A történet folytatódik, holnap mehet tanúmeghallgatásra, vagy ki tudja, meddig dagasztják még addig az ügyet, hiszen tudjuk, ami ma Alcsútig ér, az holnapra meghosszabbodhat akár Bicskéig.

Az van, hogy a Mathias Corvinus Collegium-nak, a rendszer értelmiség-neveldéjének egyik vezetője elment Moszkvába, de úgy ám, mintha haza menne, és tényleg, az ottani bejelentkezései sugárzanak a boldogságtól, de Kis Rajmund nem önző, az örömöt megosztja velünk, főleg a tekintetben, hogy most épp miért jó Oroszország Anyácska katonájának lenni.

Hirtelen kevesebb lett a szegény ember Magyarországon. Nem azért, mert több a pénz a pénztárcákban, hanem mert ügyesebben húzzák meg a vonalat, amely fölött már nem számít valaki szegénynek.

Dési János jegyzete az ezerarcú Zsolti bácsiról.

Sára Botond őfőméltósága ismét kivont karddal támadt a Fűtött Utca és az Oltalom Hajléktalan Központ ellen, az elesetteket szélnek kergetéssel fenyegeti, közöttük sok olyat, akiket betegségeik miatt sehol másutt nem fogadnának be.

Ilyesmivel volt tele a Kádár-kor is. Szénási Sándor jegyzete.

Zsolti bácsi pedig nem létezik.

Két dologról azonban ebben a politikai ketrecharcban nem esett szó, legalábbis eddig nem találkoztam vele. Senki, de tényleg senki nem vetette még fel, hogy ugyan mi van a kényszerprostitúció áldozatává vált lányokkal és fiúkkal (már ha igaz a vád), vajon az ő lelki és testi sérüléseikkel, egész életen át tartó traumájáért ki vállalja a felelősséget? Ki szolgáltat nekik lelki békét, ki próbálja meg őket kisegíteni ennek a mélységes emberi gödörnek a legaljáról?

A Zsolti bácsi üggyel, úgy tűnik, a rendszer megismétli azt, ami állítólag lehetetlen: a kegyelmi botrány után ugyanabba a folyóba látszik belelépni. Mondom: látszik.

A magyar politika egyik legnagyobb paradoxona, hogy a legerősebb ellenzéki párt nincs a parlamentben.

Közben az a hatszázmilliárd, ami lehet hétszáz is vagy nyolcszáz is elgazdálkodódott, meg ellopódott, meg New York-i és más luxusingatlanokká, Porscheké és egyéb kisebb smuckokká szublimálódott.

A kapcsolati erőszak elleni érdemi fellépésről és az áldozatok hatékony védelmét szolgáló intézkedésekről szóló törvényjavaslatot nyújtott be egy képviselő. Nem, nem vagyunk naivak, eszünkbe sem jutna, hogy a kezdeményezést bármely kormánypárti honatya komolyan venné, pláne, hogy egy nő a beterjesztő. A kereszténydemokrata reakció azonban még a sokat tapasztalt politikusok, jogvédők és újságírók számára is – mondhatni – katarktikus volt.