Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.
Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer.
A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete
A Fidesz nevű szakadt burokban, légszomjban ott maradt egy kisebbség, amelynek a világát a csütörtöki, Sándor-palota előtti tüntetés hivatott összeragasztózni. A régi, avíttas szövegek maradtak, kiegészülve egy-két új dologgal, például a megvert Fidesz áldozati szerepével … A befoltozandó fideszes valóság másik új szereplője természetesen a menesztendő köztársasági elnök lesz, bár nem problémamentesen …
Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete
Hol volt eddig az a jogász lángelme, az alapvető emberi jogok harcosa, akinek a Holdról is lehetett hallani az alkotmányos demokráciáért dobbanó szívét? Hol volt a kisebbségi jogokért küzdő politikus, aki saját gyermekeiként gondol a fékekre és ellensúlyokra, nyusziját Sólyom Lászlóról, kutyáit pedig azokról az alkotmánybírákról nevezi el, akik gátat szabnak az állami önkénynek? Hol volt a jogállamért aggódó Gulyás Gergely?
Szégyenteljes közgyűlés és méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Vásárhelyi Mária: Politikai hullamosdatás
20/06/2023 14:20
| Szerző: Vásárhelyi Mária
Aki ma Magyarországon Horthy Miklós szennyesét kívánja tisztára mosni, az a magyar nemzet ellensége. Olyan embert kíván példaképként a nemzet elé állítani, aki tevékenységével a "legpocsékabb nemzet" szerepébe taszította az országot. Aki vágóhídra küldte a magyar lakosság csaknem 10 százalékát. Akinek nyolcszázezer honfitársának meggyilkoltatása sem volt túl nagy ár hatalmának megtartása érdekében.
Egész gyermekkoromban elfacsarodó szívvel, irigykedve hallgattam a téli- és nyári szünetről hazaérkező boldog osztálytársaim beszámolóit a vidéki nagyszülőknél, rokonoknál töltött szünidőről. Elképzeltem, hogy milyen lehet a szánkókat a lovaskocsi után kötve repülni a havon, reggeltől-estig a falusi gyerekekkel száguldozni a réten, tehenet legeltetni a mezőn és részesnek lenni egy olyan zárt közösség életében, amilyen a falu. Értetlenül álltam a kérdés előtt, hogy nekem miért nincs egyetlen vidéki rokonom sem.
Aztán, ahogy múlt az idő, megértettem. Azért nincsenek vidéki rokonaim, mert kiirtották őket. Az édesanyám tágabb családjának közel 100 tagja lett a holokauszt áldozata vagy halt meg munkaszolgálatban, az édesapám családjáról még azt sem tudom, hogy közülük hányat gyilkoltak meg haláltáborokban, erőltetett menetekben vagy a harctéren ágyútöltelékként. De nagyjából hasonló lehet a szám.
Mind itt éltek Magyarországon, magyar állampolgárok voltak, magyar volt az anyanyelvük, magyarul beszéltek otthon is. Az egyetlen „bűnük” az volt, hogy zsidónak születtek. Volt közöttük vallásos ortodox és olyan is, aki már az 1910-es években kikeresztelkedett és hívő református lett belőle. Meg persze sok vallástalan is. De ez a „végső megoldás” szempontjából mindegy volt, hiszen ahogy a tömeggyilkos Hitler mondotta hóhér segédjének, a magyar kormányzónak, Horthy Miklósnak; „ úgy kell kezelni minden zsidót, mint a tuberkulózis baktériumát, amely megfertőzi az egészséges szervezetet”. És Horthy Miklós – elszánt antiszemitizmusát bizonygatva – készségesen teljesítette Hitler minden parancsát. A fehérterror során meggyilkolt ezrek, több tucat zsidótörvény és zsidóellenes rendelet, a Kamenyec-Podolszkijba deportált és válogatott kínzások után meggyilkolt 21 ezer zsidó felnőtt és gyermek, a haláltáborokba küldött 450 ezer magyar állampolgár, a munkaszolgálatban, a gettókban meggyilkolt és a Dunába lőtt tízezrek szegélyezik Horthy politikai karrierjét. És ehhez még hozzáadhatjuk a Don-kanyarba küldött 120 ezer magyar katona értelmetlen és borzalmas halálát.
Dióhéjban így foglalható össze annak a kormányzónak a politikai tevékenysége, akit a rendszerváltás óta minden jobboldali kormány megpróbál tisztára mosdatni. De vajon miféle, önmagát nemzetiként aposztrofáló kormány az, amely Horthy életművének mellékes epizódjaként tekint közel egymillió magyar állampolgár elveszejtésére és szánalmasan kétségbeesett erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a mérleg másik serpenyőjébe tett „jó cselekedetekkel” pozitív irányba billentse az erkölcsi megítélés mérlegét a kormányzó javára. Vagyis, hogy elmagyarázza, hogy Horthy „kivételes államférfi” (Orbán Viktor), „hős katona, igaz magyar hazafi volt, akire főhajtással kell emlékeznünk” (Lázár János).
Valóban kivételes volt; ennyi magyar állampolgár vére egyetlen magyar kormányfő nevéhez sem tapad. Nincs annyi jó cselekedet a világon, amely 800 ezer ártatlan magyar állampolgár halálát „kiegyensúlyozhatja”. Ráadásul a kormányzó pártfogói által felemlegetett „jó cselekedetek” döntő részét csak vonakodva, elsősorban saját irhájának mentése érdekében – néhány nála sokkal tehetségesebb, és az ország sorsa iránt elkötelezett politikus társa unszolására – hajtotta végre. Ha csak rajta múlt volna, akkor vélhetően még sokkal több áldozatot követelt volna kormányzása.
Nyílt titok, hogy csupán a másik véreskezű diktátor, Sztálin mentette meg attól, hogy háborús bűnösként bíróság elé kelljen állnia. Az pedig, hogy portugáliai száműzetése során néhány – Amerikában élő – gazdag magyar zsidó tartotta el, nem arra bizonyíték, hogy zsidókat mentett, hanem arra, hogy a zsidó nagypolgárokat mennyire nem rendítette meg, a Horthy által halálra ítélt "kis zsidók" sorsa. És persze ez is szégyen.
Aki ma Magyarországon Horthy Miklós szennyesét kívánja tisztára mosni, az a magyar nemzet ellensége. Olyan embert kíván példaképként a nemzet elé állítani, aki tevékenységével a "legpocsékabb nemzet" szerepébe taszította az országot. Aki vágóhídra küldte a magyar lakosság csaknem 10 százalékát. Akinek nyolcszázezer honfitársának meggyilkoltatása sem volt túl nagy ár hatalmának megtartása érdekében. Aki azt szeretné, hogy Magyarország újra a legpocsékabb nemzet szégyenteljes szerepébe kényszerüljön.
