Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Arató András: Ujjé! – nyugdíjasnak lenni jó
24/02/2023 13:34
| Szerző: Arató András/Klubrádió
"Ezután is számíthatnak Magyarország kormányára!" Ez meglehetősen fenyegetően hangzik, mármint a hanyatló Nyugat, vagyis az imperialisták számára, legalábbis a felkiáltó jel miatt.

Bizony mondom néktek, érdemes egy élet munkájával elvánszorogni a jól kiérdemelt pihenés stádiumába, mert akkor nemcsak levelet kapsz Magyarország miniszterelnökétől egy szépséges igazolványképpel Róla, ami akkor készült, amikor még te is aktív voltál, hanem a JóKor legújabb száma is jár neked, ingyen, pontosabban nem kell újra kifizetned az árát. És akkor máris két példányban van a birtokodban van a fotó!
A levél rendkívül fontos információval látja el eladdig tudatlan elmédet. Megtudod belőle, hogy ugyan Brüsszel elhibázott szankciói miatt egész Európában emelkednek az energiaárak és növekszik az infláció – eddig nyilván nem tudtad, hogy ez két külön dolog -, de a kormány ársapkákkal és rezsicsökkentéssel védi a családokat, miközben a nehéz időszakon túlmutató nagy céljaikról sem feledkezik el, legyenek ezek bármik is. Az egyik mindenképpen a nyugdíjasok méltó életének a biztosítása, legalábbis addig, amíg. Visszaépítkezés van, a „Gyurcsány korszakban eltörölt 13. havi nyugdíjé”, annak megünnepléseként, hogy éppen 13 év telt el azóta.
A levelecskét egy mondatocska zárja: „ezután is számíthatnak Magyarország kormányára!” Ez meglehetősen fenyegetően hangzik, mármint a hanyatló Nyugat, vagyis az imperialisták számára, legalábbis a felkiáltó jel miatt.
A JóKor legújabb száma a miniszterelnöki levél egy mutációjával indul, az a vezércikk, a vezér cikke. Sok színes írás tarkítja e nélkülözhetetlen lapot, megtudjuk belőle például, hogy Borbás Marcsi sokat foglalkozik az őseink életmódjával, Rubint Réka idősen is fitt, Terpóczkiné Farkas Márta örül minden nyugdíjprémiumnak, Simon Lászlóné tisztán látja nyugdíjasként az Orbán-kormány partneri tekintetét.

Hanem, ahogy minden korábbi számban, úgy ebben a legfrissebb példányban is találunk egy nagy interjút egy kiemelkedő személyiséggel. Ezúttal Csák kulturális és innovációs kormánytag tárulkozik ki előttünk. Ebből megtudjuk, szankciós infláció vesz minket körül, de a nyugdíjasok számíthatnak a kormányra – van már Idősbarát Önkormányzat Díj is a hazában! Noha a kormány elvont szinte minden forrást és hatáskört az önkormányzatoktól, mégis ők tehetnek a legtöbbet az idősekért. Ami azt jelenti, hogy mindenki más csak kevesebbet tehet. Sajnos az interjú terjedelmi korlátok miatt nem tért ki arra, hogy e jeles államférfiú miként viselte az önsanyargatást, midőn viaszt öntött az ő saját fülébe. (Emlékeztetőül, miután átvette a honi kulturális élet kapukulcsát, mondotta volt: “olyan leszek, mint Odüsszeusz, amikor a szirének mellett hajózik el. Viaszt öntök a fülembe, nem engedem el az abszolút mércét”). Enyhíti viszont hiányérzetünket a miniszterről készült kettő darab fotó.
Alig várom a következő számot.
