Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Benéztünk a bíróságra
10/03/2023 07:45
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Nőnap alkalmából a Médiatanács azon döntése került terítékre, amelynek következtében a Hit Gyülekezete kötelékébe tartozó pályázó elsöprő, 48:47 arányú győzelmet aratott, minthogy kevesebb ismételt műsorarányt ajánlott a Klubrádiónál.
Ez nekünk régi jó szokásunk, nagyjából egyidős a nemzeti együttműködésivel. A rutin nagyjából ugyanaz: a Médiatanács nevű egypárti politikai szervezet megteszi a szükséges törvénytelen lépéseket a Klubrádió sugárzási jogainak megvonása érdekében, utóbbi bírósághoz fordul. A következmények tekintetében azonban megkülönböztethetünk alkorszakokat. Míg a tízes évek elején az ítélkező bíróságok nem ismerték fel történelmi küldetésüket, és ezért a döntéseiket a törvények, a bizonyítékok és indokok talmi fénye által megtévesztve az állam hatósága ellen hozták, ám az elmúlt évtized végére megszületett – és mai elnökének irányítása alatt kibontakozott – az illiberalizmus rendje: a fontos ítéletek végre függetlenné váltak az írott és mondott szavak világától, és fegyelmezetten követik a központi akarat felsőbbrendűségét.
Nőnap alkalmából a Médiatanács azon döntése került terítékre, amelynek következtében a Hit Gyülekezete kötelékébe tartozó pályázó elsöprő, 48:47 arányú győzelmet aratott, minthogy kevesebb ismételt műsorarányt ajánlott a Klubrádiónál. A nőnapi összejövetelen látszólag semmi újdonsággal nem rukkoltak elő a felek. Valójában az alperesi mondatok nagyon fontosak voltak, minthogy akár a rendszer ars-poétikájaként is értelmezhetőek.
(Csak röviden idézzük fel a felperesi érvelés három fő tételét:
1. Az ismétlés aránya, mint szempont, nem szerepelt a pályázati felhívásban, ehhez kapcsolódóan tehát törvénytelen utólag pontozást kötni.
2. A nyertes programjában az ATV műsorai hanganyagának sugárzása rendszeres elem, ám ezeket a pályázó új alkotásként tünteti fel, amit a Médiatanács egyszerűen tudomásul vesz.
3. A nyertes pályázó még a pályázati időben kétszer 15 napig megvalósította a kalózrádiózás névre hallgató törvénybe ütköző cselekményt, ezért őt a pályázatból ki kellett volna zárni.)
A Médiatanács képviselője egyik állítást sem cáfolta. A kalózrádiózást nem tagadta, csupán az ügy szempontjából irrelevánsnak minősítette. A tévéműsorok sugárzásával kapcsolatban kikérte magának, nehogy már az alperesnek kelljen definiálni az ismétlés fogalmát, mivel az jól le van írva ki tudja hol.
Hanem az ismétlési százalékokkal kapcsolatban tette a legkorszakalkotóbb megállapításokat. Egyrészt leszögezte, pontosabban megismételte, minthogy már korábban le is írta: „a szubjektív értékelés valójában teljesen objektív szempontokon alapul.” (sic!)
Mit is jelent ez a mondat? A szubjektív pontokat objektíve kiszámoltuk!
Az alperesi képviselő az utolsó felszólalásában mintegy megválaszolta az e helyütt föl sem tett kérdést: ha e szubjektív szempont valójában objektív, akkor miért nem az utóbbi kategóriában szerepel, hogy a pályázó mérlegelhessen legjobb tudása szerint? A következőt fejtegette ugyanis e jeles ügyvéd: a Médiatanács törvénybe foglalt diszkrecionális joga szubjektív szempontokat is figyelembe venni a pontozás során, amelyek éppen szubjektív mivoltuk miatt a pályázati kiírásban nem szerepelnek. Jól néznénk ki, ha mindent előre megmondanának, a pályázók akár alkalmazkodhatnának is a feltételekhez! És akkor hol marad a meglepetés? – teszi ezt már a csendes szemlélő hozzá. A karácsonyi ajándékot sem áruljuk el előre, hiszen akkor oda a meglepetés. Vagy ha a kaparós sorsjegy külsején feltüntetik, nyert-e a szelvény, akkor hol marad a kapirgálás izgalma?
Végre új alapokra kellene ezt a komplikált frekvenciaelosztogatási rendszert helyezni. A hatóság meghirdeti a frekvenciát, mindenféle kacifántos bonyodalmak nélkül kikiáltja azt a győztest, aki a pártközpontban a legalkalmasabbnak találtatott.
Az utóbbi évek pereinek kimenetele sok örömmel tölthet el minket, de különösen fontos, humanitárius tényező az alperesi védő terhelésének csökkentése irányába ható változás, elvégre ő sem fiatalodik. Megkíméltetik az érvek, bizonyítások fáradságától, hiszen szerencsére nem ezektől függenek immár az ítéletek. Legfeljebb amiatt aggódhatunk, nehogy a sors valamilyen kifürkészhetetlen ballépésével ismét éles helyzetbe állítsa őt azzal, hogy a bírósági tárgyalások célja ismét a bizonyítások, érvek alapján meghozandó ítélet lesz.
