Orbán és kormányzó társai mintha csak transzcendens térképként tartanák maguk előtt Lorenzetti munkáját, A Jó és Rossz kormányzás allegóriája és hatásai c. freskót.

1957 elején az ország elutasítja Kádárt, az oroszokat, a forradalom leverését. Meg az is biztos, hogy több százezer embert nem lehetett kivezényelni a Dózsa György útra, néhány tízezret talán, de a tömeg javarészt magától ment oda.

Nem tudjuk, mit gondolt Katalin, amikor világi kegyelemben részesíttették vele a molotovos robbantót, bár az ő esetében már ennyi feltételezés is túlzás. Beosztását tekintve ugyanis nem feladata neki a töprengés – amíg a hazában nem ragyog minden ablak, addig nem ülhet a babérjainkon, és még a monogrammal ékesített fülbevalórend sem nincsen megalapítva.

A Kádár-rendszerben a vezető kulturpolitikusok osztályozták a szerzőket és műveiket támogatott, tűrt és tiltott kategóriákba. Ma ismét virágzik ez a kategorizálás. A piszkos munkát pedig a hatalom által manipulált piac elvégzi el.

Vegyük észre, hogy az "Apokalipszis, most" gigantikus projektjében élünk. Ez nem azt jelenti, hogy van valahol egy titkos tárasaság, amelyik ezt így eltervezte, még csak azt sem jelenti, hogy egy szakállas bácsi valahol messze fönt ily módon bünteti az emberiséget. Ennek kétségkívül egyik eszköze, hogy kitermeltük a modern világ sámánjait, a mindentudó polihisztorokat.

Meghalt egy tévés-politikus személyiség, Vágó István, akivel lényegében semmiben nem érettünk egyet. Illetve egy valamiben igen: itt és most Magyarországon diktatúra van.

A több mint egy évtizedes következetes autonómiákat felszámoló politika a közoktatásban, a felsőoktatásban, a tudományban, a szakmai testületekben és a közjogi intézményekben radikálisan csökkentette annak esélyét, hogy a függetlenség professzionális gondolkodásmódjával rendelkezők jelenjenek meg a közjogi pozíciókban. Az igazságszolgáltatás intézményei ismét a kontraszelekció jeleit mutatják.

Közben Budaházy ellovagolt a börtönből, minthogy kegyelmet kapott a fülbevalódivat élharcosnőjétől a Vatikánból érkezett látogató tiszteletére. A Molotov-koktélos támadó egyelőre csak amnesztiában részesült, de remélhetőleg hamarosan bekövetkezik a priusz eltörlése is, hiszen, ahogy a terrorizmus miatt elítélt mozgalma mondotta, az ő céljuk csupán a Gyurcsány-kormány megdöntése volt, ami nemes.

Novák Katalin Ferenc pápa látogatására hivatkozva részesítette a terrorizmusért elítélt Budaházyt amnesztiában. Nem kívánom minősíteni, hogy Novák Katalin a pápa látogatásának alkalmára hivatkozva leginkább azt tartotta fontosnak, ha egy terrorista népvezérnek kegyelmezhet meg, jóllehet biztos vagyok abban, hogy akadtak volna erre talán méltóbbak is.

Orbánnak a politika nem más, mint „közjónak” álcázva a hatalom és a meggazdagodás mindenáron való elérése, méghozzá úgy, hogy nem szavazókra, hanem rajongókra van szüksége, illetve a patrónus-kliens rendszerben egy leválhatatlan fogadott család kiépítésére.

Végre a Párt „újságírói” is hozzájutnak a szépírók szabadságához: utóbbiakhoz hasonlóan ők is szabadon, következmények nélkül rendelkeznek írásaik szereplőinek a sorsáról.

Mi sem áll távolabb a Fidesztől, mint a kereszténység gyökeréig visszanyúló tanításoknak a betartása. Számukra a kereszténység is csak egy üzlet, a pillanat uralásának egyik eszköze. Ami hasznos lehet a propagandában, a hívek hülyítésében, a pénzmosásban vagy éppen egy újságíró megalázásában.