Kitűnő orvosaink vannak, nagyszerű egészségügyi szakembereink, akik – ha éppen olyan helyen vannak, ahol eredményt lehet elérni – nagyszerű dolgokat művelnek. A rendszer rossz.

Csang Kaj-sek ma is egy fekete márvány szarkofágban nyugszik, amit majd fél évszázaddal a halála után sem temettek el. (...) Csang ma nem a diktatúra jelképe, hanem az el nem szakadásé, az egyszer majd megvalósuló Nagy-Kína álmáé, ami Pekinget nyugtatja, elringatja, Tajvannak pedig időt nyer.

Most ott tartunk, hogy hálapénz visszaszorítva, orvosbérek megemelve, ami azt eredményezte, hogy az előírt műtétszám után a sebész kezéből kiesik a szike, miért is csinálna még többet, kalap, kabát.

Dési János jegyzetében a 624. számú állami italbolt (közönségesen Kispiszkos talponálló) törzsvendégeinek reakcióit "gyűjtötte össze" Lázár János miniszter esetleges parlamenti visszavonulásáról.

Lassú munkához idő kell, így aztán kaptak a boltok újabb fél év haladékot, addig is lehet gyűjtögetni az újabb káoszt.

A világ kezd rohadtul magányos lenni, Nagy-Brittaniától Japánig, ahol ezt a csontig ható érzést hikikomori-nak hívják, és ők speciel nagyon régen ismerik.

A sarlatán gazdaságpolitika árát mindig velünk, magyar adófizetőkkel fizettetik meg.

A tanár segít: ugye, az csodás, hogy bár csak húsz évvel az első angol pálya után, de az elmaradott Magyarország mégis belevág a vasútba. Hogyan tette? Majd a hallgatást áthidalandó hozzáteszi: porosz tervekkel, ugye, walesi és porosz acéllal, belga gőzmodonyokkal, illetve echte magyar korrupcióval, ami miatt a porosz tervező hamar le is mondott. Viszont, kérdezi a tanár, viszont utána mi jött?

Egyrészt elvárjuk, hogy a mindenható állam oldjon meg mindent, másrészt nem szívesen áldozunk a közös költségekre, hiszen azt valaki majd úgyis ellopja.

"Legújabban a Római parton levő fák bizonyultak ellenségnek minden bizonnyal egy nagyvállalkozó számára, aki úgy vélte, hogy a nemrég ültetett facsemeték lehetetlenné teszik árvízi védekezést."

Van remény, mert úgy látszik, a magyar búslakodásra hajlamos karaktere ellenére optimista. Ezt mutatja az elmúlt 13 év, hiszen ez a kormány immár negyedszer nyeri el a többség támogatását.

"De az biztos, hogy jövőre több pénz lesz a zsebekben, talán még a rezsi is csökkenget majd picit, hiszen választás, csak reménykedjünk, hogy az adónkat nem adják vissza megint, mert azt már nem biztos, hogy túlélnénk."

"Nem kell ahhoz magasan iskolázottnak lenni, hogy a bíróság döntéseiben nem egyszer felfedezze az elfogultságot. Elég, ha figyeli az ember, milyen döntéseket is hoztak az elmúlt években az alkotmánybírók. Kilóg az a bizonyos lóláb."

A lassan végéhez érő 2023-as esztendőre visszatekintve nem sok jót mondhatunk, a világ nincs valami jó állapotban. A Földön óvatos becslés szerint is nyolc vagy kilenc állandósult kemény katonai konfliktus zajlik, kisebb-nagyobb intenzitással, sok tízezernyi halottal, megnyomorított emberrel és emberi élettel.

"No és mit lép erre a kormány? Ha vacakul működnek a vonatok és el-elakadnak a Volán-buszok, akkor vegyük ki őket a bérletrendszerből."

Ha ez az új diktatúra (autokrácia, féldiktatúra, maradék-köztársaság stb.) nem termeli ki a demokratákat, akik tudják, hogy ha nincs szabadság, akkor rövidesen a többség számára eltűnik fridzsider és újra csak egyfajta joghurtot lehet majd venni, akkor nincs sok esély. Igaz, mamelukként, de még rabszolgaként is lehet élni - hát nem így élt az emberiség többsége a teremtés óta?