Nem a Fideszt kellene végre megérteni (azt nem is lehet), vagy a magyar választó nevű elvont entitást (azt pláne nem lehet), hanem Heideggert.
Demeter Szilárd a nemzeti ünnep előestéjén új dimenzióba helyezte saját hűségét ’48 eszméihez.
Abban, hogy az ország ide jutott, Matolcsy felelőssége legalább akkora, mint a kormányé vagy akár Orbáné.
"Nem szakemberek, tehát joguk van nem érteni hozzá." Gondolatok közlekedésről és felelősségvállalásról.
A maffiaállamot nem érdekli, hogy miként modernizálható ez az ország. Sőt: pont a kiskorúsítás érdekli.
És most gondoljunk a minap Svédországba és Finnországba tartó operettküldöttségünkre, akik menni megleckéztetni gonosz svédeket és finneket, s megmondani nekik, hogy előbb engedélyt kérni a Várhegy csúcsától, mit mondani a magyar kormányról, s csak aztán pofázni!
...írni, írogatni, csakhogy nem tudjuk követni az eseményeket, és főleg a gondolatokat. Persze csak viccelünk, tudjuk mi követni őket, valójában írni nincs kedvünk.
Nőnap alkalmából a Médiatanács azon döntése került terítékre, amelynek következtében a Hit Gyülekezete kötelékébe tartozó pályázó elsöprő, 48:47 arányú győzelmet aratott, minthogy kevesebb ismételt műsorarányt ajánlott a Klubrádiónál.
Tényleg kérdezem: normális ez a Gulyás Gergely? Tudja, mit beszél? Ez az alak hatalmi tényező ebben az országban, miközben arra a minimumra képtelen, hogy legalább a fogalmi készletét annak konszenzuális jelentésében használja.
Tabi László 1966-os nőnapi írását a jeles alkalomból Kardos András kereste elő.
"Kósa olyan szörnyűségeket mond, hogy ez csakis úgy lehetséges, hogy a gonoszságot az őrülettel a nyelv feletti teljes kontrollvesztés állapotában delirálta."
Most roppant bátrak, mert meg lett mondva nekik, ki lett adva nekik, s mert csöppet sem a magyar felsőoktatás és a saját egyetemük szakmai érdekei izgatják őket, nem a nyolcszáz éves intézményrendszer jelene és jövője, kizárólag saját féltett egzisztenciájuk: gyávaságuk, beszariságuk és jellemtelenségük.