Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.
Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?
Kardos András: Hős vagy áldozat?
Az biztosan alapkérdés, hogy érdemes-e akkora kockázatot vállalni, amelyet Suhajda Szilárd vállalt azért, hogy oxigénpalack nélkül megmássza a Mount Everestet.
Csillag István: Tízévente
"A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig."
Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Fleck Zoltán: Hogyan legyünk nagyon kicsik
"Magyarország zsugorodik. A szó szoros értelmében, mennyiségi és minőségi szempontból, gazdaságilag és kulturálisan és képletesen is, szava semmit nem ér, álláspontja megkerülendő, szándékai tisztátlanok."
Holoda Attila: Kinek lesz erre energiája?
Ha diplomáciai toporzékolásból, felesleges hangulatkeltésből és vétófenyegetésből energiát lehetne termelni, akkor talán már régen a világ energiaexportőrei közé tartozhatnánk, ám a szomorú valóság az, hogy dumából, magánrepülős rongyrázásból és hepciáskodásból nem lesz több energiánk most sem.
A mi kis keresztény-nemzeti darálónk - Gábor György publicisztikája
Pártunk és Maffiánk helyesen teszi, ha ledarálja a lélegeztetőgép dokumentumait, s velük minket, a mi munkánkat, adónkat és összespórolt pénzünket, mert autópálya-matrica ügyben 63 év múltán is hősiesen, bátran, elszántan és öntudatosan reklamálunk, ám ha ledarálják többszáz milliárd forintunkat, az senkit sem zavar, azért nem emeljük föl a hangunkat, nem reklamálunk, nem küldjük el őket oda, ahová leginkább tartozónak gondoljuk mindüket, hanem szépen és fegyelmezetten négyévenként újraválasztjuk őket.
Holoda Attila: Az árgyélusát neki, királyfi!
7/03/2023 12:09
| Szerző: Holoda Attila
Mi ebben is egyediek tudunk lenni, nálunk van meseügyi és propagandaminisztérium. A minisztérium Háry János-i magasságokba emelkedve, magyarosch Münchausen báróként a legbelsőbb félelmeink felélesztésén és mindennapi életünket megélő tapasztalataink megtévesztésén munkálkodik, meglehetősen magas hatékonysággal.
Mint ahogy más népek is, így mi magyarok, helyesebben szólva, újmagyarul, „mimagyarok” szeretjük a meséket. Vannak nagyon kedves, tanulságos és többségében rémisztő meséink. Pont úgy, ahogy más népeknek is, gondoljunk csak a Grimm testvérek felnőtt ésszel hajmeresztő horrormeséire, mint a Piroska és a farkas, vagy a Jancsi és Juliska. De az persze már eléggé egyedinek mondható, hogy a mesének és mondjuk úgy a valóság ijesztgetési célú eltorzításának saját minisztériuma legyen. Mi ebben is egyediek tudunk lenni, nálunk ugyanis van meseügyi és propagandaminisztérium. A minisztérium Háry János-i magasságokba emelkedve, magyarosch Münchausen báróként a legbelsőbb félelmeink felélesztésén és mindennapi életünket megélő tapasztalataink megtévesztésén munkálkodik, meglehetősen magas hatékonysággal. Rettegve hajtjuk álomra a fejünket a brüsszeli bürokraták kizárólag a magyarokat egzecíroztató ármánykodásai, a saját külön bejáratú kül-, és belföldi eleven ördögeink, Soros-Gyurcsány munkálkodásai miatt, lopva merünk mumus után kutatva benézni az ágyunk alá lefekvéskor, nehogy véletlenül egy átoperált félelmetes óvodás, gender-karmai húzzanak le a rothadó és halódó nyugati világ erkölcsi mélységeibe, ahonnan még az ismerős arcok egy vérből valósága sem lenne képes tán kiszabadítani minket!
A mese álarca persze ragadós példa, így nem csupán olvassuk és hallgatjuk, de meg is éljük a saját meséinket, nap mint nap. S mint olyan, el is fogadjuk a meséket valóságnak, fásult vállrándítva vesszük tudomásul a Döbrögi uram (fő)ispánozását, miközben a hónunk alól lopja ki a libát, rá sem hederítünk már a kisgömböci harácsolás legújabb bekebelezéseire, ő a mi saját kisgömböcünk, ő a mi legkisebb királyfink, aki mindenki felett győzedelmeskedik, ergo neki ez jár, s már megyünk is tovább a legfrissebb csirke far-hát után kutatva.
Mi azt is elhisszük, hogy Brüsszel-Süsü nem is egyfejű és jó szándékú, aki nyomná a zsebünkbe a pénzét, hogy végre kikeveredjünk a mesék világából (helló Valóság, nem kellesz, mert igazat mutatsz!) hanem egy vérszomjas, tűzokádó hétfejű, aki néma leventéket szólaltatna meg szirénhangú alattomossággal akaratuk ellenére, majd jól betelepítené Mária országát, a nem mellesleg a priorizált Türk Tanácsban is megtestesülő muszlim hordákkal. Az energiaáremelések is Brüsszel-Soros fondorlatok csupán, szankciós infláció köpenyébe bújva, s nincs közük ahhoz, hogy az elmúlt 13 évnyi semmittevés nemhogy csökkentette, de növelte energiafüggőségünket. Most felébredt Csipkerózsika-álmából az energiakormányzat is, ide nekünk az azeri gázt és zöldenergiát, ide nekünk 3 új 500 megawattos gázos erőművet, szivattyús vízerőművet a nem létező hegyeink közé, Paks 2-öt oroszostul, atomostul, nukleáris kiserőműveket csőstül, hadd teremjen minden virág, hadd fogyasszon minden akkumulátorgyár. Mintha Csipkerózsika az ébredést követően döbbent volna rá, hogy mi mindent mulasztott el az átaludt 100 év alatt, így gyorsan beiratkozna három nyelvtanfolyamra, két tánciskolába és egy autóvezetői tanfolyamara is, közben venne 10 koncertbérletet és harminc színházbérletet is. Merjünk nagyot álmodni, mi? Az ébredés naná, hogy keserű lesz. Mert hogy, nem fog beleférni sem az idő(nk)be, sem pénz(ünk) nem lesz rá elég, de majd a meseügyi minisztérium megmagyarázza, hogy ez is csak a gaz Süsü ármánykodása miatt maradt épp úgy mese, mint ahogy az elrugaszkodás éve, meg a minden idők legjobb 10 éve is csak fabula volt.
Ezek a fránya mesék, az a legnagyobb baj velük, hogy ha valóságnak hisszük, rettenetesen pofán tudnak vágni, ha bemegyünk a csemegébe, vagy kórházi ellátásra szorulunk! Hogy is mondta a modernkori mese Coelho a Harry Potterben? „Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.” Ideje lenne nyitott aggyal és szemmel élnünk. Legalább egy kicsit. Próbából.
Ugyanitt: Ludas Matyi kerestetik, idénymunkára. Jelige: nem kell háromszor, elég lesz egyszer is, de alaposan!
