„Köszönjük,
Publicisztika
Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete

"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete

A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.

Arató András: Benéztünk a bíróságra

10/03/2023 07:45

| Szerző: Arató András/Klubrádió

Nőnap alkalmából a Médiatanács azon döntése került terítékre, amelynek következtében a Hit Gyülekezete kötelékébe tartozó pályázó elsöprő, 48:47 arányú győzelmet aratott, minthogy kevesebb ismételt műsorarányt ajánlott a Klubrádiónál.

Ez nekünk régi jó szokásunk, nagyjából egyidős a nemzeti együttműködésivel. A rutin nagyjából ugyanaz: a Médiatanács nevű egypárti politikai szervezet megteszi a szükséges törvénytelen lépéseket a Klubrádió sugárzási jogainak megvonása érdekében, utóbbi bírósághoz fordul. A következmények tekintetében azonban megkülönböztethetünk alkorszakokat. Míg a tízes évek elején az ítélkező bíróságok nem ismerték fel történelmi küldetésüket, és ezért a döntéseiket a törvények, a bizonyítékok és indokok talmi fénye által megtévesztve az állam hatósága ellen hozták, ám az elmúlt évtized végére megszületett –  és mai elnökének irányítása alatt kibontakozott – az illiberalizmus rendje: a fontos ítéletek végre függetlenné váltak az írott és mondott szavak világától, és fegyelmezetten követik a központi akarat felsőbbrendűségét.

Nőnap alkalmából a Médiatanács azon döntése került terítékre, amelynek következtében a Hit Gyülekezete kötelékébe tartozó pályázó elsöprő, 48:47 arányú győzelmet aratott, minthogy kevesebb ismételt műsorarányt ajánlott a Klubrádiónál. A nőnapi összejövetelen látszólag semmi újdonsággal nem rukkoltak elő a felek. Valójában az alperesi mondatok nagyon fontosak voltak, minthogy akár a rendszer ars-poétikájaként is értelmezhetőek.

(Csak röviden idézzük fel a felperesi érvelés három fő tételét:

   1. Az ismétlés aránya, mint szempont, nem szerepelt a pályázati felhívásban, ehhez kapcsolódóan tehát törvénytelen utólag pontozást kötni.
   2. A nyertes programjában az ATV műsorai hanganyagának sugárzása rendszeres elem, ám ezeket a pályázó új alkotásként tünteti fel, amit a Médiatanács egyszerűen tudomásul vesz.
   3. A nyertes pályázó még a pályázati időben kétszer 15 napig megvalósította a kalózrádiózás névre hallgató törvénybe ütköző cselekményt, ezért őt a pályázatból ki kellett volna zárni.)

A Médiatanács képviselője egyik állítást sem cáfolta. A kalózrádiózást nem tagadta, csupán az ügy szempontjából irrelevánsnak minősítette. A tévéműsorok sugárzásával kapcsolatban kikérte magának, nehogy már az alperesnek kelljen definiálni az ismétlés fogalmát, mivel az jól le van írva ki tudja hol.

Hanem az ismétlési százalékokkal kapcsolatban tette a legkorszakalkotóbb megállapításokat. Egyrészt leszögezte, pontosabban megismételte, minthogy már korábban le is írta: „a szubjektív értékelés valójában teljesen objektív szempontokon alapul.” (sic!)

Mit is jelent ez a mondat? A szubjektív pontokat objektíve kiszámoltuk!

Az alperesi képviselő az utolsó felszólalásában mintegy megválaszolta az e helyütt föl sem tett kérdést: ha e szubjektív szempont valójában objektív, akkor miért nem az utóbbi kategóriában szerepel, hogy a pályázó mérlegelhessen legjobb tudása szerint? A következőt fejtegette ugyanis e jeles ügyvéd: a Médiatanács törvénybe foglalt diszkrecionális joga szubjektív szempontokat is figyelembe venni a pontozás során, amelyek éppen szubjektív mivoltuk miatt a pályázati kiírásban nem szerepelnek. Jól néznénk ki, ha mindent előre megmondanának, a pályázók akár alkalmazkodhatnának is a feltételekhez! És akkor hol marad a meglepetés? – teszi ezt már a csendes szemlélő hozzá. A karácsonyi ajándékot sem áruljuk el előre, hiszen akkor oda a meglepetés. Vagy ha a kaparós sorsjegy külsején feltüntetik, nyert-e a szelvény, akkor hol marad a kapirgálás izgalma?

igazságtalanság
 

Végre új alapokra kellene ezt a komplikált frekvenciaelosztogatási rendszert helyezni. A hatóság meghirdeti a frekvenciát, mindenféle kacifántos bonyodalmak nélkül kikiáltja azt a győztest, aki a pártközpontban a legalkalmasabbnak találtatott.

Az utóbbi évek pereinek kimenetele sok örömmel tölthet el minket, de különösen fontos, humanitárius tényező az alperesi védő terhelésének csökkentése irányába ható változás, elvégre ő sem fiatalodik. Megkíméltetik az érvek, bizonyítások fáradságától, hiszen szerencsére nem ezektől függenek immár az ítéletek. Legfeljebb amiatt aggódhatunk, nehogy a sors valamilyen kifürkészhetetlen ballépésével ismét éles helyzetbe állítsa őt azzal, hogy a bírósági tárgyalások célja ismét a bizonyítások, érvek alapján meghozandó ítélet lesz.