Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Kardos András: Há Turul
8/05/2023 16:25
| Szerző: Kardos András
A turul maradt, magyarázat alatta QR-kódba rejtve, a Hegyvidék pedig tovább cipeli szégyenmadarát, mert ezen a helyen a turul kizárólag a szélsőjobboldalnak, a nyilasoknak, a zsidókat lemészárlóknak az emlékszobra, aki nem hiszi olvasson Zoltán Gábort. Mondjuk az Orgia című regényét. Ez az a helyzet, amikor a Fidesz és személyesen Pokorni polgármester, nem összejátszik a szélsőjobbal, nem összekacsint velük, hanem eggyé válik a Turul Szövetség utódszervezeteivel.
A XII. kerület turulszobrának rémtörténete ismert, nem mondom el újra. Pokorni polgármester, miután rájött arra, amit addig is tudott, hogy a szobor a nyilasház tőszomszédságában áll, a másik oldalán a Vízművekkel, ahol zsidókat öltek meg, tudván tudva, hogy a madárra rátett rézlemezen az áldozatok és a gyilkosok egyszerre lettek felsorolva, most a nagyapai érintettségről nem is beszélek, végül is kiküldött egy bizottságot, hogy akkor most mi legyen. A neves szakemberekből álló bizottság megvizsgálta az ügyet és többek között ezt írta:
„A turul, mint szimbólum újabb és újabb jelentései párhuzamosan léteztek egymás mellett. Ugyanakkor a trianoni sérelmek miatt megerősödő szélsőjobboldali pártok és egyesületek az 1920-as évektől arra törekedtek, hogy kisajátítsák ezt a jelképet, és jelentését mindinkább a saját kirekesztő nemzetértelmezésükre szűkítsék le. Megjelent a zsidóellenességéről hírhedt egyetemi szövetség nevében, továbbá a különböző magyar nemzetiszocialista és nyilas pártok jelvényein is, így fogalma hamar összeforrt az antiszemitizmussal, az agresszív nacionalizmussal, majd a nyilas rémuralommal. Mivel a turul egyfelől az ősi hagyományok egyik fontos emléke, másfelől pedig egy történelmi léptékkel mérve rövid életű, ám annál nagyobb hatású időszak jelképe, szimpátiától függően mindenki számára más jelentést hordoz.”
Elég egyértelmű történészi szakvélemény. Pokorni, aki közben a névsort tartalmazó rézszalagot levetette a szoborról, a testülettel egyetemben úgy döntött, hogy az áldozatok a Városmajorban kapjanak méltó emlékoszlopot, immár a gyilkosok nevei nélkül, és a turulszobor maradjon a helyén, ám, készül majd egy magyarázó tábla, amely felvilágosítja az arra kószáló érdeklődőket a valós helyzetről, a Turul szimbolikájáról és a többi.
Még egy kiállítást is csináltak a Hegyvidék Galériában. Jelen sorok írója azok közé tartozik, akik követelték a turul elszállítását a szoborparkba, pontosan a Bizottság által is kifejtett érvek alapján. Mivel ez nem történt meg, ehhez az önkormányzat többsége és Pokorni gyáva volt, ezért a helyette kitalált magyarázó „monográfiát”, melyet majd a turul mellé odaállítanak, eleve kétkedéssel fogadtam. Illetve nem kellett hozzá nagy ész, hogy tudjuk, egy szobor mellé, még ha az maga a turul is, akkor sem lehet történelmi értekezéseket odaépíteni. Ráadásul senki nem is akarta ezt valójában, amit onnan is tudhatunk, hogy mára a szobor talapzatánál egy alig észrevehető pici réztábla búvik meg, mely tömören beszámol a Városmajorban felállított obeliszkről, és megjelenít egy QR-kódot, amire, ha rákattint a technikailag felkészült látogató, akkor majd, de csak akkor, további információkhoz juthat.

Magyarul a turul maradt, magyarázat QR-kódba rejtve, a Hegyvidék pedig tovább cipeli szégyenmadarát, mert ezen a helyen a turul kizárólag a szélsőjobboldalnak, a nyilasoknak, a zsidókat lemészárlóknak az emlékszobra, aki nem hiszi olvasson Zoltán Gábort. Mondjuk az Orgia című regényét. Ez az a helyzet, amikor a Fidesz és személyesen Pokorni polgármester, nem összejátszik a szélsőjobbal, nem összekacsint velük, hanem eggyé válik a Turul Szövetség utódszervezeteivel. Akinek mindez még mindig nem elég, nézze meg a 444 erről készült remek filmjét.
A turul, mint a kerület szégyenműve a Böszörményi út elején áll. Egy barátom, helyi lakos, levelet írt az Önkormányzatnak, hogy talán Böszörményi Lászlóról, akiről az út el van nevezve, nem ártana ide egy emléktáblát helyezni. Az elutasító válasz után barátom újabb levelet írt:
"2014-ben javasoltam emléktábla elhelyezését a Böszörményi út névadója, a 19. századi politikus, lapszerkesztő, Böszörményi László emlékére. Akkor ez a kezdeményezésem nem valósult meg. Tisztelettel kérdezem, felvehetnénk-e ismét a fonalat?
Javaslom a Böszörményi út 1. számú házon, az utcanévtábla közelében elhelyezni egy történész szakértő segítségével megfogalmazott szöveggel.
Tehát nem az utcanévtáblákat szeretném megváltoztatni (a Polgármester Úr 2014-es válaszleveléből úgy tűnik, mintha annak idején ekörül lett volna némi félreértés), hanem azt javaslom, az út kiindulópontján legyen egy tájékoztató emléktábla az utca névadójáról. 1900 óta nevezik az utat így, de ma az itt lakók nagy része sem tudja, kiről kapta a nevét.")
Namármost. Az önkormányzat ismét elutasította az ötletet, mint a kerület. Történt mindez 2020-ban. És Böszörményi László emléktáblája helyett maradt csak a turul. Mindez azért fontos, mert a józan, értelmes, valóban információt jelentő, amúgy apolitikus javaslatot az önkormányzat elveti, amit viszont nem vet el, az a szörnyűségek jelképe a kerületben: a turul szobrát, mert a Fidesz fél elmozdítani a helyéről, s ez sajnos még a politikai gyávaságnál is több: azonosulás azzal, amit a szobor a szélsőjobb számára jelent.

A Széll Kálmán téri pénzügyi palota mellett odaálmodtak egy csodaszarvast, amely agresszíven rá akar ugrani a Krisztina körútra. Ennek a borzalomnak az az előnye kétségkívül megvan a Déli pályaudvar szomszédságában bebetonozott turullal szemben, hogy a csodaszarvas mitológiája legalább nem direkten evokálja a szélsőjobboldalt és a nyilasokat, mint a turul a gyilkosságok közepére bevágva, mégis az ember nem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy az ősi magyar szimbólumok és az azokat kihasználó két háború közti szélsőjobb szervezetek, majd a nyilasok emlékezetét őrzi és táplálja ez a „szoborcsoport”, melynek mind a két, egyébként másként borzalmas szobrát a jelen diktatúrája állította, és tartja fenn.
És akkor egy szót sem szóltam arról, hogy a pápa látogatására időzítve Novák Katalin kinek adott kegyelmet. Arról meg pláne nem beszéltem, hogy mekkora tömeg volt a Bikás parkban a Mi Hazánk majálisán, és arról sem, hogy ezén közben mindössze néhány százan mennek fel a Karmelitához, a tanárok, a diákok, és az oktatás védelmében. Arról sem szóltam, hogy ma már messze nem elég egy szobor, az oktatás, az egészségügy szegmentált ügyeivel foglalkozni, mert a diktatúrát csak mint rendszert lehet és érdemes leváltani.

