Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Kardos András: A liberalizmus vírusa
6/05/2023 12:56
| Szerző: Kardos András
A spin diktátorok rendszerében vagyunk kénytelenek élni. A spin diktátor kb. azt jelenti, hogy a vezér, miközben állandó "harcban áll" az Európai Unió demokráciára épülő világával, aközben a "nemzet" megmentője, a populista szólamok vezérszónoka.
Valamikor a nyolcvanas évek elején a párt dokumentumaiban felbukkant az „ellenzéki-ellenséges” erők kifejezés, melyet az akkori Demokratikus Ellenzékre értettek. Amennyire helyeseltem az „ellenzék” kifejezést, sőt, még büszke is voltam rá, hogy én is odatartozom, annyira bántott az „ellenséges” szintagma, mindegy is, hogy miért, valami módon primitívnek és aljas éreztem, pedig hát az ellenzék valóban a rendszer akkori egyetlen látható és vállalt ellenfele volt.
A rendszerváltás utáni első években, a hajdani demokratikus ellenzékre épült liberális párt, az SZDSZ, kezdetben ugyan majd egymillió szavazatot kapott, sőt, az akkor még liberálisnak mondott Fidesszel együtt többet is, de azt azért sejtettük, hogy a liberalizmus, mint világlátás, nem lesz az ország vezető világnézete. Holott a rendszer maga a liberális demokráciára épült, tehát alapjai, az emberi jogoktól a fékek és egyensúlyok rendszerén át a piac meghatározó szerepéig mind részei voltak a liberalizmus, sőt a szociálliberalizmus világlátásának. Szabadság és szolidaritás meghatározó szlogenje volt az SZDSZ-nek is, meg a liberálisoknak is általában.
Nem akarom elmesélni az elmúlt harminc év mindenki által ismert történetét. Ahova ki akarok lukadni az az döbbenetes tény, hogy mind jobbról, mind balról mára a liberalizmus, baloldali nevén neoliberalizmus, a közös ellensége lett a kormányoldalnak és a baloldalnak egyaránt. Mintha a mára már évtizede nem létező SZDSZ és annak világképe mind a mai napig meghatározó, mainstream ellenség lenne „jobbról” a nemzet eszméjére épülő, magát keresztény konzervatívnak beállító kormányoldal, és a valamiféle „antikapitalista” ködképeket vizionáló baloldal számára egyaránt.
Ezen se fogok végigmenni, jó ideje ismerjük ezt, miután 2010 után ismét diktatúrában, ezúttal a 21. századi spin diktátorok rendszerében vagyunk kénytelenek élni. A spin diktátor kb. azt jelenti, hogy a vezér demokratikus paravánok előtt gyakorolja önkényuralmát, miközben állandó „harcban áll” az Európai Unió demokráciára épülő világával, aközben, a „nemzet” megmentője, a populista szólamok vezérszónoka. Hatalmát így betonozza be a törvények és a rendeletek saját maga és klientúrája számára kedvező hajlítgatásával, természetesen elbábozva a választások és a média szabad, valójában általa uralt és manipulált világát.
Ez kétségkívül más típusú diktátort igényel, mint a 20. század totalitárius rendszerei. „A spin diktatúrák formálisan demokráciák, a vezetőiket választásokon választják meg a lakosok. Ám ezek a politikusok elfoglalják és manipulálják az információs teret, és egy új típusú, modern diktatúrát hoznak létre, mely merőben különbözik a régi típusúaktól. Ezekben a diktatúrákban a félelmet és az erőszakot az öncenzúra, a cinizmus váltja fel, az ellenfeleket pedig bebörtönzés helyett ellehetetlenítik és marginalizálják.” – mondja Szergej Gurijev, orosz közgazdász nyomán Ilja Jablokov, a Sheffieldi Egyetem oktatója, médiakutató.
Ami miatt mindezt szóba hoztam azonban nem a liberálisok „között” helyzete, nem azon akarok siránkozni, hogy már megint a margón vagyunk, csakúgy mint 50 éve. Hanem azért, mert a liberálisok elleni gyűlölet, szó szerint határtalanná tette az ellenük folyó harc populáris nyelvét. Orbán Viktor a következőket (is) mondta:
„’Tetemre kellett hívnunk a Nyílt Társadalom Ideológiáját és Soros György egész birodalmát.’ Itt következett a gondolatmenetnek az a része, hogy ’biológiai fegyverrel van dolgunk, vírustámadást indítottak ellenünk, amit progresszív-liberális laboratóriumokban fejlesztettek ki.’ A vírus pedig Orbán szerint a nyugat legsebezhetőbb pontját támadja: a nemzetet.” (444)
Azt senki ne kívánja tőlem, hogy elkezdjem elemezni a „tetemre hívás” képét, a „Nyílt Társadalom ideológiájának”, sőt még Soros György személyét se. Nagyon inadekvát és méltatlan is volna kimutatni, immár ezredszer, ennek a most kétségkívül még tovább durvuló, de voltaképpen jól ismert harcias tévképzeteknek ezt a félelmet keltő, ugyanakkor színvonalában végtelenül primitív, de végtelenül durva szintjét.
Előre szólok továbbá, hogy ahogyan eddig sem, most sem fogok semmiféle pszichológiai dimenzióról beszélni, akinek ez fontos, ám tegye meg. Annál inkább arról, hogy miközben baloldali „barátaink”, sőt a baloldali értelmiségiek is holmi „antikapitalizmus” nevében, zagyva módon a nyakunkba öntik a „neoliberalizmus” vádját, ami persze nem más, mint a globalizáció átkeresztelése bűnváddá a liberálisok felé, szóval miközben ők, elkonferenciázgatnak a nemlétező „antikapitalista alternatíváról”, aközben látszólagos ellenoldaluk vezére a következőt mondja:
„biológiai fegyverrel van dolgunk, vírustámadást indítottak ellenünk, amit progresszív-liberális laboratóriumokban fejlesztettek ki”.
