Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete
A chemtrail ugyebár egy vegyi csík, amit nemcsak a katonai, de a polgári repülőgépek is maguk után húznak-vonnak, hogy a belőlük kihulló méreggel megritkítsák a Föld népességét, hogy aztán a maradékot egy szűk elit uralma alá vonhassa. Állítólag nanorobotokat is szórnak, amelyek belélegezve agyvérzést, infarktust, esetleg agysorvadást okoznak, bár ez utóbbi a teória hívei között már post festa.
A falusi miniszterelnök – Kárpáti Iván jegyzete
A vidékből is inkább azt szereti, amit egykor a főnemesek, több ezer négyzetméter bizonyítja ezt Hatvanpusztán, ha a Holdról nem is, de repülőről jól látható.
Pészah – Dési János jegyzete
Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik.
Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete
Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.
Politikai feltámadás - Rózsa Péter jegyzete
20/03/2024 18:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya. Vagyis nem, esetünkben az állam az maga, ő, a nagy vezér, nyilván szegény, egyre szürkülő, dakota mondásaiba belemerevedő miniszter-és pártelnökről, Orbán Viktorról beszél jegyzetében Rózsa Péter, a kulturális élet központi irányítás alá vonása apropóján.
Film, színház, muzsika és múzeum. Mindez hamarosan – 34 év után ismét – központi, állami irányítás alatt lesz. A készülő törvény az állami vagy megyei hatáskörbe tartozó színházakat, zenekarokat és múzeumokat egy-egy ember felügyelete alá vonja. A filmművészet már régen be lett darálva, azt tehát most és mindörökké hagyhatjuk. A készülő kulturális törvény célja az általános indoklás szerint a következő – idézem: „a teljes kulturális ágazat egységes rendszerbe helyezése, (…) az intézmény- és tevékenységrendszer, a támogatások és irányítási területeinek összehangolt és egységes keretszabályozása”.
Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya. Vagyis nem, esetünkben az állam az maga, ő, a nagy vezér, nyilván szegény, egyre szürkülő, dakota mondásaiba belemerevedő miniszter-és pártelnökről, Orbán Viktorról beszélek. Központosít, maga alá, vagy elvon mindent, amit ér. Pénzt, intézmény, jogköröket. A teljes kulturális élet központi irányítás alá vonásával nem tudni mit remél, mit is nyerhet, már azon a számára jó érzésen kívül, hogy ez is a kezében összpontosul. Bizsergeti a tenyerét a hatalom, Stimulálja. Az, hogy mit is kezd ezzel, nem számít. Kiszór hatmilliárd forintot egy Petőfi-torzót szülő filmre, az állami irodalmi- és zenei műhelyeket, illetve az élükön regnáló szolgáknak odaönti, az államtól független kultúrától pedig elvonja a pénzt. Ha ez sem elég, még meg is bünteti, vagy fenyegeti ezeket. Legjobb kisdiákja most az Operaház főigazgatója például szintén fenyegeti a dolgozókat. Az alacsony bérek és a megbecsültség hiánya miatt sztrájkoló énekesek és muzsikusok fején táncol. Tegnap pedig – alig két héttel a büfészünettel kettévágott Carmina Burana előadása után –a műszaki személyzet sztrájkja miatt az irodai dolgozókat zavarta fel a színpadra, hogy pakolják a díszletet. Közben fenyegetőzik, és lábbal tiporja a maradék sztrájktörvényt azzal, hogy nem is hajlandó tárgyalni az alkalmazottakkal.
Szóval, 34 évvel a rendszerváltás után szépen kialakul a 34 évvel ezelőtt éppen már meghaladott rendszer. A központosításra van egy javaslatom; ne szépítsük, ne erőlködjünk azzal, hogy egy letűnt kor intézményeinek új nevet adunk. Legyen csak nyugodtan ismét Hazafias Népfront, Központi Bizottság és annak sajtó- és kulturális osztálya, legyen a Belügyminisztériumban a III/III-as ügyosztály Operaházat megfigyelő alcsoportja is, legyen nyugodtan Egyházügyi Hivatal, és a többi elnevezést is ajánlom újra visszahozni. Felesleges az új név, ha a tartalom a régi. Éljen a múltba oltott jövő, hiszen látjuk, van feltámadás.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. március 20-ai adásában hangzott el.