A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Maradjunk eszünknél - Kárpáti Iván jegyzete
A történelem pontosan megmutatta már, hogy az erőszak soha nem az utcán kezdődik, hanem a szavakban, a kijelölésben, az uszításban, abban, amikor egyre többen érzik úgy, hogy már nincs mit veszíteniük.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Gábor György: Úrhatnám nímandok
21/10/2023 13:24
| Szerző: Gábor György
Jó lenne végre felismerni: ezek nem zsenik, hanem lopott pénzzel teletömött, öntelt, nagypofájú ám intellektuálisan roppant szürke nímandok.
Jourdain úr az Úrhatnám polgár című komédiából Molière egyik legjobban megírt alakja. Van pénze dögivel, s azt hiszi, a pénzén mindent megvehet. Voltaképpen majdnem igaza van, de csak majdnem. Pénzen vehet magának nőt, vehet tánctanárt, vehet zenetanárt, vehet filozófust, hiszen minden és (majdnem) mindenki megvásárolható, csakhogy mégsem. Mert Jourdain úr végül is nő nélkül marad, továbbá zene-, tánc- és filozófiai tudás nélkül marad, vagyis hülye marad és magányos. A pénzén persze körbeveheti magát tanárokkal, de agyat, észt, tudást, műveltséget és valódi társat nem vásárolhat.
Ugyanis a tudás, az ész, az okosság és a bölcsesség fényében való sütkérezés nem azonos a tudással, az ésszel, az okossággal és a bölcsességgel.
Jourdain úr árucikknek véli a világot, mert a sok pénz ehhez szoktatta, de észt és bölcsességet egyetlen piaci standról sem lehet beszerezni.
Miért mondom mindezt?
Mert a NER úrhatnám seggfejei azt hitték, hogy ha hatalmuk és összeköttetéseik vannak, akkor bizonyára eszük is van. Hatalmi pozíciójukat kihasználva és azzal visszaélve lett töméntelen pénzük, lett millió kiváltságuk, ám eszük egy falatnyi sem.
Miért írom mindezt?
Mert olvasom, hogy kiderült: a lengyelországi választást elveszítő PiS kampánystábjának tanácsadói a Fidesz kampányszakértői voltak. Orbán tanácsadói pompás ötletekkel érkeztek, mélyfagyasztott, félkész mirelit termékekkel, szabad kezet kaptak, azt csináltak, amit akartak, csak éppen egyetlen dolgot nem vettek figyelembe: azt, hogy nem Magyarországon, hanem Lengyelországban vannak. Minden idehaza „bevált” aljas ötletükről, például a választással egyidőben tartott népszavazásról azt hitték, hogy univerzális ötlet: mindenütt hat, egyetemes, tértől és időtől független, örökre szól, olyan, mint a gravitáció, mert ha adott a hatalmi pozíció, a sok innen-onnan lenyúlt pénz és az urambátyámos befolyás, akkor – vélik ők – természetesen eszük is van, agyuk is van, következésképp bölcsek, mindenhez értenek, ők a testet öltött Magyar Géniusz.
Végül egyetlen ötletük sem jött be, pedig otthonról hozott anyaggal dolgoztak, minden épp a vártakkal ellentétesen sült el, mint ahogy azt gondolták és remélték: a népszavazás bevonzotta a sokkal dühödtebbé tett ellenzéki szavazókat, a Donald Tusk elleni – a fideszes tanácsadók részéről megszokott és hazai receptek alapján kifőzött – aljadék uszítás még elszántabbá tette és még jobban mobilizálta az ellenzéket, aminek aztán a kormányon lévők bukása lett a logikus következménye.
Úgy vélték, hogy üdvözítenek, mert mindent tudnak, tehetségesek és boszorkányosan ügyesek, ám pokolra juttattak, mert nem tehetségesek, hanem önteltek, nagypofájúak, korlátoltak és ostobák. Mint elődeik, akik a kommunizmus ügyét tekintették egyetemes és világraszóló ügynek, öröknek és megváltoztathatatlannak, aranyszabálynak, amely a Szovjetuniótól Magyarországon át Lengyelországig érvényes. Mára ebből a tengelyből csak a szovjetuniónyi Oroszország és Magyarország maradt, Lengyelország azonban búcsút intett a nagy barátoknak és a két testvéri népnek.
Jourdain úr a darab végére mindössze annyit képes elérni, hogy sok-sok pénzével agyat és észt nem tud ugyan szerezni magának, de sok pénzével kiharcolja, hogy mamamusivá üssék, a szó legszorosabb értelmében elagyabugyálva őt, mert azt hiszi, ez is a szertartás része, hogy végül mamamusi lehessen, egy nem létező rang és cím büszke viselője. Hiszen a hülyék, a pénzben és hatalomban fürdőző idióták mind mamamusivá lesznek, s ráadásul vannak olyan ostobák, hogy azt valóságosnak tekintsék.
A fideszes tanácsadók úgy vélték, hogy a degeszre tömött pénztárcájuk mellett a zsebükben, és csakis az ő zsebükben ott lapul a clavis mundi, a világ kulcsa, a mindentudás biztos módszere és eszköze, s végtelen gőgjükben, sok pénzért végül mamamusivá, azaz semmivé ütötték a PiS-t és persze önmagukat is. A gigantikus hazugságok, a mások és önmaguk becsapásának világába érkeztek, miközben a Donald Tusk vezette ellenzék szépen révbe ért.
Jó lenne végre felismerni: ezek nem zsenik, hanem lopott pénzzel teletömött, öntelt, nagypofájú ám intellektuálisan roppant szürke nímandok.
