Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Vásárhelyi Mária: Zsarnoki játszmák
21/08/2023 09:50
| Szerző: Vásárhelyi Mária
Pintér Sándor nyilvánvalóan kézben tudja tartani a rendvédelmet, Navracsics felkészült szakértője az európai integrációnak, Lázár János pedig kiváló szervező és jól átlátja a rábízott terület belső viszonyait is. Csakhogy ők nem mindezért, hanem mindezek ellenére kerültek be a kormányba. Mert Orbán legfőbb ellenségének nemcsak országos kérdésekben, hanem személyzeti politikájában is az autonómiát tartja.
Navracsics Tibor, Lázár János és Pintér Sándor azt kapta büntetésből a miniszterelnöktől, amit Csák János és Szalay-Bobrovniczky Kristóf jutalomból. Mindahányan miniszterek egy olyan kormányban, amelyben semmiféle mozgásterük nincs, hiszen minden kérdésről a miniszterelnök egy személyben dönt.
A különbség köztük az, hogy míg Navracsics, Lázár és Pintér többé-kevésbé ért ahhoz, amit eredetileg rájuk bízott a kormányfő, a honvédelem és kultúra területének irányításával megbízott politikusoknak láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy mi is lenne a feladatuk. Azt sem tudják, hogy mit nem tudnak és ez minden egyes nyilvános megszólalásukból kiderül. Miközben szolgai módon végrehajtják a kormányfő ugyancsak teljesen szakszerűtlen, kizárólag személyes hatalmi érdekei által diktált, arrogáns döntéseit, ők nyugodtan eljátszadozhatnak abban a homokozóban, amit Orbán Viktor kijelölt számukra.
Élvezhetik a miniszteri stallummal járó összes kiváltságot, reprezentálhatnak nyilvános eseményeken, folytathatnak teljesen felesleges egyeztetéseket a reájuk bízott terület egy-egy képviselőjével, pödörhetik a bajszukat a kormányüléseken, miközben a miniszterelnök és ők is pontosan tudják, hogy semmiféle érdemi kérdésben nem dönthetnek. Erről szól – a nyilván ki nem mondott szerződés –, amely feltétele volt rangjuk elnyerésének. Hogy néha felmossák velük a padlót – pl. az Operaház igazgatójának kinevezése, a Zeneakadémia vezetői pályázatának kiírása vagy a honvédségnél lezajlott tisztogatások során – ez bele van kalkulálva az árba, amelyet az elnyert rangért fizetniük kell.
Egészen más a helyzet Navracsics, Lázár és Pintér esetében. Ők mindhárman képességes emberek és értenek is valamihez. Pintér Sándor nyilvánvalóan kézben tudja tartani a rendvédelmet, Navracsics felkészült szakértője az európai integrációnak, Lázár János pedig kiváló szervező és jól átlátja a rábízott terület belső viszonyait is.
Csakhogy ők nem mindezért, hanem mindezek ellenére kerültek be a kormányba. Mert Orbán legfőbb ellenségének nemcsak országos kérdésekben, hanem személyzeti politikájában is az autonómiát tartja. S ha nem tudja megtörni, akkor megpróbálja szemmel tartani és megalázni mindazokat, akikről azt gyanítja, hogy riválisai lehetnek. Azokat, akikből még nem halt ki teljesen az autonómia iránti vágy.
Hiszen Pintér Sándor ért a rendvédelemhez, de fogalma sincs a másik három – a miniszterelnök által elsorvadásra ítélt szakterületről. Orbán pontosan tudta, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális szféra irányítása kudarcra ítélt terület és kétlem, hogy Pintér Sándor valaha vágyott efféle hatalomra. Mint ahogy nincs normális ország a világon, ahol a belügyminiszter hatáskörébe tartoznak ezek a nép jóllétével összefüggő területek. Így azután a rendvédelemben elért sikerek elhalványulnak az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás teljesen kilátástalan konfliktusaihoz és kudarcaihoz képest.
Egy év alatt Navracsics Tibor is teljesen elhasználódott az európai ügyekért felelős miniszter pozíciójában. Nem mintha nem rendelkezne kellő tapasztalattal és tudással a rá bízott feladatok ellátáshoz, csakhogy jól láthatóan nulla mozgástere van az ügyek intézésében. Teljesen mindegy, hogy ő mit szeretne elérni az unióval folyó tárgyalások során, ha a miniszterelnök és hűséges fegyverhordozója, a külügyminiszter folyamatosan ellehetetlenítik a helyzetét. Így nem marad más számára, mint az állandó magyarázkodás és mentegetőzés, no meg az ezekkel járó nevetségessé válás és megaláztatás.
Amikor Lázár Jánost, legambiciózusabb és legravaszabb vetélytársát beruházásokért és közlekedés fejlesztésért felelős miniszternek nevezte ki Orbán, akkor már pontosan tudta, hogy nem lesz itt semmiféle beruházás és fejlesztés, hanem kizárólag projektek leállítása és visszafejlesztése vár a leendő miniszterre. Tudta, hogy vége a nagyszabású fejlesztési terveknek, mivel a választási győzelem érdekében azt a pénzt is elköltötték, ami soha nem is volt. Lázárra igazi piszkos munkát bízott Orbán, hogy a Fidesz klientúráján belül is a lehető legtöbben megutálják. Gondolom sikerrel járt.
De hasonló sorsra jutott a szebb napokat látott Stumpf István is, akit sikerült teljesen lejáratni saját közegében.
Én személy szerint nem tartom tehetséges politikusnak Orbánt, mivel szerintem egy miniszterelnök tehetségét az ország gazdasági, kulturális, jóléti fejlődésében elért sikereken kell lemérni. Márpedig Magyarország az elmúlt 13 évben – az élet minden területén – nem előre ment, hanem hátra. Egyet azonban elismerek; Orbánnak az általa kiválasztott marionettfigurák rángatásához van tehetsége.
