Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
A hitelességről – Szénási Sándor jegyzete
30/03/2024 15:07
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A társadalmi gőzt egy ügynök kisemberek feláldozásával engedné ki, nem a teljes menedzsment bűnbandaként történő bemutatásával. Márpedig Magyar ezt teszi furtonfurt.
Hívők és hitetlenek arról vitatkoznak hetek óta, hogy Magyar Péter, a korábbi szakdiplomata, az állam kizárólagos tulajdonában levő Magyar Fejlesztési Bank EU Jogi Igazgatóságának vezetője, a Diákhitel Központ vezérigazgatója, a Magyar Közút Nonprofit Zrt igazgatósági tagja, a Lázár János által a Volánbusz vezetésébe bejuttatott igazgatósági tag, szóval az a Magyar Péter, aki az előbbiek értelmében a rezsimnek ha nem is elsőosztályú, de minősített tagja volt, mennyire lehet függetlenként, sőt ma már NER-elleni lázadóként hiteles.
Sokak szerint annyira nem hiteles, hogy egyenesen " küldött ember", vagyis a rendszer titkos ügynöke, régebbi kifejezéssel élve kriptokommunista. Egy szavát ne higyjük el, emberek.
Mások azonban arra mutatnak rá, hogy Magyar hitelességét azon lehet lemérni, hogy mennyit árt az általa korábban szolgált rendszernek, és hát az letagadhatatlan, hogy épelméjű rezsim senkit nem biztat a főügyésze lejáratására, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter megvádolására hivatali dokumentumok meghamisításával, vagyis bűncselekménnyel, valamint nem nevezi a főnököt keresztapának. A társadalmi gőzt egy ügynök kisemberek feláldozásával engedné ki, nem a teljes menedzsment bűnbandaként történő bemutatásával. Márpedig Magyar ezt teszi furtonfurt.
Ismét mások viszont felhívják a figyelmet, hogy a hitelesség kérdése egyáltalán nem kérdés, szimpla pótcselekvés ezen rágódni, tekintve a magyar történelem számtalan szereplőjét, akik jelentős politikai események közepette tömegestől fordultak sarkon a damaszkuszi úton, és közben a szemük sem rebbent. Hogy a környéken maradjunk, már Máté evangelista sem egy hótiszta alak, a rómaiak vámszedője volt, s mint a szakmában szokásos, bőven dolgozott saját zsebre is, szipolyozván saját hitsorsosait. Ehhez képest ma is szépen idézik. Nálunk például az 1848/49-es szabadságharc honvédserege a császári haderőből vált ki, főtisztjeinek egy része magyarul sem tudott. Körülbelül ezer, Magyarországon állomásozó császári tiszt vállalta Kossuth szolgálatát, és, valljuk be, nem mind a magyar szabadság iráni áhítat okán. Ők korábban egy szerb mozgalmat fojtottak vérbe, de a császár, hogy felhasználja őket a magyarok ellen, egyszerre Bécs támaszainak nevezte őket, így a tiszteknek előléptetés nem járt, csak egy parancs, hogy térjenek meg az uralkodó hűségére. Hát inkább követték átálló magyar katonáikat, és lettek a mi nemzeti hőseink.
De, folytatják az előbbi gondolatmenet hívei, átgondolhatjuk az '56-os forradalom tiszteletre méltó szereplőit is, akik korábban mind hithű sztálinistaként okoztak nem kevés szenvedést a környezetükben, és megtérésük sokban volt köszönhető magánéleti okoknak. Persze a nemzeti érzés számít, a morális felháborodás a rendszer bűnei felett, számít, a csalódás is, hogy a hit és valóság nyomokban sem fedik egymást, de a meghurcoltatások, a mellőzések, a megígért karrierek elmaradása, a személyes konfliktusok szintén sokat nyomtak a latban. Az élet bonyolult. Ami az egyik oldalról árulás, az a másikról nézve felszabadulás, és bosszú is, a legszemélyesebb motiváció, és persze lehet hideg számítás is. Horn Gyula volt pufajkásként, és társai szerint élete egy részében nem túl távol a KGB-től, a helyzet felismerése után a rendszerváltás prominens személyisége lett. Ki tagadhatná?
Mármost ami a múltat illeti (és most kifejezetten a politikai múltról van szó, és nem a ki tudja, mennyire valós magánéleti erőszakról) Magyar Péter, bármit is tett, bármilyen túlszámlázott megrendeléseket is írt alá parancsra, a bűnei nem mérhetők az előbb említett hölgyek és urak tetteihez. Ez nem felmentés, viszont tény.
Mint ahogy az is, hogy a megvilágosodások, az átállások az úgymond jó oldalra, a legritkább esetben történnek tiszta lappal. Mondhatnám durvábban is: ennek a sansza egy millió az egyhez. Ez nem az a műfaj. Ez nem a magyar történelem.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. március 30-i adásában hangzott el.
