Peti evett egy pizzát – Selmeci János jegyzete
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
A kutya ugat – Szénási Sándor jegyzete
Az Adria Winch 2022-ben 700 000 euró értékben adott el az oroszoknak többek között finn és német gyártmányú alkatrészeket, 2023-ban viszont tulajdonost váltott. Az új menedzsment pedig megesküdött az anyja életére, hogy a rizikók elkerülése érdekében tényleg lemond az orosz business-ről. Persze nem mondott le: a fiókcégeken keresztül ebben az évben 1,2 millió dolláros forgalmat realizált az orosz hadihajó iparral.
Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet tehát az, hogy Belgium demokrácia, néhány korlátolt, és hatalommal rendelkező polgára viszont a legjobbkor játszott Orbánék kezére, akik most annyi vesztett meccs után újra tematizálhatják a közéletet azzal, hogy lám Brüsszelben a szabadság és az elnyomás erői küzdenek, és nem kérdés, hogy ők minek a mártírjai.
Spárbox – Dési János jegyzete
Ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A Spar meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.
Couleur locale – Józsa Márta jegyzete
Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’. És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres.
A színház és a mi világunk – Dési János jegyzete
A tanulság talán az is, hogy Udvaros Dorottya jobban jár, ha távozik, mert abban a hazug világban már neki sem lehetnek őszinte pillanatai. (Mi pláne jobban, mert újra lesz olyan hely, ahová bemegyünk megnézni.)
Néhány mondat a reményről – Selmeci János jegyzete
És most hisznek. A reményt adó felelőssége óriási, a végkifejlet kiszámíthatatlan, a remény lehet hiú is, de legalább van.
Vásárhelyi Mária: Boldogság, gyere haza!
21/03/2023 16:58
| Szerző: Vásárhelyi Mária
Hogyan is lehetne boldog a többség egy olyan országban, amely folyamatosan a kormány által szított félelemben él, ahol lassan egy évtizede veszélyhelyzetet imitál a hatalom. Ahol a társadalomi csoportok tagjai között a legerősebb kohéziós erő a többi társadalmi csoport iránti gyűlölet.
Úgy látszik a március a boldogságkeresés hónapja is. Nemcsak a magánéletben, hanem a tudományos kutatások területén is. Egyre másra kerülnek napvilágra olyan nemzetközi vizsgálatok eredményei, amelyek a világ országaiban élő emberek boldogságát, elégedettségét próbálják mérni.
A boldogság persze nagyon összetett, nehezen definiálható és mérhető fogalom, a kutatók mégis rendre megpróbálják országokra bontva számszerűsíteni az érzés jelenlétét, intenzitását. A törekvés érthető, hiszen mi végre is születik az ember a világra, ha nem azért, hogy boldog legyen.
A boldogság-indexek számos dimenzió – baráti és családi viszonyok, szerelmi és szexuális élet, lelki és fizikai egészségi állapot, anyagi körülmények, biztonság, bizalom, karrier stb. – mentén skálázzák a megkérdezettek elégedettségének szintjét, és ezek szintetizálása után állapítják meg az index értékét.
Az elmúlt hetekben két ilyen globális kutatás eredményei is nyilvánosságra kerültek; a közismert World Happiness Index (Gallup), amely a világ 109 országára terjedt ki, és egy szerényebb igényű felmérés (Ipsos), amely 30 országot állított rangsorba a lakosság mért boldogság szintje alapján.
Magyarország mindkét rangsorban lehangoló helyet foglal el. A világ 109 országára kiterjedő World Happiness Index rangsorában az 51. helyen állunk, az EU országai közül csak Bulgáriában és Portugáliában érzik boldogtalanabbnak magukat az emberek, mint nálunk. Ugyanakkor ebben a rangsorban a minket körülvevő országok közül Ausztria a 11., Csehország a 18., Szlovénia a 22., Románia a 24., Szlovákia a 29., Lengyelország a 39. helyet foglalja el és még Szerbiában (45.) is boldogabbak az emberek, mint Magyarországon.
Ennél is szomorúbb kép bontakozik ki az Ipsos 30 országra kiterjedő vizsgálatának adataiból. Eszerint miközben átlagosan a megkérdezettek 73 százaléka került azok közé, akik elégedettek az életükkel, nálunk ugyanez az arány csak 51 százalék, vagyis minden elégedett emberre jut egy elégedetlen, minden boldogra egy boldogtalan.
Mindez persze annak, aki itt él, nem okozhat különösebb meglepetést. Nemcsak azért, mert az utcán járva gyakrabban ütközünk szomorú tekintetű, lehajtott fejű, türelmetlen, panaszkodó polgártársainkba, mint jó kedélyű, elégedett emberekbe, hanem azért is, mert Magyarország kormánya mindent megtesz annak érdekében, hogy az itt élők rosszul érezzék magukat.
Hiszen hogyan is lehetne boldog a többség egy olyan országban, amely folyamatosan a kormány által szított félelemben él, ahol lassan egy évtizede veszélyhelyzetet imitál a hatalom. Ahol a társadalomi csoportok tagjai között a legerősebb kohéziós erő a többi társadalmi csoport iránti gyűlölet. Ahol a hatalom a megszerzett média monopóliuma segítségével reggeltől estig azt sulykolja az állampolgárok fejébe, hogy senkiben ne bízzanak, mindenki ellenség, mindenki bántani akarja a „magyart”. Ahol a kormány nem a társadalmi konfliktusok kezelésében, hanem elmélyítésében érdekelt. Ahol az embereket nem a rászorulók és elesettek támogatására, hanem üldözésére és megvetésére buzdítják felülről. Ahol a társadalmi igazságtalanságok egyre mélyülnek, a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek.
Emlékszem, a nyolcvanas-kilencvenes években emigráns barátaink számára az volt az év fénypontja, amikor Magyarországra jöttek nyaralni. Egész évben erre készültek. Ma már nem szeretnek jönni. Zavarja őket a rossz hangulat, az agresszív légkör, az ország rossz híre. És külföldön már mi is csak lesütött szemmel valljuk meg, hogy honnan jöttünk.
