Pészah – Dési János jegyzete
Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik.
Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete
Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.
Peti evett egy pizzát – Selmeci János jegyzete
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
A kutya ugat – Szénási Sándor jegyzete
Az Adria Winch 2022-ben 700 000 euró értékben adott el az oroszoknak többek között finn és német gyártmányú alkatrészeket, 2023-ban viszont tulajdonost váltott. Az új menedzsment pedig megesküdött az anyja életére, hogy a rizikók elkerülése érdekében tényleg lemond az orosz business-ről. Persze nem mondott le: a fiókcégeken keresztül ebben az évben 1,2 millió dolláros forgalmat realizált az orosz hadihajó iparral.
Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet tehát az, hogy Belgium demokrácia, néhány korlátolt, és hatalommal rendelkező polgára viszont a legjobbkor játszott Orbánék kezére, akik most annyi vesztett meccs után újra tematizálhatják a közéletet azzal, hogy lám Brüsszelben a szabadság és az elnyomás erői küzdenek, és nem kérdés, hogy ők minek a mártírjai.
Spárbox – Dési János jegyzete
Ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A Spar meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.
Gábor György: Vásott kölykök, teli pelussal
7/03/2023 16:13
| Szerző: Gábor György
Ilyen hát mifelénk a gyermekélet, no meg olyan, hogy a Pásztorok közben einstandolják az egész országot.
Ahhoz még pszichológusra sincs szükség, elég a szerepére tudatosan odafigyelő, saját szülői létére reflektáló személynek lenni, hogy tisztában legyünk azzal, milyen életre szóló traumát, látens vagy manifeszt pszichózist, érzelmi, viselkedési, gondolkodási és egyéb személyiségzavarokat okoz, vagy milyen módon járul hozzá a későbbiekben a kapcsolatok megválasztásában és kialakításában az, ha egy gyereket kiskorában rendszeresen vernek, megrugdalnak (!) a szülei, s ahol a családon belüli testi vagy lelki erőszak mindennaposnak mondható.
Harmincöt évvel ezelőtt egy ritkán adódó őszinte pillanatában maga Orbán Viktor mesélte el a Fekete Doboznak, példával is illusztrálva gyermek-és ifjúkorának idevonatkozó részleteit, majd azt is elárulta, hogy mindig volt egy kis skizofrén hajlama.
Nem kívánok pszichologizálni, az mindenesetre egyértelműnek tűnik, hogy Orbán autokrata-diktátori habitusából és mentalitásából következően – ezt a jelenséget a pszichológia számtalanszor megfigyelte és leírta – önmagát valamiféle ősapának, pater familiasnak és pater patriae-nak imaginálja, politikai hatalmát gyermekei fölötti patria potestaskét (apai hatalom) éli meg, ahol a gyermekek teljesen alá vannak vetve az apai hatalomnak, ahol az atya élet és halál ura, büntethet és halálra is ítélhet (jus vitae et necis), s természetesen minden esetben élhet a fenyítés jogával (jus leviter castigandi).
Mindeközben infantilizálja a mérhetetlen gyávaságától, szolgalelkületétől és egzisztenciális félelmeitől minden további nélkül kiskorúsítható, saját beleegyezésével infantilizálható társadalmat, s legfőképp szolgahadát, verőlegényeit és ítéletvégrehajtóit. (Ez utóbbiak volnának kormányának úgynevezett miniszterei.)
Hiszen a társadalom ősapjaként (vesd össze Sztálin apánk, Rákosi apánk stb.) Orbán már nem ver és nem rúg, hanem megveret és megrúgat, fenyíttet, büntet és kivégeztet. Csak a legutóbbi időkben ezt tette a CEU-val, az MTA-val, az SZFE-vel, a középiskolai tanárokkal, ezt az úgyszólván teljes magyar ellenzéki sajtóval, így fenyíti és egzecírozza az alapítványi egyetemeket, saját hűbéreseit, zsoldosait és praetorianusait küldve rájuk, s legutóbb a MOK-ot verette így szét egy bizonyos Pintér Sándor nevű nyugdíjas szíves és előzékeny közreműködésével.
Az infantilizálásnak egy másik módja, amint épp küldöttséget meneszt Finnországba és Svédországba, hogy egy kicsit zsarolgathasson, de ha zsarolni nem is tud, kisfiú ő ahhoz, hát idehaza elhitesse pármilliós óvodájával, hogy ő most nagyon, de nagyon haragszik a csúnya finnekre és svédekre, akik megmondták, hogy mit gondolnak a magyar kormányról, megmondták, de nem kérték ehhez az ősapa beleegyezését, úgyhogy most jól meg lesznek leckéztetve, s kiküld hozzájuk tanfelügyelő néniket és bácsikat, akik szülői értekezletet tartanak, s megmondják azoknak a csúnyáknak, hogy ezt így nem szabad, dádá lesz és kisvasút tologatása helyett állhatnak majd a sarokban. És a tanfelügyelők is kellően infantizálva szó nélkül mennek is oda, ahová küldve lettek, csak hát a finn gyereket tévedésből nézték pattanásos kisfiúnak, ő közben már felnőtté vált, s azt mondta, hogy menjen szépen másik homokozóba Hende Csabi, Németh Zsolti és Győri Enci, a finn gyerekek nem kíváncsiak rájuk.
Mert a finn rokonaink szépen felcseperedtek, nagylányok és nagyfiúk lettek, okosak, ügyesek, gondolkodni szerető, fogukat önállóan mosó, egyedül zuhanyozó, s az ősapától elalvás előtt ősjóéjt puszit nem igénylő kedves felnőttek. A mi küldöttségünk pedig megy ezekhez, elől halad az óvóbácsi, a többiek fogják a kötelet, s vidám nótát dalolásznak az ősapáról, hogy aszongya „mint a homokot a homokozólapát, úgy szeretem apát!” Aztán masíroznak tovább a tejszínhabos jutalomkakaóért, mazsolás kalácsért, mindenki megveszi a finn játékboltban, amiért érdemes volt kiutazni és uzsgyi, már jöhetnek is haza.
Viszont! Senki ne gondolja, hogy az a módszer, amit az ugyancsak felnőtt és növekedésben a magyar kisgyerekeket többszörösen is lehagyó észt gyerekek követtek el, az szintén az infantizálásnak lenne az eredménye. Ugyanis az észt gyerekek többsége, szépen, önállóan, mintha legalábbis nem a pattintott kőkorszakban élnének, online adták le szavazatukat a mostani választáson. Ők megtehették, de ugyanez a magyar gyerekektől még nem elvárható. És senki nem gondolja, hogy azért, mert a magyar gyerekek oly buták és ostobák lennének, hogy ne tudjanak bekapcsolni egy számítógépet, nem, nem erről van szó. Hanem arról, hogy a magyar gyerekekből szabad választás címén így lehet hülyét csinálni, a Nyugaton élő magyar gyerekekkel jól kicseszni, hogy lehetőleg minél kevesebben tudjanak szavazni menni a Nyugatra kóborolt rosszcsontok közül, továbbá hogyan is lehetne az internetes szavazással élők esetében lefotózni a leadott szavazatokat, majd engedelmesen bemutatni a dokumentumokat szigorúan ellenőrzött szavazócédulák átnézése érdekében, ráadásul a számítógépes szavazás egy rohadt lánc, lánc, eszterlánc szavazást sem tesz lehetővé.
Ilyen hát mifelénk a gyermekélet, no meg olyan, hogy a Pásztorok közben einstandolják az egész országot.
Hát persze, hogy ezekből a veszekedős, verekedős, lopós, irigy, hazudós és bosszúálló, még harminchárom év elmúltával is pelust használó gyerekekből nem kérnek a finnek.
