Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Arató András: Jó hetünk lesz
27/02/2023 19:33
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Könnyű kijelentés, ez már az 556. jó hetünk. Pedig, ahogy napról napra, hétről hétre, évszázadról évszázadra elleneink mindenfélével próbálkoznak, mert a teret, az időt és egyéb háttérhatalmakat egyetlen töretlen cél vezérel: gáncsoskodni szorgalmas népünkkel és vezérével szemben.
De hiába!
Mazsolázzunk kicsit, ha már így hétfőre fordult a naptár.
Ott van mindjárt ez a különleges katonai művelet, amit azért indíttatott el Amerika Ukrajnával, hogy az ő beosztottja, Európa szankciós inflációval gyengítse azt a középhatalmat, amelyik azonnal, sőt, már előtte sapkát húzott erre-arra. Coki neked, Joe! És márpedig papoknak nincs helyük a szankciós listán, továbbá már régen vége lenne az akciónak, ha a (hanyatló) Nyugat nem tömné fegyverekkel az ukránokat, vagy ha Trump.
Finnek és svédek a NATO-ban? Ugyan már, ott mi vagyunk. Persze ha hazánk nem a szélen lenne, akkor leszxrnánk, de a Jóisten úgy rendezte a dolgokat, ahogy.
Az arrogáns orvosi kamara (MOK) csak azért nem fenyegette fegyelmivel azokat az orvosokat, akik aláírják a boldogító háziorvosi szerződésüket, hogy a hippokratészi helyébe ne léphessen a gulyási, más néven pintéri eskü. Van békés megoldás: Pintér máris előterjeszti a törvénymódosítást, amely megszünteti a kötelező kamarai tagságot. Nem a Parragh-félében, hanem az orvosiban.
És az áldozatkészség sem halt ki felelős vezetőink lelkéből. Már-már veszélybe került a honi felsőoktatás, vagy legalábbis a világszínvonala Gyuri bácsi áskálódása miatt, ám csak akadt négy derék magyar, aki inkább lemondott miniszterelnöki-miniszteri megbízotti rangjáról, csak hogy ne hagyja cserben a tanulóifjúságot. Közülük is különösen megható Szili Katalin személyiségfejlődése, aki a szocialista köztársasági elnökjelöltségtől jutott el odáig, ameddig.
A piacgazdaság téves útján tett 30 éves kitérőről a helyes irányban már megtette az első lépéseket hazánk. A Nemzeti Dohányboltok fontos fejezet az illiberális tervgazdasági rendszer kiépítésének rögös útján. Az árakra húzott sapkák, a kötelező raktárkészletek előírása éppoly fontos mérföldkövei a fejlődésnek, mint az oktatás és az egészségügyi belügyesítése, vagy a mértéktelen kultúra-fogyasztás visszaszorítása. Most újabb fontos állomáshoz érkezünk, végre megszűnnek az építőanyagtermelésben és kereskedelemben uralkodó anarchisztikus és nemzetellenes állapotok. Nem úgy van az, hogy össze-vissza téglát, cementet meg csöveket gyártunk és árusítunk. Éljen és virágozzék a Nemzeti Tüzép!
Nyilvánvalóan tanultak országunk vezetői az egyébként oly sikeres szocializmus hibáiból, és csak azokat az elemeket építik vissza, amelyek beváltak. Ilyen például az egypártrendszer, ám az állami helyett a huszonegyedik században a Családi Tulajdon a boldogsághoz vezető helyes út.
Harcunkban nem vagyunk egyedül. A szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban fellépett egy vendég-igehirdető Amerikából, akitől megtudtuk, Jézus, noha nem volt neki kötelező, eljött Magyarországra, mert nekünk nagyszerű miniszterelnökünk van, ráadásul druszák is ők, minthogy neki, mármint Jézusnak van egy másik neve is, mégpedig a Viktor. És hogy teljes legyen a kép, az ő mamája pedig valójában Mária-Viktória. Egyesek máris blaszfémiát kiáltanak, mondván, hogy e kitűnő atya önmagát jogosította fel a névadásra. Pedig nem is ez a legfőbb veszélye az igehirdetés e váratlan fordulatának. Hanem ha szabadjára engedjük a bűnös képzeletet, még valaki imígyen kiálthatna fel: Jézusom, Viktor a kereszten!
Ettől a héttől is csak jót várhatunk.
