
A láthatatlan ember – Szénási Sándor jegyzete
A riasztó göncökben megjelenő, ám jóarcú fiatalember hatméteres távolságból indul meg a kuka felé, az arca kisimult, nyugodt, tekintete a célállomásra összpontosít, vagyis nem néz szét, nem számít neki a külvilág, egész lénye azt sugározza, hogy nem fogja érdekelni az a csöndes, utálkozó reakció, amivel az elkövetkző húsz másodpercet a jelenlévők lekövetik. Ismeri ezeket a pillantásokat jól, és túl van rajtuk.