a maga tudományos-oktatói elkötelezettségével és felkészültségével.
Márpedig az állami vagyonnak ezt a kiterjedt, gondosan felépített és tökéletesen kivitelezett szétlopását, majd magánvagyonba való átmentését, külföldi bankszámlákon vagy ködös vagyonkezelőknél történő landoltatását aligha tudnák elvégezni ezek a begyepesedett agyú brüsszeli bürokraták, akik inkább köszönjék szépen meg, hogy ha minden simán megy, most fogja őket épp hatszázötvenharmadszor átverni és megvezetni a nemzeti-keresztény magyar kormány. A magyar egyetemista pedig mondjon már le végre az Erasmus-programról, elvégre a névadó, ez az Erasmus a maga idejében végigjárta Párizst és Leuvent, Bázelt és Angliát, minden Erasmus-program nélkül, aztán a Cambridge-i Egyetemen lett professzor, és mire vitte? Hát megírta a Balgaság dicsérete című munkáját, amelyből megtudhatja a nagyérdemű, hogy már csak a balga, a király udvarának bolondja mondhatja ki az igazságot, mert ebben a világban a bölcsességet kizárólag a balgák képviselik.
A bölcseknek tűnők pedig kétszeresen is balgákká lettek: mert annak születtek és a halhatatlan istenek élete után vágyódnak.
Kísértetiesen úgy, mint a fideszes alapítványok nagy átváltozó művészei. Ám ők nem kétszeresen, hanem háromszorosan balgák, ugyanis képesek azt hinni, hogy az élethossziglani kinevezésük az istenekhez hasonló örök életet biztosít számukra.
Pont háromszorosan lesznek kénytelenek csalódni.
És ha az elején Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt második levelét idéztem, hogy keretes történetet kapjunk, újra hivatkozom a fenti levélnek arra a részére, ahol az apostol mintha már egyenesen minket szólítana meg: „Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt” (2Kor 11,19-20).
De Szili Katalin és kollégái ott az alapítványi kuratóriumokban, ahol az orbáni ukáz szerint csak nemzeti elkötelezettségűek ülhetnek, nyilvánvalóan betéve tudják ezeket a sorokat.