Szijjártó után szabadon: avagy hova menjen dolgozni a többi fideszes? – HR-tanácsok Selmeci János jegyzetében
publicA Fidesz állapotát látva hamarosan nem csak Szijjártó Péternek lesz szüksége új állásra. De hova menjenek dolgozni a fideszesek? Orbánból FIFA-elnök, Gulyásból jogvédő lehet.
Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.
Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer.
A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete
A Fidesz nevű szakadt burokban, légszomjban ott maradt egy kisebbség, amelynek a világát a csütörtöki, Sándor-palota előtti tüntetés hivatott összeragasztózni. A régi, avíttas szövegek maradtak, kiegészülve egy-két új dologgal, például a megvert Fidesz áldozati szerepével … A befoltozandó fideszes valóság másik új szereplője természetesen a menesztendő köztársasági elnök lesz, bár nem problémamentesen …
Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete
Hol volt eddig az a jogász lángelme, az alapvető emberi jogok harcosa, akinek a Holdról is lehetett hallani az alkotmányos demokráciáért dobbanó szívét? Hol volt a kisebbségi jogokért küzdő politikus, aki saját gyermekeiként gondol a fékekre és ellensúlyokra, nyusziját Sólyom Lászlóról, kutyáit pedig azokról az alkotmánybírákról nevezi el, akik gátat szabnak az állami önkénynek? Hol volt a jogállamért aggódó Gulyás Gergely?
Arató András: A kis MOK története
1/03/2023 16:05
| Szerző: Arató András/Klubrádió
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte. Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. De hogyan egyeztessen, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik?
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte.
Ígérte volt, s most beteljesítené, társadalmi egyeztet a döntései előtt, ha van kivel.
Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. Ha már egyszer a kereszténynél is keresztényebbnek teremtett minket az, aki teremteni szokott.
Nagyvonalú alkalmazkodásunk mellett is védekeznünk kell a mellékhatások ellen, amelyek veszélyeztetik hazánk töretlen fejlődését. Ha lankad az éberségünk, még a végén a közönség dönti el, melyik könyvet írta író, a tanárok beleugatnak a tananyagba, amit a főrendőr oly nagy gondossággal állíttatott össze, mi több, valami kis sebész kiveszi a szikét a törzsőrmester kezéből, holmi vakbélgyulladásra hivatkozva. Rémképként lebeg a szemünk előtt az a pillanat, amikor a piac beleszól az árakba, sőt, a sapkadivat diktálását is saját kezébe veszi.
Hanem végre honunk kormánya meggörbítette a teret, a jövőt a múlt mögé kényszerítette, mert fontos az ígéretek betartása, még ha arra méltatlannak is tettük. Még ha arra méltatlannak tettük is. Tudomásul vettük minisztereink önfeláldozását, amikor önként lemondtak a kurálkodástól, nem megrettenve attól a szinte elkerülhetetlen tüntetés sorozattól, amelyben az egyetemista diákság egy emberként követeli vissza magának a Vakcina és Altatógép Cserkészt, a Csokos Asszonyt és a felsőoktatás többi derék szolgálóját. Talán lenyugszanak a kedélyek, ha megbizonyosodik a jövő nemzedéke arról, hogy Deutsch professzor nem vész el a tudás almafájáról.
Nem jó a háziorvosi ellátás akképpen, amiként most van – akad-e a honban bárki is, aki megkérdőjelezné e tézist? – így hát változtatni szükségeltetik a rendszeren. Ki más fejében lehet a tudás a megoldás módjára, mint azéban, akiében ott honol minden tudások alfája és ómegája, akinek nemcsak bölcsessége, hanem belügyminisztere is van a véghezvitelhez? Igen, Róla van szó. S midőn már éppen megkezdte volt a társadalmi egyeztetést, ott állt a tárgyalóterem ajtajában, mint Dugovics Titusz a vártán, hősiesen megvívandó az ő csatáját a betegek fő ellenségével, a kis MOK-kal, amikor váratlanul kiderült, nincs is orvosi kamara! Hát hogyan egyeztessen ő eltökélt szándéka ellenére, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik? De sebaj, segítségül hívhatja az ő hűséges bajtársát, a Nemzeti Konzultációt, Mister 97 %-ot. Tegyünk ízibe javaslatot a megfelelő kérdésre, nem mintha tanácsra szorulna, bármiben is:
AKARJA-E ÖN, HOGY AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS MÉG SZARABB LEGYEN?
