Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: A kis MOK története
1/03/2023 16:05
| Szerző: Arató András/Klubrádió
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte. Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. De hogyan egyeztessen, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik?
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte.
Ígérte volt, s most beteljesítené, társadalmi egyeztet a döntései előtt, ha van kivel.
Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. Ha már egyszer a kereszténynél is keresztényebbnek teremtett minket az, aki teremteni szokott.
Nagyvonalú alkalmazkodásunk mellett is védekeznünk kell a mellékhatások ellen, amelyek veszélyeztetik hazánk töretlen fejlődését. Ha lankad az éberségünk, még a végén a közönség dönti el, melyik könyvet írta író, a tanárok beleugatnak a tananyagba, amit a főrendőr oly nagy gondossággal állíttatott össze, mi több, valami kis sebész kiveszi a szikét a törzsőrmester kezéből, holmi vakbélgyulladásra hivatkozva. Rémképként lebeg a szemünk előtt az a pillanat, amikor a piac beleszól az árakba, sőt, a sapkadivat diktálását is saját kezébe veszi.
Hanem végre honunk kormánya meggörbítette a teret, a jövőt a múlt mögé kényszerítette, mert fontos az ígéretek betartása, még ha arra méltatlannak is tettük. Még ha arra méltatlannak tettük is. Tudomásul vettük minisztereink önfeláldozását, amikor önként lemondtak a kurálkodástól, nem megrettenve attól a szinte elkerülhetetlen tüntetés sorozattól, amelyben az egyetemista diákság egy emberként követeli vissza magának a Vakcina és Altatógép Cserkészt, a Csokos Asszonyt és a felsőoktatás többi derék szolgálóját. Talán lenyugszanak a kedélyek, ha megbizonyosodik a jövő nemzedéke arról, hogy Deutsch professzor nem vész el a tudás almafájáról.
Nem jó a háziorvosi ellátás akképpen, amiként most van – akad-e a honban bárki is, aki megkérdőjelezné e tézist? – így hát változtatni szükségeltetik a rendszeren. Ki más fejében lehet a tudás a megoldás módjára, mint azéban, akiében ott honol minden tudások alfája és ómegája, akinek nemcsak bölcsessége, hanem belügyminisztere is van a véghezvitelhez? Igen, Róla van szó. S midőn már éppen megkezdte volt a társadalmi egyeztetést, ott állt a tárgyalóterem ajtajában, mint Dugovics Titusz a vártán, hősiesen megvívandó az ő csatáját a betegek fő ellenségével, a kis MOK-kal, amikor váratlanul kiderült, nincs is orvosi kamara! Hát hogyan egyeztessen ő eltökélt szándéka ellenére, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik? De sebaj, segítségül hívhatja az ő hűséges bajtársát, a Nemzeti Konzultációt, Mister 97 %-ot. Tegyünk ízibe javaslatot a megfelelő kérdésre, nem mintha tanácsra szorulna, bármiben is:
AKARJA-E ÖN, HOGY AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS MÉG SZARABB LEGYEN?
