Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Ujjé! – nyugdíjasnak lenni jó
24/02/2023 13:34
| Szerző: Arató András/Klubrádió
"Ezután is számíthatnak Magyarország kormányára!" Ez meglehetősen fenyegetően hangzik, mármint a hanyatló Nyugat, vagyis az imperialisták számára, legalábbis a felkiáltó jel miatt.
Bizony mondom néktek, érdemes egy élet munkájával elvánszorogni a jól kiérdemelt pihenés stádiumába, mert akkor nemcsak levelet kapsz Magyarország miniszterelnökétől egy szépséges igazolványképpel Róla, ami akkor készült, amikor még te is aktív voltál, hanem a JóKor legújabb száma is jár neked, ingyen, pontosabban nem kell újra kifizetned az árát. És akkor máris két példányban van a birtokodban van a fotó!
A levél rendkívül fontos információval látja el eladdig tudatlan elmédet. Megtudod belőle, hogy ugyan Brüsszel elhibázott szankciói miatt egész Európában emelkednek az energiaárak és növekszik az infláció – eddig nyilván nem tudtad, hogy ez két külön dolog -, de a kormány ársapkákkal és rezsicsökkentéssel védi a családokat, miközben a nehéz időszakon túlmutató nagy céljaikról sem feledkezik el, legyenek ezek bármik is. Az egyik mindenképpen a nyugdíjasok méltó életének a biztosítása, legalábbis addig, amíg. Visszaépítkezés van, a „Gyurcsány korszakban eltörölt 13. havi nyugdíjé”, annak megünnepléseként, hogy éppen 13 év telt el azóta.
A levelecskét egy mondatocska zárja: „ezután is számíthatnak Magyarország kormányára!” Ez meglehetősen fenyegetően hangzik, mármint a hanyatló Nyugat, vagyis az imperialisták számára, legalábbis a felkiáltó jel miatt.
A JóKor legújabb száma a miniszterelnöki levél egy mutációjával indul, az a vezércikk, a vezér cikke. Sok színes írás tarkítja e nélkülözhetetlen lapot, megtudjuk belőle például, hogy Borbás Marcsi sokat foglalkozik az őseink életmódjával, Rubint Réka idősen is fitt, Terpóczkiné Farkas Márta örül minden nyugdíjprémiumnak, Simon Lászlóné tisztán látja nyugdíjasként az Orbán-kormány partneri tekintetét.
Hanem, ahogy minden korábbi számban, úgy ebben a legfrissebb példányban is találunk egy nagy interjút egy kiemelkedő személyiséggel. Ezúttal Csák kulturális és innovációs kormánytag tárulkozik ki előttünk. Ebből megtudjuk, szankciós infláció vesz minket körül, de a nyugdíjasok számíthatnak a kormányra – van már Idősbarát Önkormányzat Díj is a hazában! Noha a kormány elvont szinte minden forrást és hatáskört az önkormányzatoktól, mégis ők tehetnek a legtöbbet az idősekért. Ami azt jelenti, hogy mindenki más csak kevesebbet tehet. Sajnos az interjú terjedelmi korlátok miatt nem tért ki arra, hogy e jeles államférfiú miként viselte az önsanyargatást, midőn viaszt öntött az ő saját fülébe. (Emlékeztetőül, miután átvette a honi kulturális élet kapukulcsát, mondotta volt: “olyan leszek, mint Odüsszeusz, amikor a szirének mellett hajózik el. Viaszt öntök a fülembe, nem engedem el az abszolút mércét”). Enyhíti viszont hiányérzetünket a miniszterről készült kettő darab fotó.
Alig várom a következő számot.
