Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Arató András: Benéztünk a bíróságra
10/03/2023 07:45
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Nőnap alkalmából a Médiatanács azon döntése került terítékre, amelynek következtében a Hit Gyülekezete kötelékébe tartozó pályázó elsöprő, 48:47 arányú győzelmet aratott, minthogy kevesebb ismételt műsorarányt ajánlott a Klubrádiónál.
Ez nekünk régi jó szokásunk, nagyjából egyidős a nemzeti együttműködésivel. A rutin nagyjából ugyanaz: a Médiatanács nevű egypárti politikai szervezet megteszi a szükséges törvénytelen lépéseket a Klubrádió sugárzási jogainak megvonása érdekében, utóbbi bírósághoz fordul. A következmények tekintetében azonban megkülönböztethetünk alkorszakokat. Míg a tízes évek elején az ítélkező bíróságok nem ismerték fel történelmi küldetésüket, és ezért a döntéseiket a törvények, a bizonyítékok és indokok talmi fénye által megtévesztve az állam hatósága ellen hozták, ám az elmúlt évtized végére megszületett – és mai elnökének irányítása alatt kibontakozott – az illiberalizmus rendje: a fontos ítéletek végre függetlenné váltak az írott és mondott szavak világától, és fegyelmezetten követik a központi akarat felsőbbrendűségét.
Nőnap alkalmából a Médiatanács azon döntése került terítékre, amelynek következtében a Hit Gyülekezete kötelékébe tartozó pályázó elsöprő, 48:47 arányú győzelmet aratott, minthogy kevesebb ismételt műsorarányt ajánlott a Klubrádiónál. A nőnapi összejövetelen látszólag semmi újdonsággal nem rukkoltak elő a felek. Valójában az alperesi mondatok nagyon fontosak voltak, minthogy akár a rendszer ars-poétikájaként is értelmezhetőek.
(Csak röviden idézzük fel a felperesi érvelés három fő tételét:
1. Az ismétlés aránya, mint szempont, nem szerepelt a pályázati felhívásban, ehhez kapcsolódóan tehát törvénytelen utólag pontozást kötni.
2. A nyertes programjában az ATV műsorai hanganyagának sugárzása rendszeres elem, ám ezeket a pályázó új alkotásként tünteti fel, amit a Médiatanács egyszerűen tudomásul vesz.
3. A nyertes pályázó még a pályázati időben kétszer 15 napig megvalósította a kalózrádiózás névre hallgató törvénybe ütköző cselekményt, ezért őt a pályázatból ki kellett volna zárni.)
A Médiatanács képviselője egyik állítást sem cáfolta. A kalózrádiózást nem tagadta, csupán az ügy szempontjából irrelevánsnak minősítette. A tévéműsorok sugárzásával kapcsolatban kikérte magának, nehogy már az alperesnek kelljen definiálni az ismétlés fogalmát, mivel az jól le van írva ki tudja hol.
Hanem az ismétlési százalékokkal kapcsolatban tette a legkorszakalkotóbb megállapításokat. Egyrészt leszögezte, pontosabban megismételte, minthogy már korábban le is írta: „a szubjektív értékelés valójában teljesen objektív szempontokon alapul.” (sic!)
Mit is jelent ez a mondat? A szubjektív pontokat objektíve kiszámoltuk!
Az alperesi képviselő az utolsó felszólalásában mintegy megválaszolta az e helyütt föl sem tett kérdést: ha e szubjektív szempont valójában objektív, akkor miért nem az utóbbi kategóriában szerepel, hogy a pályázó mérlegelhessen legjobb tudása szerint? A következőt fejtegette ugyanis e jeles ügyvéd: a Médiatanács törvénybe foglalt diszkrecionális joga szubjektív szempontokat is figyelembe venni a pontozás során, amelyek éppen szubjektív mivoltuk miatt a pályázati kiírásban nem szerepelnek. Jól néznénk ki, ha mindent előre megmondanának, a pályázók akár alkalmazkodhatnának is a feltételekhez! És akkor hol marad a meglepetés? – teszi ezt már a csendes szemlélő hozzá. A karácsonyi ajándékot sem áruljuk el előre, hiszen akkor oda a meglepetés. Vagy ha a kaparós sorsjegy külsején feltüntetik, nyert-e a szelvény, akkor hol marad a kapirgálás izgalma?

Végre új alapokra kellene ezt a komplikált frekvenciaelosztogatási rendszert helyezni. A hatóság meghirdeti a frekvenciát, mindenféle kacifántos bonyodalmak nélkül kikiáltja azt a győztest, aki a pártközpontban a legalkalmasabbnak találtatott.
Az utóbbi évek pereinek kimenetele sok örömmel tölthet el minket, de különösen fontos, humanitárius tényező az alperesi védő terhelésének csökkentése irányába ható változás, elvégre ő sem fiatalodik. Megkíméltetik az érvek, bizonyítások fáradságától, hiszen szerencsére nem ezektől függenek immár az ítéletek. Legfeljebb amiatt aggódhatunk, nehogy a sors valamilyen kifürkészhetetlen ballépésével ismét éles helyzetbe állítsa őt azzal, hogy a bírósági tárgyalások célja ismét a bizonyítások, érvek alapján meghozandó ítélet lesz.
