Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Pofon és politika – Selmeci János jegyzete
22/03/2024 18:02
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét.
Előfordult már, hogy azt hittük a semmiről, hogy valami, a majdnemről, hogy tényleg, és lehet, hogy az elmúlt hetek történéseivel kapcsolatban is rájövünk majd, hogy a lájk csak lájk, a változás lehetősége pusztán látszat, a lelkesedés pedig vagy indokolatlan, vagy csak a mi szűk köreinkben létezik.
Az biztos, hogy az elmúlt néhány napot végigpolitizáltam olyan barátaimmal, akikkel nem szoktunk ilyesmiről sokat beszélni, a barátnőmmel talán többször hangzott el köztünk Vitézy Dávid neve, mint a kutyáé. Néhány héttel ezelőtt 150 ezer ember megmutatta, hogy ha van miért és van kivel, hajlandó a magyar tüntetni, nem sokkal később pedig kiderült, hogy egy jól beszélő, az elmúlt évtized kétharmadainak onnansó oldaláról érkező újpolitikus képes tízezreket az utcára szólítani, talán éppen azzal (is), hogy nem volt az innenső oldalon.
Politikával foglalkozó újságíróként nagyon szoktam várni, hogy bukjon már meg a szlovák kormány, mert itthon szinte minden kiszámítható, minden politikusi és elemzői nyilatkozatot hallottál már, előre megmondod, hogy mit gondol valamiről az egyik vagy a másik párt, és persze azt is tudni lehet előre, hogy mi lesz a választás eredménye. Most abban sem lehetünk biztosak, hogy ki lesz a főpolgármester, pedig ezt még múlthéten is tudni véltük.
Őszintén aligha hiszi már el bárki, hogy ugyanazok, ugyanazzal stratégiával és mondanivalóval, kicsit változó formációban majd más eredményre jutnak, mint korábban mindig, érett már a pofon mindenkinek.
Még a kormánypártok hívei sem gondolhatják, hogy a kegyelmi ügy és 2023 gazdasági katasztrófája után átütő győzelmet érdemelnének, legyen csak kevesebb képviselőjük az EP-ben, a Budapest visszafejlesztéséért cserébe pedig megérdemlik, hogy a harmadik helyre csússzanak (vagy még nagyobb szégyen, visszalépésre kényszerüljenek) a főpolgármester választáson.
Az összefogós ellenzék maradékát és a róluk leválókat persze még ez a formán kívüli Fidesz is agyonverné, és lássuk be, nincs még egy olyan munkahely, ahol egy évtized borzalmas teljesítménye után ilyen stabilan pozícióban maradhat az ember. Szerintem már tényleg nincs a tagságon kívül senki, aki könnyeket hullatna a szavazók nélküli formációkért, az eddigi status quo fenntartása pedig csak a saját és persze a Fidesz érdeke.
Ha csak picit hiszünk a kiszivárgott méréseknek, a Magyar Péter-hype valóságosságának, akkor bizony nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban előre átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét (értsd: látszólagos ellenzéki siker '24-ben, összefogás '25-ben, kétharmad '26-ban).
De most őszintén, ki lenne kíváncsi ebből a filmből egy újabb részre?
Önmagában ebből persze még nem következik érdemi változás. Egyáltalán nem biztos, hogy ebben a rendszerben lehet más a politika.
De legalább lehet politika.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. március 22-i adásában hangzott el.
