Vásárhelyi Mária: Mezei tanárnő

"Elvettétek tőlünk Mezei tanárnőt" – olvasom a Kossuth téri pedagógustüntetés táblaerdejében az egyik transzparensen. És összeszorul a szívem! Mert ha Mezei tanárnőt el lehet venni a berzsenyis diákoktól, akkor mindent el lehet venni tőlük. Mindent, ami segítené őket, hogy jól felkészült, öntudatos, gondolkodó, toleráns, autonóm polgárokká váljanak.

Mezei tanárnő történelem-latin szakos pedagógus, az egyik gyermekem osztályfőnöke volt.  Nem volt könnyű osztály és az én gyermekem sem tartozott a legegyszerűbben kezelhető kamaszok közé. Miután megismertem az osztályfőnöknőt, gyakran eszembe jutott, hogy ez a fiatal, akkoriban pályakezdő tanárnő hogyan tudja majd kezelni ezt a nagyon sokszínű, igazán változatos családi környezetből érkező, gyökeresen különböző világlátással rendelkező társaságot.

Mindannyian tudjuk, hogy 14-15 éves kamaszokból mennyire nehéz együttműködő közösséget formálni, de Mezei tanárnőnek sikerült. Nem fegyelmezéssel, drákói szigorral, folyamatos számonkéréssel és büntetéssel, hanem megértéssel, együttérzéssel, odaadó türelemmel próbált közel kerülni a diákokhoz. Mindenkit meghallgatott, mindenkire odafigyelt, lehetett vele egyet nem érteni, vitatkozni, érvelni a különböző vélemények mellett. Sőt, nemcsak lehetett, hanem el is várta. Soha nem emelte fel a hangját, nem osztott intőket, nem küldte az igazgatóhoz a fegyelmezetlenkedőket, minden konfliktust a közösség belügyeként kezelt. Ezeknek a diákoknak a többsége korábban soha nem tapasztalta meg, hogy egy tanártól ilyen odaadó figyelmet, támogatást, együttérzést kapjon, és ahogy telt-múlt az idő, Mezei tanárnő igazi összetartó, együttműködő, szolidáris közösséget teremtett ezekből a diákokból. Megtanulták elfogadni egymást, tisztelni a másik véleményét és érvelni saját igazságuk mellett.

Mezei tanárnővel már az első, a Fidesz oktatáspolitikája elleni tüntetésen találkoztam. Akkor kicsit meglepődtem, mert azt gondoltam, hogy ő alapvetően jobboldali, konzervatív beállítottságú ember, aki támogatja a kormánypártot. Máig sem tudom, hogy milyen a világnézete, csak azt tudom, hogy elhivatottsága, szakmája iránti elkötelezettsége felülírja politikai nézeteit. És ha úgy látja, hogy sérülnek az oktatás, a tanárok, a diákok érdekei, akkor kötelességének tartja, hogy minden lehetséges módon tiltakozzon ez ellen. 2011 óta minden pedagógustüntetésen találkoztam vele, minden lehetséges fórumon kiállt szakmája érdekei mellett.

És most feladta. Vagy talán éppen hogy nem adta fel. Úgy ítélte meg, hogy a státusztörvény elfogadása után már képtelen lenne úgy végezni a feladatát, ahogyan szeretné. Nem akar tovább gúzsba kötve táncolni, nem akarja részvételével legitimálni a pedagógusokat és diákokat megnyomorító oktatási rendszert. Azt mondta úgy érzi magát a pedagóguspályán, mint egy bántalmazó kapcsolatban, belefáradt az állandó és eredménytelen tiltakozásokba, úgy tapasztalta, hogy ilyen munkaterhelés mellett egyszerűen képtelen azon a színvonalon tanítani, amit elvár önmagától. Elege van az ostoba, szakszerűtlen, áltudományos nézeteket terjesztő tankönyvekből, abból, hogy minden autonómiát megvontak a pedagógus közösségektől és a tanároktól is, a korszerűtlen módszerekből és tananyagból. És mivel érettségi tantárgyat tanít, azt sem teheti meg, hogy bezárja az osztályterem ajtaját, és azt tanít a diákoknak, amit szeretne. Hiszen az érettségin majd azt a brutális mennyiségű lexikális tudásanyagot fogják számonkérni, amit a tanmenet előír.

 

Mezei Mónika

 

Mezei tanárnő felmondott a gimnáziumban, ahol tanított. De még ezt is igyekezett úgy időzíteni, hogy ezzel a lehető legkisebb hátrányt okozza diákjainak és a tantestület többi tagjának. Fogalma sincs, hogy mihez fog kezdeni ezután, hiszen identitásának alapvető része volt az, hogy ő pedagógus. Világéletében erre a pályára készült, az egyetem elvégzése után azonnal régi iskolájában, a Berzsenyiben kezdett el tanítani. 23 éven keresztül dolgozott ott. Tanított történelmet és latint, osztályfőnök volt, egyetemi hallgatók jártak hozzá gyakorló tanításra, az amerikai Shoah Alapítvány és a Kaliforniai Egyetem mestertanára lett.

Nem Mezei Mónika az egyetlen tanár, aki elhagyja a tanári pályát. Ezrek fognak hasonlóképpen dönteni. Éppen azok, akik mélyen elkötelezettek az oktatás ügyének, akiknek szívügye a jövő nemzedékének tanítása, nevelése. Akiknek nemcsak szakmájuk, hanem hívatásuk is a pedagógus pálya. És akik nem bírják tovább elviselni azt a gúzsbakötést, ostobaságot, maradiságot, tanár- és diákellenességet, amit a kormány oktatáspolitikája rájuk kényszerít.