Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Vigyázó szemetek északra vessétek
6/03/2023 21:13
| Szerző: Arató András
A mi rezsimünk elküldte négy jó emberét expedícióba... Erre mit nem mondanak Vejnemöjnen ükunokái? Nem parlamenti küldöttség ez, hanem egypárti. Belepofáznak a magánéletünkbe! Legközelebb már az alsógatyánk színét is ők akarják diktálni nekünk! Ha egyszer azt mondjuk, ez a mi országunk házának a delegációja, akkor ez a mi országunk házának a delegációja.
Ezeknek semmi sem jó. Jó főméltóságú uram és kormánya intézkedett, mert kérték tőle, s ezért ő ígérte volt, társadalmilag egyeztet, most meg ippeg ez nem tetszik a brüsszeli zsoldosoknak.
Sőt, túlteljesítésre is vállalkozik a mi kedves rezsink, vagyis rezsimünk, kiterjesztené az ő demokráciáját Helsingörön túl is. Elküldte hát négy jó emberét expedícióba, fölfedeznék ők akár az Északi Sarkot is, ha éppen nem lenne az már fölfedezve tolakodó népségek által. Pedig addig is, amíg távol vannak, hiányoznak ők a magyar csillagok egéről, magának Hende komámnak a dolgos kezét kell nélkülözni idehaza, pedig lenne mit, hisz’ közelg a vetés ideje.
Erre mit nem mondanak Vejnemöjnen ükunokái? Nem parlamenti küldöttség az, hanem egypárti. Belepofáznak a magánéletünkbe! Legközelebb már az alsógatyánk színét is ők akarják diktálni nekünk! Ha egyszer azt mondjuk, ez a mi országunk házának a delegációja, akkor ez a mi országunk házának a delegációja.
Éppen a leginkább érdekeltekkel, a svédekkel és a finnekkel próbálja megvitatni a mi pártunk és kormányunk az ő felvételi kérelmüket, és tessék, ilyen infantilis daccal kell szembenéznie. Persze ahol az agressziót már az óvodában beleverik a gyerekekbe, ahol a hatéves beszél angolul, ott nem is várhatunk mást. Mire a kicsik megkezdik az iskolát, már egyiknek sem az a neme, amivel született. Ezeknek a finneknek se’ ásványi kincsük, se energiájuk, földművelésük szinte nulla, az egy főre jutó GDP-jük mégis nagyobb a németekénél – e mögött biztosan valami magyarellenes suskus rejtőzik. A svédek? Náluk, kérem szépen, orvosok gyógyítják a betegeket! Ezeknek még tisztes inflációra sem telik!
Szóval, ami a lényeg, a mi kormányunk a döntéseit erőteljesen egyezteti társadalmilag. Mert mivel is mérhető ez az egyébként teljesen felesleges macera? Az idővel, a drága idővel. Amióta az ígéret fölcsendült, megvalósul ezerrel. Számoljunk utána. A svéd és a finn NATO-belépés ratifikációja külön-külön is 180 napja tart. Az összesen 360. A KATA és a MOK törlése a hon fogalomtárából egyet-egyet vett igénybe, így máris 362-nél tartunk. Ezt a számot el kell osztani az ügyek számával, azaz néggyel, az eredmény 90,5! Hát mutassanak egy olyan országot, amelynek törvényhozása minden egyes döntésén három hónapot rágódik a néppel közösen! És még nem vagyunk a végén, hiszen nem tudhatjuk, mikor határozza el magát a Kossuth téri felvételi vizsgabizottság.
