A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A hitelességről – Szénási Sándor jegyzete
30/03/2024 15:07
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A társadalmi gőzt egy ügynök kisemberek feláldozásával engedné ki, nem a teljes menedzsment bűnbandaként történő bemutatásával. Márpedig Magyar ezt teszi furtonfurt.
Hívők és hitetlenek arról vitatkoznak hetek óta, hogy Magyar Péter, a korábbi szakdiplomata, az állam kizárólagos tulajdonában levő Magyar Fejlesztési Bank EU Jogi Igazgatóságának vezetője, a Diákhitel Központ vezérigazgatója, a Magyar Közút Nonprofit Zrt igazgatósági tagja, a Lázár János által a Volánbusz vezetésébe bejuttatott igazgatósági tag, szóval az a Magyar Péter, aki az előbbiek értelmében a rezsimnek ha nem is elsőosztályú, de minősített tagja volt, mennyire lehet függetlenként, sőt ma már NER-elleni lázadóként hiteles.
Sokak szerint annyira nem hiteles, hogy egyenesen " küldött ember", vagyis a rendszer titkos ügynöke, régebbi kifejezéssel élve kriptokommunista. Egy szavát ne higyjük el, emberek.
Mások azonban arra mutatnak rá, hogy Magyar hitelességét azon lehet lemérni, hogy mennyit árt az általa korábban szolgált rendszernek, és hát az letagadhatatlan, hogy épelméjű rezsim senkit nem biztat a főügyésze lejáratására, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter megvádolására hivatali dokumentumok meghamisításával, vagyis bűncselekménnyel, valamint nem nevezi a főnököt keresztapának. A társadalmi gőzt egy ügynök kisemberek feláldozásával engedné ki, nem a teljes menedzsment bűnbandaként történő bemutatásával. Márpedig Magyar ezt teszi furtonfurt.
Ismét mások viszont felhívják a figyelmet, hogy a hitelesség kérdése egyáltalán nem kérdés, szimpla pótcselekvés ezen rágódni, tekintve a magyar történelem számtalan szereplőjét, akik jelentős politikai események közepette tömegestől fordultak sarkon a damaszkuszi úton, és közben a szemük sem rebbent. Hogy a környéken maradjunk, már Máté evangelista sem egy hótiszta alak, a rómaiak vámszedője volt, s mint a szakmában szokásos, bőven dolgozott saját zsebre is, szipolyozván saját hitsorsosait. Ehhez képest ma is szépen idézik. Nálunk például az 1848/49-es szabadságharc honvédserege a császári haderőből vált ki, főtisztjeinek egy része magyarul sem tudott. Körülbelül ezer, Magyarországon állomásozó császári tiszt vállalta Kossuth szolgálatát, és, valljuk be, nem mind a magyar szabadság iráni áhítat okán. Ők korábban egy szerb mozgalmat fojtottak vérbe, de a császár, hogy felhasználja őket a magyarok ellen, egyszerre Bécs támaszainak nevezte őket, így a tiszteknek előléptetés nem járt, csak egy parancs, hogy térjenek meg az uralkodó hűségére. Hát inkább követték átálló magyar katonáikat, és lettek a mi nemzeti hőseink.
De, folytatják az előbbi gondolatmenet hívei, átgondolhatjuk az '56-os forradalom tiszteletre méltó szereplőit is, akik korábban mind hithű sztálinistaként okoztak nem kevés szenvedést a környezetükben, és megtérésük sokban volt köszönhető magánéleti okoknak. Persze a nemzeti érzés számít, a morális felháborodás a rendszer bűnei felett, számít, a csalódás is, hogy a hit és valóság nyomokban sem fedik egymást, de a meghurcoltatások, a mellőzések, a megígért karrierek elmaradása, a személyes konfliktusok szintén sokat nyomtak a latban. Az élet bonyolult. Ami az egyik oldalról árulás, az a másikról nézve felszabadulás, és bosszú is, a legszemélyesebb motiváció, és persze lehet hideg számítás is. Horn Gyula volt pufajkásként, és társai szerint élete egy részében nem túl távol a KGB-től, a helyzet felismerése után a rendszerváltás prominens személyisége lett. Ki tagadhatná?
Mármost ami a múltat illeti (és most kifejezetten a politikai múltról van szó, és nem a ki tudja, mennyire valós magánéleti erőszakról) Magyar Péter, bármit is tett, bármilyen túlszámlázott megrendeléseket is írt alá parancsra, a bűnei nem mérhetők az előbb említett hölgyek és urak tetteihez. Ez nem felmentés, viszont tény.
Mint ahogy az is, hogy a megvilágosodások, az átállások az úgymond jó oldalra, a legritkább esetben történnek tiszta lappal. Mondhatnám durvábban is: ennek a sansza egy millió az egyhez. Ez nem az a műfaj. Ez nem a magyar történelem.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. március 30-i adásában hangzott el.
