Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Vásárhelyi Mária: A Matolcsy-effektus
14/03/2023 15:42
| Szerző: Vásárhelyi Mária
A mára kiteljesedő gazdasági válság kialakulásában és a korrupció burjánzásában legalább akkora a felelőssége a Matolcsynak, mint a kormány tagjainak vagy akár Orbán Viktornak. Hirtelen fellángoló őszintesége és bátorsága, egy félreállított, sértett ember bosszúszomjas őszintesége és bátorsága.
„A kormány gazdaságpolitikája utat tévesztett”, „Nincs igaza Orbán Viktornak”, „Törés van a kormányzat és az MNB között”, „Nincs célja a kabinetnek, miközben Magyarország növekedési és felzárkózási válságban van”. Ilyen és hasonló kemény, kormánykritikus szalagcímeket olvashatunk a független médiában, amelyek Orbán Viktor korábbi jobb kezének szájából (bocs a képzavarért) hangzottak el az elmúlt hetekben. És nekünk el kellene hinnünk, hogy Matolcsy György most ébredt rá, hogy a kormányzat gazdaságpolitikája (illetve annak hiánya), válságba taszította az országot. Aztán amint rádöbbent a szörnyű felismerésre, azonnal megnyomta a vészcsengőt, halált megvető bátorsággal kiállt az ország nyilvánossága elé, és őszintén megvallotta nekünk, hogy a kormány – tehát természetesen nem az MNB – elkúrta. Nem kicsit, nagyon!
Ez az őszinteség és bátorság azonban ezer sebből vérzik, hiszen nyilvánvaló, hogy egy félreállított, sértett ember bosszúszomjas őszintesége és bátorsága. Nem mintha nem lenne igaza az MNB elnöknek, hiszen az ország valóban mély válságban van a száguldó inflációval, a versenyképesség folyamatos csökkenésével, a felzárkózási esélyek romlásával, a mindent elborító korrupcióval, az újra mélyülő szegénységgel és a megalomán, ostoba beruházási tervekkel, csakhogy ez a történet nem most kezdődött el, hanem már akkor, amikor Matolcsy csillaga még magasan járt a magyar gazdaságpolitika irányításának egén.
De azért ne feledkezzünk meg a „közpénz jellegüket elvesztő”, alapítványokba kiszervezett százmilliárdokról, a költségvetésbe be nem fizetett jegybanki nyerségről, az MNB elnök fiának és haverjainak néhány év alatti milliárdossá tételéről, az unokatestvér csődbe vitt bankjáról, az elvált feleségnek vigaszdíjként juttatott polgármesteri címről –mindez természetesen közpénzekből.
Jusson eszünkbe, hogy Magyarország versenyképességének romlása nem most kezdődött, hanem sok évvel korábban és az elhibázott gazdaságpolitika is hosszú múltra tekint vissza. Matolcsy évtizedekig volt Orbán Viktor elsőszámú gazdaságpolitikai iránytűje, a miniszterelnök teljes mellszélességgel kiállt a jegybankelnök legfelháborítóbb szakmai döntései mellett is, abban bízva, hogy a felháborodást néhány nap alatt úgyis elfújja egy újabb botrány szele. És mivel a gazdaság valóban derekasan növekedett, így is történt.
Botrány botrányt követett, de Matolcsynak a haja szála sem görbült, Orbán bizalma nem rendült meg a jegybankelnökben. Ami persze érthető, hiszen ugyanezen idő alatt a miniszterelnök családja és baráti köre is feliratkozott a leggazdagabb magyarok klubjába. Hogy mindeközben a kormány annyi pénzt pengetett el értelmetlen és terméketlen beruházásokra és tüntetett el a korrupció mélységes mély bugyraiban, amelyből az országot teljesen új gazdasági pályára lehetett volna állítani, és még arra is jutott volna, hogy rendbe hozzák a lerongyolódott oktatást és egészségügyet, azt csak a politikára figyelő, kritikus gondolkodásra képes kisebbség realizálta. A Fidesz kormányzásának első tíz évében a korrupt, dilettáns, voluntarista gazdaságpolitika kártevéseit elfedte a világgazdasági fellendülés és az Európai Unióból ideérkező hatalmas támogatások jótékony homálya.
Aztán történt valami és a miniszterelnök környezete átrendeződött. Matolcsy kihuppant a gazdaságpolitikai orákulum szerepköréből, a miniszterelnöknek új jobb keze nőtt. A jegybankelnök elvesztette első számú udvari tanácsadó szerepét, jöttek új fülbesúgók, legelőször is Matolcsy korábbi helyettese, aki egyre feljebb jutott a miniszterelnök bizalmasainak ranglétráján. Ez különösen fájdalmas mélyütés lehetett a jegybankelnöknek. Mert hát kiesni a pikszisből – az valóban fájdalmas lehet. És akkor jött a megvilágosodás. Hirtelen ráébredt a jegybankelnök, aki lényegében elmozdíthatatlan ebből a pozíciójából, hogy Magyarország tévúton jár, a gazdasági válság mélyül, a kormány pedig ahelyett, hogy orvosolná, tovább rontja a helyzetet.
Mert félreállították, mert megsértődött, mert a tehetetlen düh felülkerekedett a lojalitáson. És immár tudja, hogy a stratégiai célok nélküli, kapkodó gazdaságpolitika, az ad hoc döntések, az ország összeszerelő üzemmé degradálása, kiszolgáltatása a keleti diktatúráknak, tévút. De ha most tudja, eddig miért nem tudta? Mert ha tudta az a baj, ha pedig nem, akkor az.
Abban, hogy az ország ilyen mélyre jutott, Matolcsy felelőssége legalább akkora, mint a kormány többi tagjáé vagy akár Orbán Viktoré. És ezt jó lenne nem elfelejteni pusztán amiatt, hogy 12 év ámokfutás után, miután kiesett a miniszterelnök kegyeiből hirtelen megvilágosodott.
