Gábor György: Úrhatnám nímandok

Jourdain úr az Úrhatnám polgár című komédiából Molière egyik legjobban megírt alakja. Van pénze dögivel, s azt hiszi, a pénzén mindent megvehet. Voltaképpen majdnem igaza van, de csak majdnem. Pénzen vehet magának nőt, vehet tánctanárt, vehet zenetanárt, vehet filozófust, hiszen minden és (majdnem) mindenki megvásárolható, csakhogy mégsem. Mert Jourdain úr végül is nő nélkül marad, továbbá zene-, tánc- és filozófiai tudás nélkül marad, vagyis hülye marad és magányos. A pénzén persze körbeveheti magát tanárokkal, de agyat, észt, tudást, műveltséget és valódi társat nem vásárolhat.

Ugyanis a tudás, az ész, az okosság és a bölcsesség fényében való sütkérezés nem azonos a tudással, az ésszel, az okossággal és a bölcsességgel.

Jourdain úr árucikknek véli a világot, mert a sok pénz ehhez szoktatta, de észt és bölcsességet egyetlen piaci standról sem lehet beszerezni.

 

 Balog József Jourdain szerepében Moliére Úrhatnám polgár című komédiájának próbáján a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán, 2020. augusztus 6-án.

 

Fotó: MTI/Rosta Tibor

 

Miért mondom mindezt?

Mert a NER úrhatnám seggfejei azt hitték, hogy ha hatalmuk és összeköttetéseik vannak, akkor bizonyára eszük is van. Hatalmi pozíciójukat kihasználva és azzal visszaélve lett töméntelen pénzük, lett millió kiváltságuk, ám eszük egy falatnyi sem.

Miért írom mindezt?

Mert olvasom, hogy kiderült: a lengyelországi választást elveszítő PiS kampánystábjának tanácsadói a Fidesz kampányszakértői voltak. Orbán tanácsadói pompás ötletekkel érkeztek, mélyfagyasztott, félkész mirelit termékekkel, szabad kezet kaptak, azt csináltak, amit akartak, csak éppen egyetlen dolgot nem vettek figyelembe: azt, hogy nem Magyarországon, hanem Lengyelországban vannak. Minden idehaza „bevált” aljas ötletükről, például a választással egyidőben tartott népszavazásról azt hitték, hogy univerzális ötlet: mindenütt hat, egyetemes, tértől és időtől független, örökre szól, olyan, mint a gravitáció, mert ha adott a hatalmi pozíció, a sok innen-onnan lenyúlt pénz és az urambátyámos befolyás, akkor – vélik ők – természetesen eszük is van, agyuk is van, következésképp bölcsek, mindenhez értenek, ők a testet öltött Magyar Géniusz.

Végül egyetlen ötletük sem jött be, pedig otthonról hozott anyaggal dolgoztak, minden épp a vártakkal ellentétesen sült el, mint ahogy azt gondolták és remélték: a népszavazás bevonzotta a sokkal dühödtebbé tett ellenzéki szavazókat, a Donald Tusk elleni – a fideszes tanácsadók részéről megszokott és hazai receptek alapján kifőzött – aljadék uszítás még elszántabbá tette és még jobban mobilizálta az ellenzéket, aminek aztán a kormányon lévők bukása lett a logikus következménye.

Úgy vélték, hogy üdvözítenek, mert mindent tudnak, tehetségesek és boszorkányosan ügyesek, ám pokolra juttattak, mert nem tehetségesek, hanem önteltek, nagypofájúak, korlátoltak és ostobák. Mint elődeik, akik a kommunizmus ügyét tekintették egyetemes és világraszóló ügynek, öröknek és megváltoztathatatlannak, aranyszabálynak, amely a Szovjetuniótól Magyarországon át Lengyelországig érvényes. Mára ebből a tengelyből csak a szovjetuniónyi Oroszország és Magyarország maradt, Lengyelország azonban búcsút intett a nagy barátoknak és a két testvéri népnek.   

Jourdain úr a darab végére mindössze annyit képes elérni, hogy sok-sok pénzével agyat és észt nem tud ugyan szerezni magának, de sok pénzével kiharcolja, hogy mamamusivá üssék, a szó legszorosabb értelmében elagyabugyálva őt, mert azt hiszi, ez is a szertartás része, hogy végül mamamusi lehessen, egy nem létező rang és cím büszke viselője. Hiszen a hülyék, a pénzben és hatalomban fürdőző idióták mind mamamusivá lesznek, s ráadásul vannak olyan ostobák, hogy azt valóságosnak tekintsék.

A fideszes tanácsadók úgy vélték, hogy a degeszre tömött pénztárcájuk mellett a zsebükben, és csakis az ő zsebükben ott lapul a clavis mundi, a világ kulcsa, a mindentudás biztos módszere és eszköze, s végtelen gőgjükben, sok pénzért végül mamamusivá, azaz semmivé ütötték a PiS-t és persze önmagukat is. A gigantikus hazugságok, a mások és önmaguk becsapásának világába érkeztek, miközben a Donald Tusk vezette ellenzék szépen révbe ért.

Jó lenne végre felismerni: ezek nem zsenik, hanem lopott pénzzel teletömött, öntelt, nagypofájú ám intellektuálisan roppant szürke nímandok.