Így szexel egy brüsszelita - Selmeci János jegyzete
Kétségtelen, hogy egyik haveromnak sem javasolnám az év ötleteként, hogy egy idegen hotelszobában háljon együtt az őt hangfelvételekkel megzsaroló exével.
Göd előttem, Göd utánam - Józsa Márta jegyzete
Ahol arról is lehet döntéseket hozni, hogy a gödi Samsung gyárban például nem működhet szakszervezet, mert a cégnek így jóval olcsóbban jön ki az üzemeltetés, ugyanis nem kell bíbelődnie költséges munkavédelmi szabályokkal és felszerelésekkel.
Ez a kérdés - Szénási Sándor jegyzete
A hatalom úgy tudja, és lehet, hogy nem rosszul, hogy a magyarok szabadságfogalma ritkán fogja át a nemzet, a nemzeti intézmények, és a nagy polgári alaptételek, a sajtó-, a gyülekezés-, a véleménynyilvánítás szent jogát, viszont ettől még magát a fogalmat ismeri.
Nyakukban a bili tartalma - Kárpáti Iván jegyzete
Ez nem baleset volt, nem üzemzavar, nem félreértés. Ez állami asszisztálással végrehajtott környezeti és munkahelyi erőszak.
A Fidesz antitézise - Dési János jegyzete
Az Iványi elleni eljárás nem véletlen, és annyiban mindenképpen koncepciós, hogy hatalmi erőfitogtatás. Iványi Gábor az antitézise a Fidesznek. Amíg az újfasiszta Fidesz rombol és rabol, addig Iványi nyilvánvalóan egy olyan eszmét jelenít meg, amelyet a fideszesek hírből sem ismernek.
Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Gordon I.: Győzelemmel felérő vereség…
21/10/2023 07:54
| Szerző: Gordon István
…mondhatta volna Jaroslaw Kaczynski pártelnök és miniszterelnök-helyettes 2023. október 15-én, a lengyel parlamenti választás éjszakáján, amikor a kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS ) székházában megszólalt hívei előtt. Mozgalmas volt az ezután következő hét, mesés koalíciós ajánlattal.
Igaz, Kaczynski azt sem állította, hogy ez a győzelem még a Holdról is látszik, csupán szerényen említette, hogy pártjuk megalakulása óta ez a negyedik választási győzelmük, sorozatban pedig a harmadik.
Óriási dolog ez a maga nemében, ismerjük el, de ez a mostani – úgy tűnik – kevésnek bizonyulhat a kormányalakításhoz, viszont a négyévenként ismétlődő országos társasjátékot mégiscsak erre találták ki. Nem csoda, ha a vélt sikert ünneplők arcán mosolynak még csak nyoma sem volt, tapsuk is csak a rutinnak volt köszönhető, ami lényegében automatizmus, amikor a nagyvezír szól az ő népéhez. Savanyú képpel talán már azon járt az agyuk, vajon milyen is lehet az élet ellenzékben, vajon mit hozhat a holnap, vajon kinek a nyakába varrják majd a győzelemmel felérő vereséget.
Nem úgy Kaczynski, aki beszéde végén megjegyezte, ha nem is szó szerint: nyugi, nyugi, lesznek még itt meglepetések. Hát, persze, természetes állapot, hogy az első gondolatok egyike, hol találhatunk rá választási csalás nyomaira, hol hibázhattak a szavazatszámlálók, hol van az a bizonyos káka, amin csomóknak akár csak a nyomaira bukkanhatunk, vagy mit tudunk kitalálni, hogy a kormányalakításhoz hiányzó 40-50 mandátumot valahonnan mégis összekaparjuk. Vagy netán valamelyik ellenzéki pártot mégis csak rá tudjuk beszélni egy koalíciós alkura?
A realistább politikusok és hivatalnokaik már nem ezekkel a gondolatokkal foglalkoznak, ők már javában üzembe helyezték az iratmegsemmisítőket, hatalmas zsákokban gyűjtik a papírfecniket, amelyekre – megítélésük szerint – már nincs szükség, foglalkozzon velük az enyészet. Meg különben is: a minap katasztrofális gigahiányra derült fény a Morawiecki-kormány költségvetésében, elég lesz azt megemésztenie a következő kormánynak.
De ugorjunk egy házzal arrébb, a demokratikus ellenzéki pártokhoz, ahol egy percig sem áltatták magukat azzal, hogy bármelyikük is több szavazatot kaphat a Jog és Igazság pártjánál. Így könnyedén tudomásul vették, hogy külön-külön vereségre vannak ítélve, de együtt, koalíciót alkotva, ők a nyerők, működőképes kormányt tudnak alakítani. Vagyis az ő vereségük győzelemmel ér fel.
Hát… valahogy így vágott bele a lengyel belpolitika a választást követő hétbe, ami dúskált eseményekben. Kaczynski pártja, a PiS hiába erőlködött, egyértelművé vált, a három demokratikus ellenzéki párt(szövetség) egyike sem hajlandó velük szóba állni. A Tusk-féle Polgári Koalíció és az Új Baloldal már jóval a választások előtt megegyezett a koalícióban. A közelmúltban létrejött két kisebb párt koalíciója, a Harmadik Út viszont nem zárta ki, hogy saját irányt választ, nem csatlakozik a két nagy párthoz. A választási eredmények azonban meggyőzték őket, hogy a PiS bukása az üdvözítő megoldás Lengyelország számára, így beszállnak a koalícióba, de kijelentették, hogy ne ajánlgassanak nekik semmit sem, majd ők eldöntik, milyen tárcákat, pozíciókat kérnek maguknak a leendő kormányban.
Nosza, azonnal szagot is fogott Kaczynski és felfoghatatlanul mesés ajánlattal állt elő. Felajánlotta a mindössze 14 százalékot elérő Harmadik Útnak a miniszterelnöki posztot és ráadásként fele királyságát, akarom mondani: a minisztériumok felét.
A Harmadik Út vezetőinek válasza karakán volt és nem is meglepő, benne van a lengyel mentalitás, de mindenekelőtt az a szolidaritás, ami a hétköznapi lengyelekre oly’ annyira jellemző, és amivel – némi túlzással – egy világot tudnak megváltoztatni. Mert, ha a tanár tüntet, ott van mellette a bányász, ha az orvos, mellé áll a bolti eladó, a gazdákat sem hagyják magukra, ha fontos utakat zárnak le, autósok csatlakoznak hozzájuk, és nem egy tüntetésen a rendőrök is néha „becsukják a szemüket”.
Ja, hogy mit válaszolt a Harmadik Út két vezetője a Kaczynski által felajánlott koalícióra? „Csak a holttestünkön keresztül!!!” – mondták az ország de facto egyszemélyes vezetőjének.
És hogy teljes legyen a lengyel parlament alsóházába bejutott pártok sora, íme a Konföderáció, amely érdekes „átalakuláson” ment keresztül. A közvéleménykutatók szerint a tavalyi év első felében a bejutási küszöb, az 5 százalék elérésével bajlódott, aztán „feltornázta” magát egészen 6-7 százalékra. A 2023-as esztendőt izmosodással kezdte, 10 százalékot mutatott fel, az idei nyár közepére viszont már 16.5 százalékkal dicsekedhetett. A választásra azonban elfogyott a szufla, maradt mindössze 7.16 százalék.
Ezt az ívet nehéz követni, de a párt nyíltan vállalt jelszava sokat elárul: „Zsidómentes, melegmentes, abortuszmentes, EU-mentes és adómentes Lengyelországot akarunk!”.
Ennyit bevezetésképpen. Talán érdekességként, talán tanulságként az elkövetkezendő hetekben visszatérek a témára, hiszen – a jelek szerint – legjobb esetben karácsonyra kap új kormányt a lengyel társadalom, de nem zárható ki, hogy a beiktatásra csak jövőre kerül sor…
