Gábor György: A küldöttségvezető súlyos batyuja

„Tekintettel arra, hogy a szavak tulajdonképpen mind tárgyakat jelképeznek, sokkal kényelmesebb volna minden ember számára, ha mindjárt magukat a tárgyakat cipelnék a hátukon, hogy megmutathassák, miről is akarnak értekezni… ha valakinek a témája igen bő és nagyon sokfelé ágazó, ennek megfelelően kénytelen a tárgyakból sokkal nagyobb batyut cipelni a hátán… Ily módon a diplomatáink a legnagyobb könnyedséggel tárgyalhatnának idegen uralkodókkal és államtitkárokkal, akiknek nyelve egyébként teljesen érthetetlen volna számukra.”

Jonathan Swift 1726-ban keletkezet művében, a Gulliver utazásaiban olvassuk a fenti sorokat. Három év híján háromszáz év telt el, de a helyzet nem lett sokkal jobb. Úgy értem idehaza, Magyarországon. Máshol viszont igen.

Egy viszonylag friss felmérés szerint Magyarország lakosságának 57,6%-a az anyanyelvén kívül nem beszél semmilyen idegen nyelvet. Ezzel az eredménnyel Magyarország a harmadik legrosszabb helyen áll, mögöttünk már csak a románok vannak (64,2%) és a britek (65,4%), de hát – ilyen az élet – ez utóbbiak ugyebár a saját anyanyelvükkel jóval szerencsésebbek. A lista legelején Svédország található, ahol 96,6% beszél legalább egy idegen nyelvet, aztán Dánia következik 95%-kal, majd Lettország ugyanennyivel. Finnország 92%-kal a lista hatodik helyén található, a középmezőnyben Belgium (78,5%), Németország (78,7%), Csehország (79%), Szlovénia (84,1%), Ausztria (86,2%), Hollandia (86,3%) és Szlovákia (88,2%).

És most gondoljunk a minap Svédországba és Finnországba tartó operettküldöttségünkre, akik menni megleckéztetni gonosz svédeket és finneket, s megmondani nekik, hogy előbb engedélyt kérni a Várhegy csúcsától, mit mondani a magyar kormányról, s csak aztán pofázni!

Értettem?

De nem értették, mert a magyar küldöttség vezetője otthon felejtette a tárgyakkal teli batyuját, s így nem tudta elmutogatni, mit is akar voltaképpen. (Ha ott lett volna a világ összes tárgyát tartalmazó batyuja, akkor sem sikerült volna, mert hogy voltaképpen miért is utaztak ki, azonkívül, hogy Buda oromzatáról küldve lettek, azóta sem világos előttük, s földi életük során ezt már nem is fogják megtudni.

Mindenesetre kínos volt, ahogy a magyar küldöttségvezető magyarul adta az interjút, de legalább nem kellett tolmács után üvöltenie, mert az ab ovo oda lett rendelve mellé. Szerintem előbb fog megtanulni egy svéd vagy egy finn az angol és a német mellett magyarul, mint a magyar küldöttségvezető alapfokon angolul.

És mindez rendben van. Ahogy az is rendben van, hogy akadnak rektorok vagy frissen és íziben a professzori ranggal megajándékozott lojalisták, akik rektorokként és egyetemi professzorokként látnak bele a nemzetközi egyetemi struktúrákba, ráadásul még véleményük is van azokról, amit Ursula von der Leyennek ki is fejtenek, rögtön azt követően, hogy estve jött a parancsolat, violaszín pecsét alatt.

És ott van Orbán Róza, aki – mint hallom – épp a műveletlen és végóráit élő nyugati világban, a firenzei egyetem Erasmus ösztöndíjasaként húzza a rabigát, s olaszul nem tud (jó-jó, a firenzei egyetemen tudnak angolul, van angol nyelvű képzés), szóval ha nem is tud olaszul, de azért – für alle Fälle – előállítottak neki valamilyen pecsétes papírt, miszerint egyenest Dante, Petrarca és Boccaccio nyelvét beszéli.

És eszembe jut, amikor még ösztöndíjasként először mentem ki Rómába, s előtte ugyan nem kértek igazolást az olasz nyelvismeretemről, ám az Olasz Intézetben közel 40 percen át hallgattak meg, kedvesen és érdeklődve, s aztán odakint már a második napon magamnak kellett intéznem a Külügyminisztériumban és a Kulturális Minisztériumban az összes hivatalos ügyemet, pénzt, dokumentumokat, belépőket, kiudvarolni minden lehetséges kedvezményt, majd elmenni a Vatikán Könyvtárába, ahol töviről-hegyire aprólékosan kikérdeztek, mit óhajtok kutatni, milyen tudományos eredményeket tudok felmutatni, mik az elméleti előfeltevéseim, milyen módszertan szerint kívánok haladni, s kiknek a kurzusait óhajtom látogatni római tartózkodásom során.

De ez régen volt, még a Fidesz előtti időszámítás éveiben.

Azóta nagyot változott a világ. Nyelveken pedig ma már nem kell szólnia sem egy rektornak, sem egy egyetemi tanárnak. De még egy külföldre tartó küldöttség vezetőjének sem.

És rossz eredmény, ha az ország lakosságának 57,6%-a semmilyen idegen nyelvet sem beszél, hiszen a maradék 42,4%-a még mindig képes lehet megérteni valamilyen idegen nyelvű hírportált, annak veszélyei pedig beláthatatlanok.

Magyarország előre megy, nem hátra! Jövőre üdvös lenne elérni, hogy már csak 40% beszéljen idegen nyelvet, aztán 30%, majd 20, s ha ez kiegészül a magyar nyelvi készség szervezett lerontásával és a nyelvi formát öltő gondolatok visszaszorításával, bizony mondom néktek, a Fidesz-szellemiség apoteózisának lehetünk majd élő tanúi.