A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Politikai feltámadás - Rózsa Péter jegyzete
20/03/2024 18:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya. Vagyis nem, esetünkben az állam az maga, ő, a nagy vezér, nyilván szegény, egyre szürkülő, dakota mondásaiba belemerevedő miniszter-és pártelnökről, Orbán Viktorról beszél jegyzetében Rózsa Péter, a kulturális élet központi irányítás alá vonása apropóján.
Film, színház, muzsika és múzeum. Mindez hamarosan – 34 év után ismét – központi, állami irányítás alatt lesz. A készülő törvény az állami vagy megyei hatáskörbe tartozó színházakat, zenekarokat és múzeumokat egy-egy ember felügyelete alá vonja. A filmművészet már régen be lett darálva, azt tehát most és mindörökké hagyhatjuk. A készülő kulturális törvény célja az általános indoklás szerint a következő – idézem: „a teljes kulturális ágazat egységes rendszerbe helyezése, (…) az intézmény- és tevékenységrendszer, a támogatások és irányítási területeinek összehangolt és egységes keretszabályozása”.
Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya. Vagyis nem, esetünkben az állam az maga, ő, a nagy vezér, nyilván szegény, egyre szürkülő, dakota mondásaiba belemerevedő miniszter-és pártelnökről, Orbán Viktorról beszélek. Központosít, maga alá, vagy elvon mindent, amit ér. Pénzt, intézmény, jogköröket. A teljes kulturális élet központi irányítás alá vonásával nem tudni mit remél, mit is nyerhet, már azon a számára jó érzésen kívül, hogy ez is a kezében összpontosul. Bizsergeti a tenyerét a hatalom, Stimulálja. Az, hogy mit is kezd ezzel, nem számít. Kiszór hatmilliárd forintot egy Petőfi-torzót szülő filmre, az állami irodalmi- és zenei műhelyeket, illetve az élükön regnáló szolgáknak odaönti, az államtól független kultúrától pedig elvonja a pénzt. Ha ez sem elég, még meg is bünteti, vagy fenyegeti ezeket. Legjobb kisdiákja most az Operaház főigazgatója például szintén fenyegeti a dolgozókat. Az alacsony bérek és a megbecsültség hiánya miatt sztrájkoló énekesek és muzsikusok fején táncol. Tegnap pedig – alig két héttel a büfészünettel kettévágott Carmina Burana előadása után –a műszaki személyzet sztrájkja miatt az irodai dolgozókat zavarta fel a színpadra, hogy pakolják a díszletet. Közben fenyegetőzik, és lábbal tiporja a maradék sztrájktörvényt azzal, hogy nem is hajlandó tárgyalni az alkalmazottakkal.
Szóval, 34 évvel a rendszerváltás után szépen kialakul a 34 évvel ezelőtt éppen már meghaladott rendszer. A központosításra van egy javaslatom; ne szépítsük, ne erőlködjünk azzal, hogy egy letűnt kor intézményeinek új nevet adunk. Legyen csak nyugodtan ismét Hazafias Népfront, Központi Bizottság és annak sajtó- és kulturális osztálya, legyen a Belügyminisztériumban a III/III-as ügyosztály Operaházat megfigyelő alcsoportja is, legyen nyugodtan Egyházügyi Hivatal, és a többi elnevezést is ajánlom újra visszahozni. Felesleges az új név, ha a tartalom a régi. Éljen a múltba oltott jövő, hiszen látjuk, van feltámadás.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. március 20-ai adásában hangzott el.