Nincs az a páva, amelyik önként felszámolja magát.

A kifejezés olyan mértékben inflálódott, hogy ma már inkább dicsőség, semmint szégyen, ha valakire ráaggatják.

A szakmányban elkövetett gyilkosságok az utóbbi években gyakorlatilag mindennaposakká váltak Oroszország határain belül és olykor kívül is.

a mai hatalom semmiféle erkölccsel nem rendelkezik, ha csak a hatalom minden áron való megtartását és a permanens klientúra gazdagodást nem tekintjük erkölcsi tettnek.

Csak a kákán is csomót keresők nem képesek örülni: a szerelvények negyede tropa, tehát a háromnegyedük jó.

Budapest nem szendergő város, sőt: annyi elpazarolt idő után újra előkerülnek a viperák, a rugóskések, a boxerek.

Ha a más szabadságáért nem állok ki, akkor ezzel a sajátomat is idézőjelbe teszem.

Egy el nem hangzott Gulyás Gergely-beszéd és egy gyalázatos vonulás kapcsán Arató András megint klaviatúrát ragadott.

Ha az ember Isten képmása (imago Dei), akkor képes-e Isten az emberhez hasonló módon olykor saját lelkiismerete elől elbújni, elmenekülni?

Sírba szállt-e forradalom szelleme Mécs Imre halálával?

Nézem a fotót: két férfiember mosolyog a kamerába. A magasabb barátságosan pihenteti a kisebbik vállán a kezét, óvó-féltő baráti gesztus, míg a kisebbik, nem érvén föl a magasabb vállát, ellenkező kezének mutató- és középső ujjával büszkén V betűt formáz: V, mint Viktória. A magasra nőtt, jelentős barát mellett bizonyára van mit ünnepelnie, ő tudja, hogy éppen mit.

Már megint a mi Kedves Vezetőnk és önálló, felelős beosztásban robotoló munkatársai járnak elől tapintatból, önfeláldozásból, mutatnak példát demokráciából az egész hanyatló Nyugatnak.