Házassági politika − Herskovits E. jegyzete
Nevetségessé teszi a saját és sajnos más áldozatok ügyét ő maga, amikor egy nagyon súlyos állításokat tartalmazó hangfelvétel kiszivárgása után a képünkbe mondja, hogy csak azért hangoztak el ezek az állítások, mert bántalmazó kapcsolatban élt.
Jönnek a hírek – Szénási Sándor jegyzete
A rezsim agymosása és a független sajtó manipulációja is működik azért, de működik az ellenzék ellenszenve is az iránt az új szereplő iránt, aki egy perc alatt kétszer annyi embert vitt ki a placcra, mint az egész oppozíció éveket alatt, és még nem felejtett el a hétköznapok nyelvén beszélni úgy, mint ők. És ott vannak még azok, akik már mindenkitől távolságot tartanak, és megpróbálják józanul nézni a Magyar-jelenséget. Túl gyors, túl sokat ígér, és túl gyorsan kifáradhat, ezt gondolják.
Magyar, Varga, Polt, Rogán − Kárpáti Iván jegyzete
Egy valódi, letagadhatatlan családi dráma bontakozik ki Magyar Péter hangfelvételén és főleg annak hátterében, tehát Rogán mindent elkövet azért, hogy csak ezt lássa a közönség, ne pedig a pillanatot, amikor belenyúlnak az aktákba.
Langyos a sör, de nekünk így is jó – Dési János jegyzete
Jön az elvtársi tulajdonos. Vacakabb szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más.
Hajtány – Józsa Márta jegyzete
Az erdélyi magyar iskolák közül sokba megérkezett az ukáz, hogy kötelező elmenni – persze saját költségre – megnézni a Petőfi-filmet.
Szőröstől, bőröstől – Rózsa Péter jegyzete
Szájkarate, de a magyar miniszter fenyeget is: meg fogják fizettetni a Sparral a dolgot, egészen pontosan ezt mondta: "ne tűrjük tovább a hazudozást, alaptalan állításokat tőlük, s inkább vegyük meg őket szőröstül-bőröstül”. Ha tehát visszapofázol, és a magyar kormánynak nem tetsző dolgokat mondasz, akkor úgy felvásárolnunk, hogy az osztrák anyád sem ismer majd rád.
Pofon és politika – Selmeci János jegyzete
Nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét.
Privát, katt – Szénási Sándor jegyzete
Sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
Gábor György: Orbán és a jó társaság
19/02/2023 17:25
| Szerző: Gábor György
Ha Virginia Woolfnak igaza van, miszerint a barátainkon keresztül saját magunkat mérjük meg, akkor Orbán igyekezete érthető, ha a Vatikánnal szeretné önmagát egy társaságban tudni. A Vatikán részéről ennek a fordítottjáról viszont már messze nem vagyok meggyőződve.
"Ketten maradtunk a béke pártján: Magyarország és a Vatikán. A társaságra nem lehet panaszunk, de komoly következményekre kell számítanunk" – mondta büszkeségtől dagadó kebellel, s hallgatóságának kitörő lelkesedésétől kísérve Orbán Viktor az évértékelő beszédében.
Örült ott mindenki, s a hallgatóság elégedetten nyugtázta az aranyszájú szónok szavait, mert ha ő mondja, akkor az úgy is van, akár utólag is bele lehetne szerkeszteni a Szentírásba, mivel ez az Igazság maga. S persze nyugodtan gondolhatja pontosan így mindezt a nagyérdemű publikum, ha a vonatkozó összefüggést tekintve (is) híján van minden elemi tudásnak és információnak.
Mert meglehet, Orbán nem panaszkodik a Vatikán társaságára, ez nagy dolog, legyen is erre büszke és becsülje meg magát mindezért Szent Péter, Krisztus nyájának pásztora, valamint örököse, Ferenc pápa és vele az egész vatikáni udvartartás.
Csakhogy félő, Ferenc pápa és a Vatikán nem biztos, hogy Orbánhoz hasonló panaszmentes kedélyességgel és a Várhegy urához fogható büszkeséggel emlékezne meg a magyar miniszterelnöknek és fényességes udvartartásának társaságáról.
Ebben az összefüggésben csak néhány megjegyzést tennék (lehetne persze sokkalta többet is), hogy Orbán kissé felfuvalkodott kijelentését mérlegre tegyük.
2020. január 4-én Antonio Spadaro olasz jezsuita, a Vatikán félhivatalos lapjának, a "La Civiltà Cattolica" című nagymúltú folyóiratnak a főszerkesztője a "törzsi katolicizmus" perverzitásáról, az egyház feladatáról, valamint az egyházaknak a politikával való összefonódásáról írott nagyívű tanulmányában egyetértőleg idézi Paul Elie-nek, a Georgetown University munkatársának egy írását, amelyben – egyebek mellett – a szerző Ferenc pápát szembeállítja az úgynevezett "erős emberekkel", Donald Trumppal, Hszi Csin-pinggel, Putyinnal és Orbán Viktorral, akik "megvetik a fékeket és ellensúlyokat, a független sajtót és minden más olyan erőt, amelyek megkérdőjelezhetik a hatalmukat." Ebben az értelemben – folytatja Elie – Ferenc pápa erős ellenfélként lépett fel, hiszen már Assisi Ferenc nevének fölvételével épp az "erős" jelleg kritikátlan propagálásával ellentétben "a szegények alázatos védőszentjének emlékezetét idézte meg."
Vagy emlékezzünk Ferenc pápa tavalyi budapesti látogatásának egyik fontos pillanatára, amikor a hazai katolikus egyház püspökeivel találkozva, igencsak célzatos módon arra hívta fel a figyelmet, hogy "a vallási hagyományok öltözete mögött ott rejtőzködhet megannyi sötét oldal". A magyar püspökökhöz fordulva hangoztatta, hogy "nem a struktúrák bürokratikus irányítása, nem előjogok és előnyök keresése" a feladat, hanem hogy "lángolóan szeressétek az Evangéliumot". Végül különös hangsúllyal említette meg, hogy "mindenki a maga identitásához ragaszkodik, de ez soha nem lehet oka az egymás iránti ellenségeskedésnek és lenézésnek".
De hogy mi, magyarok valóban büszkék lehessünk a jó társaságra, a jó társaság viszont kevésbé ránk, utaljunk a Vatikán fent idézett félhivatalos lapjának ez év január 21-én, vagyis alig egy hónappal ezelőtt megjelent friss írására David Hollenbachnak, a neves jezsuita teológus professzornak a tollából, amelyben az olvasható, hogy "Oroszország Ukrajna elleni halálos áldozatokkal járó háborúját Putyin elnök indította el, Kirill pátriárka, az orosz egyház fejének határozott támogatása mellett." Az írás beszámol arról, hogy az orosz háború az alapvető emberi jogok és a nemzetközi szerződések figyelmen kívül hagyásával zajlik: etikai szempontból Oroszország sérti a jus ad bellum (a háborúhoz vezető erkölcsileg releváns okok szabályozása) és a jus in bello (a fegyveres konfliktusban résztvevő felek magatartásának szabályozása) elvét.
A jezsuita teológus felhívja a figyelmet, hogy egyfelől Putyin Ukrajnáról folyamatosan, mint ősi orosz területről beszél, a két nép azonosságát emlegetve, másfelől Kirill pátriárka a putyini szólamoknak és stratégiai kívánalmaknak megfelelően harcászati arzenállá átalakított vallási garanciákkal igyekszik ellátni Putyint. A pátriárka ennek megfelelően hangsúlyozta, hogy az ukránok "Szent Oroszország népe" (az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek Székesegyházában tartott liturgia alkalmával elmondott beszéd, 2022. április 3.), s légiesen szárnyaló homíliában igyekezett nyomatékosítani a háború szent, "metafizikai jellegét", amelynek lényegét a dekadens Nyugattal szembeni "örök pravoszláv" transzcendens kötelezettség teszi ki (Beszéd a Megváltó Krisztus székesegyházban, 2022. március 6.) Mindenesetre a dekadens, romlott és a végső pusztulás útján vonagló Nyugat elleni transzcendens orosz elköteleződésből – csak halkan emlékeztetnék – néhány évtizeddel ezelőtt mintha Magyarországnak is tartós ideig kijutott volna, még akkor is, ha a Várkert Bazár közönségének szelektivitásra hajlamos emlékezetére épp az örök felejtés, a hűbéri elköteleződés és a számos privát érdekeltség kiváltotta politikai amnézia homálya ereszkedik alá.
Ha Virginia Woolfnak igaza van, miszerint a barátainkon keresztül saját magunkat mérjük meg, akkor Orbán igyekezete érthető, ha a Vatikánnal szeretné önmagát egy társaságban tudni. A Vatikán részéről ennek a fordítottjáról viszont már messze nem vagyok meggyőződve.