„Köszönjük,
Publicisztika
Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete

Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.

Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete

Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…

Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete

Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.

1500 milliárd már a zsebben – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

1500 milliárd már a zsebben

Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.

Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Publicisztika

Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete

Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.

A rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet – Dési János jegyzete
Publicisztika

Az erősebb felrúgja a gyengébbet

Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.

Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Esti gyors

Klímamisszió – Selmeci János jegyzete

Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.

Langyos a sör, de nekünk így is jó – Dési János jegyzete

25/03/2024 18:06

| Szerző: Dési János

Jön az elvtársi tulajdonos. Vacakabb szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más.

2024. március 25. Esti gyors-részlet (2024.03.25. Dési János jegyzete)
03:51
00:00
„Foglalkoztam a Spar kérdéskörével. Korábban már elmondtam: elítélem a vállalat kijelentéseit, amik következményekkel fognak járni” – mondta egy Calabria-alsó körzetvezető hangsúlyával a magyarországi zsarolásügyi miniszter. Mert mégiscsak miként lehetséges az, hogy tisztességesen megzsarolnak egy külföldi tulajdonban lévő céget, hogy adja már el a boltját, különben ebben a szép üzletben még valami kár keletkezik, az meg kapálódzik ellene. Ilyenkor illedelmesen hófehérbe öltözött szűzlányok deputációjának kell odaadni mindent. Ráadásul, még elég jó pénzt is fizetnek, hogy a kedves ügyfél kussoljon – bár kétségtelen, hogy a te, meg a te, meg az én pénzemből. Aztán a többit már tudjuk. Kicsit állami tulajdonban rohad az egész kóceráj és amikor már óccsóért is el lehet adni, akkor megszerzi valamelyik kedves rokon, vagy vő vagy stróman vagy maga Mészáros Lőrinc – ne fogd meg, Andika, közért – és akkor rögtön megváltoznak a szabályok, törvények. Eltűnnek a különadók – és dől a pénz, immár a családfő kihelyezett zsebeibe. A Mátrai Erőmű erről sokat tudna mesélni, de ő is hallgat, legfeljebb, ha füstölög arról, mi történt.

Ugyanis itt az a rend – mert rendnek muszáj lennie –, hogy akit megzsarolnak az önként és örömmel adja oda a Balaton partját, a Fertő tavát, a repülőterét, a telefonos cégét, a vendéglőjét, a hulladékfeldolgozó vállalatát, de még az iskoláját és a színházát is. A Spar is jobban tenné, ha most térden állva csusszanna a legfőbb urak elé, bársonypárnán átnyújtva a mirelitdobozba csomagolt üzletláncot és kész. Hiszen megmondta Nagy testvér, hogy különben lecsapnak a következmények.

Ezeket mi is ismerjük. Jön az elvtársi tulajdonos. Vacakabb szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más.

Amikor a nyolcvanas évek legelején először jártam Ausztriában, döbbenten néztem, hányféle joghurtból lehet választani. Percekig nem tértem magamhoz, hogy ilyesmi létezik. Az új generációknak érdemes szólni, hogy amíg lehet, nézzenek körül pár bécsi boltban, mert egy darabig olyasmit errefelé megint nem fognak látni. Minek is? Langyos a sör, de nekünk így is jó – énekelte akkoriban Zorán, és tessék, örökérvényűt alkotott.

Itt jegyzem meg, Magyarországon több osztrák vagy akár más nemzetiségű céget is megzsaroltak, megfenyegettek. A legtöbb persze hallgatott vagy gyorsan kiszállt a boltból, a verőembernek gyakran egyszerűbb engedni. Meg is értem. Csak azt nem, hogy ezek a nagy cégek miért nem próbáltak együtt fellépni a jogtalanság, az önkény ellen? Miért nem álltak közösen a nyilvánosság elé, fordultak uniós fórumokhoz, miért nem adták ki közösen az útját a verőlegényeknek?

Vagy a magyar piacért lassan már nem kár? Fulladjon itt meg mindenki keserű levében – megjegyzem a keserű lé céget is nyilván most viszi haza valamelyik vő vagy zseb, abból is csak ők keresnek.

Dési János jegyzete a 2024. március 25-i Esti gyorsban hangzott el.