Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Temetjük a költségvetést – Kárpáti Iván jegyzete
2/04/2024 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván
Akiknek nem tetszett a NER stílusa, módszerei, azok mondogatták mindig: "de legalább kormányozni tudnak!". Hát, nem tudnak.
Ő ezt csak technikailag ütötte a költségvetésen, hogy mire költ az állam és miből, azt alapvetően Orbán Viktor dönti el, imád mikromenedzselni. A recessziót nem tudták kezelni, a költségvetés már évek óta a vicc kategória, ami jellemzően néhány hónap alatt vérzik el.
A hiány 2020 óta nem tud 6 százalék alá menni, a járvány okozta sokk csak a kezdő lökést adta meg, a politikai motiváltságú költekezést akkor sem fogták vissza, amikor már régen túl volt az ország a teljesítőképességén. Gyurcsány klasszikussá vált őszödi mondata jut eszembe: ”Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni...”.
Hogy ezt Orbán kimondta-e már zárt körben, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, bár néhány héttel ezelőtt azt se gondoltuk volna, hogy belehallgathatunk egy miniszter családi diskurzusába. Ilyen pocsék állapotban valóban csak Gyurcsány alatt volt a költségvetés 2000 után, a Fidesz kommunikációjának egyik pillére, hogy ők rendben tartják a büdzsét, leszorítják az államadósságot. Akiknek nem tetszett a NER stílusa, módszerei, azok mondogatták mindig: „de legalább kormányozni tudnak!”. Hát, nem tudnak.
A közszolgáltatásokat viharos tempóban építik le, nem tudták kezelni az inflációt, növelik az adósságot, kiszolgáltatott állapotban hagyták az ország energia ellátásának rendszerét. A 2010 utáni fellendülés pedig nem miattuk volt, hanem a példátlan világgazdasági klímának köszönhetően, amikor ingyen volt a kölcsönpénz, dőltek az uniós források, nem volt infláció, nőhettek a reálbérek, mert a gazdaság szerte a világon pörgött. Ha megnézzük a környező országok számait, ezt még csak ki sem használtuk teljesen, nem mi teljesítettünk a legjobban ezekben a boldog időkben. A NER nem kínált versenyelőnyt az országnak, annál több lehetőséget teremtett saját világának, hogy betegre keresse magát. Politikailag, szakmailag és morálisan is leszerepelt a rendszer, de hatalmát még így sem kell féltenie, mert sokan vannak, akik nem látják, mi jöhetne utána.
Pusztán a demokratikus viszonyok visszaállításának ígéretével Magyarországon nem lehet tömegeket megmozgatni, néhány százezer ember szívügye a szabad sajtó, a fékek és ellensúlyok rendszere, meg a többi ilyen toposz. Feltűnik és feledésbe merül még néhány messiás, ameddig eljön a valódi változás.
Kárpáti Iván jegyzete a 2024. április 2-i Esti gyorsban hangzott el.
