Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Pofon és politika – Selmeci János jegyzete
22/03/2024 18:02
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét.
Előfordult már, hogy azt hittük a semmiről, hogy valami, a majdnemről, hogy tényleg, és lehet, hogy az elmúlt hetek történéseivel kapcsolatban is rájövünk majd, hogy a lájk csak lájk, a változás lehetősége pusztán látszat, a lelkesedés pedig vagy indokolatlan, vagy csak a mi szűk köreinkben létezik.
Az biztos, hogy az elmúlt néhány napot végigpolitizáltam olyan barátaimmal, akikkel nem szoktunk ilyesmiről sokat beszélni, a barátnőmmel talán többször hangzott el köztünk Vitézy Dávid neve, mint a kutyáé. Néhány héttel ezelőtt 150 ezer ember megmutatta, hogy ha van miért és van kivel, hajlandó a magyar tüntetni, nem sokkal később pedig kiderült, hogy egy jól beszélő, az elmúlt évtized kétharmadainak onnansó oldaláról érkező újpolitikus képes tízezreket az utcára szólítani, talán éppen azzal (is), hogy nem volt az innenső oldalon.
Politikával foglalkozó újságíróként nagyon szoktam várni, hogy bukjon már meg a szlovák kormány, mert itthon szinte minden kiszámítható, minden politikusi és elemzői nyilatkozatot hallottál már, előre megmondod, hogy mit gondol valamiről az egyik vagy a másik párt, és persze azt is tudni lehet előre, hogy mi lesz a választás eredménye. Most abban sem lehetünk biztosak, hogy ki lesz a főpolgármester, pedig ezt még múlthéten is tudni véltük.
Őszintén aligha hiszi már el bárki, hogy ugyanazok, ugyanazzal stratégiával és mondanivalóval, kicsit változó formációban majd más eredményre jutnak, mint korábban mindig, érett már a pofon mindenkinek.
Még a kormánypártok hívei sem gondolhatják, hogy a kegyelmi ügy és 2023 gazdasági katasztrófája után átütő győzelmet érdemelnének, legyen csak kevesebb képviselőjük az EP-ben, a Budapest visszafejlesztéséért cserébe pedig megérdemlik, hogy a harmadik helyre csússzanak (vagy még nagyobb szégyen, visszalépésre kényszerüljenek) a főpolgármester választáson.
Az összefogós ellenzék maradékát és a róluk leválókat persze még ez a formán kívüli Fidesz is agyonverné, és lássuk be, nincs még egy olyan munkahely, ahol egy évtized borzalmas teljesítménye után ilyen stabilan pozícióban maradhat az ember. Szerintem már tényleg nincs a tagságon kívül senki, aki könnyeket hullatna a szavazók nélküli formációkért, az eddigi status quo fenntartása pedig csak a saját és persze a Fidesz érdeke.
Ha csak picit hiszünk a kiszivárgott méréseknek, a Magyar Péter-hype valóságosságának, akkor bizony nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban előre átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét (értsd: látszólagos ellenzéki siker '24-ben, összefogás '25-ben, kétharmad '26-ban).
De most őszintén, ki lenne kíváncsi ebből a filmből egy újabb részre?
Önmagában ebből persze még nem következik érdemi változás. Egyáltalán nem biztos, hogy ebben a rendszerben lehet más a politika.
De legalább lehet politika.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. március 22-i adásában hangzott el.
