Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor
A Cápák közöttből ismert Tóth Ildikónak sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.
Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete
Ha a volt köztársasági elnök nem azzal magyarázná a kegyelmi döntést, hogy Orbán Viktortól vagy a volt miniszterelnök valamelyik családtagjától kapott utasítást, ön hinne neki, és elégedetten hátradőlne? Bár a K. Endrének adott kegyelem — a Szőlő utca mellett — az elmúlt húsz év egyik legnagyobb morális felháborodást kiváltó története, a politikai felelősök keresése elvonja a figyelmet az állami gondozásban élő gyerekektől, akiket ezekben a percekben is bántanak.
Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
Politikai feltámadás - Rózsa Péter jegyzete
20/03/2024 18:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya. Vagyis nem, esetünkben az állam az maga, ő, a nagy vezér, nyilván szegény, egyre szürkülő, dakota mondásaiba belemerevedő miniszter-és pártelnökről, Orbán Viktorról beszél jegyzetében Rózsa Péter, a kulturális élet központi irányítás alá vonása apropóján.
Film, színház, muzsika és múzeum. Mindez hamarosan – 34 év után ismét – központi, állami irányítás alatt lesz. A készülő törvény az állami vagy megyei hatáskörbe tartozó színházakat, zenekarokat és múzeumokat egy-egy ember felügyelete alá vonja. A filmművészet már régen be lett darálva, azt tehát most és mindörökké hagyhatjuk. A készülő kulturális törvény célja az általános indoklás szerint a következő – idézem: „a teljes kulturális ágazat egységes rendszerbe helyezése, (…) az intézmény- és tevékenységrendszer, a támogatások és irányítási területeinek összehangolt és egységes keretszabályozása”.
Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya. Vagyis nem, esetünkben az állam az maga, ő, a nagy vezér, nyilván szegény, egyre szürkülő, dakota mondásaiba belemerevedő miniszter-és pártelnökről, Orbán Viktorról beszélek. Központosít, maga alá, vagy elvon mindent, amit ér. Pénzt, intézmény, jogköröket. A teljes kulturális élet központi irányítás alá vonásával nem tudni mit remél, mit is nyerhet, már azon a számára jó érzésen kívül, hogy ez is a kezében összpontosul. Bizsergeti a tenyerét a hatalom, Stimulálja. Az, hogy mit is kezd ezzel, nem számít. Kiszór hatmilliárd forintot egy Petőfi-torzót szülő filmre, az állami irodalmi- és zenei műhelyeket, illetve az élükön regnáló szolgáknak odaönti, az államtól független kultúrától pedig elvonja a pénzt. Ha ez sem elég, még meg is bünteti, vagy fenyegeti ezeket. Legjobb kisdiákja most az Operaház főigazgatója például szintén fenyegeti a dolgozókat. Az alacsony bérek és a megbecsültség hiánya miatt sztrájkoló énekesek és muzsikusok fején táncol. Tegnap pedig – alig két héttel a büfészünettel kettévágott Carmina Burana előadása után –a műszaki személyzet sztrájkja miatt az irodai dolgozókat zavarta fel a színpadra, hogy pakolják a díszletet. Közben fenyegetőzik, és lábbal tiporja a maradék sztrájktörvényt azzal, hogy nem is hajlandó tárgyalni az alkalmazottakkal.
Szóval, 34 évvel a rendszerváltás után szépen kialakul a 34 évvel ezelőtt éppen már meghaladott rendszer. A központosításra van egy javaslatom; ne szépítsük, ne erőlködjünk azzal, hogy egy letűnt kor intézményeinek új nevet adunk. Legyen csak nyugodtan ismét Hazafias Népfront, Központi Bizottság és annak sajtó- és kulturális osztálya, legyen a Belügyminisztériumban a III/III-as ügyosztály Operaházat megfigyelő alcsoportja is, legyen nyugodtan Egyházügyi Hivatal, és a többi elnevezést is ajánlom újra visszahozni. Felesleges az új név, ha a tartalom a régi. Éljen a múltba oltott jövő, hiszen látjuk, van feltámadás.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. március 20-ai adásában hangzott el.