Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Jó hetünk lesz
27/02/2023 19:33
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Könnyű kijelentés, ez már az 556. jó hetünk. Pedig, ahogy napról napra, hétről hétre, évszázadról évszázadra elleneink mindenfélével próbálkoznak, mert a teret, az időt és egyéb háttérhatalmakat egyetlen töretlen cél vezérel: gáncsoskodni szorgalmas népünkkel és vezérével szemben.
De hiába!
Mazsolázzunk kicsit, ha már így hétfőre fordult a naptár.
Ott van mindjárt ez a különleges katonai művelet, amit azért indíttatott el Amerika Ukrajnával, hogy az ő beosztottja, Európa szankciós inflációval gyengítse azt a középhatalmat, amelyik azonnal, sőt, már előtte sapkát húzott erre-arra. Coki neked, Joe! És márpedig papoknak nincs helyük a szankciós listán, továbbá már régen vége lenne az akciónak, ha a (hanyatló) Nyugat nem tömné fegyverekkel az ukránokat, vagy ha Trump.
Finnek és svédek a NATO-ban? Ugyan már, ott mi vagyunk. Persze ha hazánk nem a szélen lenne, akkor leszxrnánk, de a Jóisten úgy rendezte a dolgokat, ahogy.
Az arrogáns orvosi kamara (MOK) csak azért nem fenyegette fegyelmivel azokat az orvosokat, akik aláírják a boldogító háziorvosi szerződésüket, hogy a hippokratészi helyébe ne léphessen a gulyási, más néven pintéri eskü. Van békés megoldás: Pintér máris előterjeszti a törvénymódosítást, amely megszünteti a kötelező kamarai tagságot. Nem a Parragh-félében, hanem az orvosiban.
És az áldozatkészség sem halt ki felelős vezetőink lelkéből. Már-már veszélybe került a honi felsőoktatás, vagy legalábbis a világszínvonala Gyuri bácsi áskálódása miatt, ám csak akadt négy derék magyar, aki inkább lemondott miniszterelnöki-miniszteri megbízotti rangjáról, csak hogy ne hagyja cserben a tanulóifjúságot. Közülük is különösen megható Szili Katalin személyiségfejlődése, aki a szocialista köztársasági elnökjelöltségtől jutott el odáig, ameddig.
A piacgazdaság téves útján tett 30 éves kitérőről a helyes irányban már megtette az első lépéseket hazánk. A Nemzeti Dohányboltok fontos fejezet az illiberális tervgazdasági rendszer kiépítésének rögös útján. Az árakra húzott sapkák, a kötelező raktárkészletek előírása éppoly fontos mérföldkövei a fejlődésnek, mint az oktatás és az egészségügyi belügyesítése, vagy a mértéktelen kultúra-fogyasztás visszaszorítása. Most újabb fontos állomáshoz érkezünk, végre megszűnnek az építőanyagtermelésben és kereskedelemben uralkodó anarchisztikus és nemzetellenes állapotok. Nem úgy van az, hogy össze-vissza téglát, cementet meg csöveket gyártunk és árusítunk. Éljen és virágozzék a Nemzeti Tüzép!
Nyilvánvalóan tanultak országunk vezetői az egyébként oly sikeres szocializmus hibáiból, és csak azokat az elemeket építik vissza, amelyek beváltak. Ilyen például az egypártrendszer, ám az állami helyett a huszonegyedik században a Családi Tulajdon a boldogsághoz vezető helyes út.
Harcunkban nem vagyunk egyedül. A szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban fellépett egy vendég-igehirdető Amerikából, akitől megtudtuk, Jézus, noha nem volt neki kötelező, eljött Magyarországra, mert nekünk nagyszerű miniszterelnökünk van, ráadásul druszák is ők, minthogy neki, mármint Jézusnak van egy másik neve is, mégpedig a Viktor. És hogy teljes legyen a kép, az ő mamája pedig valójában Mária-Viktória. Egyesek máris blaszfémiát kiáltanak, mondván, hogy e kitűnő atya önmagát jogosította fel a névadásra. Pedig nem is ez a legfőbb veszélye az igehirdetés e váratlan fordulatának. Hanem ha szabadjára engedjük a bűnös képzeletet, még valaki imígyen kiálthatna fel: Jézusom, Viktor a kereszten!
Ettől a héttől is csak jót várhatunk.
