Hiába, a jelek szerint nem jut minden magyar faluba egy őrjöngő Menczer Tamás, hogy megakadályozza, vagy legalábbis megpróbálja megtorpedózni az ajándékok átadását.

Hogy ebből lesz-e valami, úgy értem, valami direkt reakciója a honi populációnak, olyasmi, amit Szerbiában, Szlovákiában az ottani népségnek már sikerült előcsalogatni magából az utcai tüntetéseken, arról nekem fogalmam nincsen. Az biztos, egy ilyen, hosszan tartó építkezés botrányról botrányra, visszaélésről még nagyobb lenyúlásra, parasztvakításról még több nemzeti kincs elkótyavetyélésére fog haladni, ez nem is lehet másképpen. Mondom: végkiárusítás van.

Magyar Péter megint jó ritmusban beelőzte Orbánt és fél órával a győzelmi jelentés közzététele előtt előadta a saját narratíváját. Egyben lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa, rajta kívül is vannak azért emberek a pártban, akik meg tudnak szólalni.

Semjén fővadászt persze azért tartják, mert kell egy közhülye is a csapatba, akinek politikai súlya kisebb, mint egy elejtett kolibri tömege.

Nem tudom, hogy az inuit fiatalok hogy fogják viselni, ha egyszer egy majdani fővárosukban, teszem azt Washingtonban számítanak majd lenézett, másodrendű állampolgárnak, ferde szeműnek, rénszarvasszagúnak. Azt viszont látom, hogy nem kell messzire menni, ha azt keressük, hogy melyik diák érzi magát idegennek, elesettnek, szemüvegesnek, romának, szegénynek. Itthon és szerte a világon is szoronganak és kiszolgáltatottnak érzik magukat a fiatalok.

Mit jelent, ha mondjuk Magyarországon, egy földrajzórán a tanár a Mexikói-öblöt mostantól fogva Amerika-öbölnek tanítja? Ezzel politikai állásfoglalást is tett, hogy ő Trump-párti, ami azt is jelenti, hogy Orbán-párti, vagyis fideszes, és várja a következő átnevezést, vagy kinevezést?

A jelenség nem új, pár hónapja tapasztalni Orbán Viktornál, hogy bajban van, és ez látszik is rajta. Elvesztette a fonalat, amióta már a közvéleménykutatásokban is árad a Tisza, nincs rá egyelőre megfelelő FIDESZ-válasz.

A mázavári Kökörcsin utcai általános iskolában nem volt bombariadó. Mire értesültek az egészről már mindenki megnyugodott. Minden idők legnagyobb Orbán Viktora már jelezte a népnek, hogy minden iskolát megvédenek, a kormányszóvivői tájékoztatón miniszteri szavak erősítették meg az ország megerősödéséről szóló még erősebb állításokat.

A dolog alapja a dalban leírt „ csurran-cseppen”-világ vége, amikor is a hatalom már nem képes a társadalomnak elég maradékot leseperni az asztaláról, a társadalom meg érzi, hogy urainak magabiztossága a múlté, a hatalom ugyan lázasan ígérget, és fenyeget, de egyikből sincs vacsora.

Nem csak akkor van demokrácia, ha a demokrata párti elit komfortosan érzi magát. Az már aggasztóbb, hogy a bemindenezett Elon Musk láthatóan úgy érezte, ő is hatalomra került.

Dési János jegyzetében azt járja körül, hogyan hathat az illiberális irányba tolódó világra Donald Trump második elnöksége.

Sokak, főként az idősebbek számára digitális bántalmazással érhetett fel, ahogyan az ügyfélkapuban újfajta azonosításra kellett ripsz-ropsz áttérni egy olyan rendszerben, amely félig sincs kész. Valakiknek sürgős volt felnyalniuk a rendszer félmunkában történt átalakításáért a pénzt. Vagy talán az volt sürgős, hogy gyorsabban haladhassanak a minél több adatunkat egyesíteni tudó, épülő rendszer felé.