Most roppant bátrak, mert meg lett mondva nekik, ki lett adva nekik, s mert csöppet sem a magyar felsőoktatás és a saját egyetemük szakmai érdekei izgatják őket, nem a nyolcszáz éves intézményrendszer jelene és jövője, kizárólag saját féltett egzisztenciájuk: gyávaságuk, beszariságuk és jellemtelenségük.

Orbán Viktor a magyar Országgyűlésben mindenkinek üzent, aki szerint szolidárisnak kellene lennünk a Putyin által megtámadott Ukrajnával.

Ilyen hát mifelénk a gyermekélet, no meg olyan, hogy a Pásztorok közben einstandolják az egész országot.

Mintha Csipkerózsika ébredést követően döbbent volna rá, hogy mit mulasztott el az átaludt 100 év alatt.

Mit nem mondanak Vejnemöjnen ükunokái? Legközelebb már az alsógatyánk színét is ők diktálnák.

Az új törvény a magyar társadalom, hosszútávú végletes szétszakítottságára is pecsétet tesz.

"A béke a szívben kezdődik. El kell érnie a fejet, amely aztán a kezet vezeti. Ez a sorrend: kívánni kell a békét, aztán akarni kell, majd meg kell teremteni. Ma már hiányzik az akarat, legalábbis Nyugaton."

Lehet, hogy senki nem hiszi el, de ennek az írásnak a címe Kertész Imrétől származik.

Elmúltak azok az évek, amikor Kövér László szájából kilógott a kapanyél. Mára már nincs ez így: sokkal inkább az a helyzet, hogy a kapanyél végéből türemkedik elő Kövér László.

Változás akkor következik be, és ez biztosan be fog következni, amikor a társadalom túlnyomó többsége akarja azt. Amikor az elégedetlenség eléri azt a szintet, hogy „óriásplakát erdővel” sem lehet a létezését eltagadni. Amikor világossá válik, a 97% csak egy számszaki hazugság.

Olvasom Arató András és Kardos András írását és bevallom, nem értek belőlük egy kukkot sem. Tisztelettel felhívom a kedves olvasók figyelmét, nehogy már bedőljenek ennek a két léhűtő alaknak, egy pillanatra se vegyék őket komolyan!

A szakmai alázat és elkötelezettség számomra az utolsó remény (tudom, naiv remény, de akkor is), hogy egy velejéig romlott és ízekre szabdalt társadalomban az együttélés legelemibb normái (egészségügy, igazságügy, rendvédelem stb.) háborítatlanok lesznek, s komolyan vett hivatásunknak köszönhetően személyiségünk, autonómiánk és öntudatunk sértetlen és bevehetetlen erőd marad.