Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Arató András: Vigyázó szemetek északra vessétek
6/03/2023 21:13
| Szerző: Arató András
A mi rezsimünk elküldte négy jó emberét expedícióba... Erre mit nem mondanak Vejnemöjnen ükunokái? Nem parlamenti küldöttség ez, hanem egypárti. Belepofáznak a magánéletünkbe! Legközelebb már az alsógatyánk színét is ők akarják diktálni nekünk! Ha egyszer azt mondjuk, ez a mi országunk házának a delegációja, akkor ez a mi országunk házának a delegációja.
Ezeknek semmi sem jó. Jó főméltóságú uram és kormánya intézkedett, mert kérték tőle, s ezért ő ígérte volt, társadalmilag egyeztet, most meg ippeg ez nem tetszik a brüsszeli zsoldosoknak.
Sőt, túlteljesítésre is vállalkozik a mi kedves rezsink, vagyis rezsimünk, kiterjesztené az ő demokráciáját Helsingörön túl is. Elküldte hát négy jó emberét expedícióba, fölfedeznék ők akár az Északi Sarkot is, ha éppen nem lenne az már fölfedezve tolakodó népségek által. Pedig addig is, amíg távol vannak, hiányoznak ők a magyar csillagok egéről, magának Hende komámnak a dolgos kezét kell nélkülözni idehaza, pedig lenne mit, hisz’ közelg a vetés ideje.
Erre mit nem mondanak Vejnemöjnen ükunokái? Nem parlamenti küldöttség az, hanem egypárti. Belepofáznak a magánéletünkbe! Legközelebb már az alsógatyánk színét is ők akarják diktálni nekünk! Ha egyszer azt mondjuk, ez a mi országunk házának a delegációja, akkor ez a mi országunk házának a delegációja.
Éppen a leginkább érdekeltekkel, a svédekkel és a finnekkel próbálja megvitatni a mi pártunk és kormányunk az ő felvételi kérelmüket, és tessék, ilyen infantilis daccal kell szembenéznie. Persze ahol az agressziót már az óvodában beleverik a gyerekekbe, ahol a hatéves beszél angolul, ott nem is várhatunk mást. Mire a kicsik megkezdik az iskolát, már egyiknek sem az a neme, amivel született. Ezeknek a finneknek se’ ásványi kincsük, se energiájuk, földművelésük szinte nulla, az egy főre jutó GDP-jük mégis nagyobb a németekénél – e mögött biztosan valami magyarellenes suskus rejtőzik. A svédek? Náluk, kérem szépen, orvosok gyógyítják a betegeket! Ezeknek még tisztes inflációra sem telik!
Szóval, ami a lényeg, a mi kormányunk a döntéseit erőteljesen egyezteti társadalmilag. Mert mivel is mérhető ez az egyébként teljesen felesleges macera? Az idővel, a drága idővel. Amióta az ígéret fölcsendült, megvalósul ezerrel. Számoljunk utána. A svéd és a finn NATO-belépés ratifikációja külön-külön is 180 napja tart. Az összesen 360. A KATA és a MOK törlése a hon fogalomtárából egyet-egyet vett igénybe, így máris 362-nél tartunk. Ezt a számot el kell osztani az ügyek számával, azaz néggyel, az eredmény 90,5! Hát mutassanak egy olyan országot, amelynek törvényhozása minden egyes döntésén három hónapot rágódik a néppel közösen! És még nem vagyunk a végén, hiszen nem tudhatjuk, mikor határozza el magát a Kossuth téri felvételi vizsgabizottság.
