Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Gordon I.: Győzelemmel felérő vereség…
21/10/2023 07:54
| Szerző: Gordon István
…mondhatta volna Jaroslaw Kaczynski pártelnök és miniszterelnök-helyettes 2023. október 15-én, a lengyel parlamenti választás éjszakáján, amikor a kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS ) székházában megszólalt hívei előtt. Mozgalmas volt az ezután következő hét, mesés koalíciós ajánlattal.
Igaz, Kaczynski azt sem állította, hogy ez a győzelem még a Holdról is látszik, csupán szerényen említette, hogy pártjuk megalakulása óta ez a negyedik választási győzelmük, sorozatban pedig a harmadik.
Óriási dolog ez a maga nemében, ismerjük el, de ez a mostani – úgy tűnik – kevésnek bizonyulhat a kormányalakításhoz, viszont a négyévenként ismétlődő országos társasjátékot mégiscsak erre találták ki. Nem csoda, ha a vélt sikert ünneplők arcán mosolynak még csak nyoma sem volt, tapsuk is csak a rutinnak volt köszönhető, ami lényegében automatizmus, amikor a nagyvezír szól az ő népéhez. Savanyú képpel talán már azon járt az agyuk, vajon milyen is lehet az élet ellenzékben, vajon mit hozhat a holnap, vajon kinek a nyakába varrják majd a győzelemmel felérő vereséget.
Nem úgy Kaczynski, aki beszéde végén megjegyezte, ha nem is szó szerint: nyugi, nyugi, lesznek még itt meglepetések. Hát, persze, természetes állapot, hogy az első gondolatok egyike, hol találhatunk rá választási csalás nyomaira, hol hibázhattak a szavazatszámlálók, hol van az a bizonyos káka, amin csomóknak akár csak a nyomaira bukkanhatunk, vagy mit tudunk kitalálni, hogy a kormányalakításhoz hiányzó 40-50 mandátumot valahonnan mégis összekaparjuk. Vagy netán valamelyik ellenzéki pártot mégis csak rá tudjuk beszélni egy koalíciós alkura?
A realistább politikusok és hivatalnokaik már nem ezekkel a gondolatokkal foglalkoznak, ők már javában üzembe helyezték az iratmegsemmisítőket, hatalmas zsákokban gyűjtik a papírfecniket, amelyekre – megítélésük szerint – már nincs szükség, foglalkozzon velük az enyészet. Meg különben is: a minap katasztrofális gigahiányra derült fény a Morawiecki-kormány költségvetésében, elég lesz azt megemésztenie a következő kormánynak.
De ugorjunk egy házzal arrébb, a demokratikus ellenzéki pártokhoz, ahol egy percig sem áltatták magukat azzal, hogy bármelyikük is több szavazatot kaphat a Jog és Igazság pártjánál. Így könnyedén tudomásul vették, hogy külön-külön vereségre vannak ítélve, de együtt, koalíciót alkotva, ők a nyerők, működőképes kormányt tudnak alakítani. Vagyis az ő vereségük győzelemmel ér fel.
Hát… valahogy így vágott bele a lengyel belpolitika a választást követő hétbe, ami dúskált eseményekben. Kaczynski pártja, a PiS hiába erőlködött, egyértelművé vált, a három demokratikus ellenzéki párt(szövetség) egyike sem hajlandó velük szóba állni. A Tusk-féle Polgári Koalíció és az Új Baloldal már jóval a választások előtt megegyezett a koalícióban. A közelmúltban létrejött két kisebb párt koalíciója, a Harmadik Út viszont nem zárta ki, hogy saját irányt választ, nem csatlakozik a két nagy párthoz. A választási eredmények azonban meggyőzték őket, hogy a PiS bukása az üdvözítő megoldás Lengyelország számára, így beszállnak a koalícióba, de kijelentették, hogy ne ajánlgassanak nekik semmit sem, majd ők eldöntik, milyen tárcákat, pozíciókat kérnek maguknak a leendő kormányban.
Nosza, azonnal szagot is fogott Kaczynski és felfoghatatlanul mesés ajánlattal állt elő. Felajánlotta a mindössze 14 százalékot elérő Harmadik Útnak a miniszterelnöki posztot és ráadásként fele királyságát, akarom mondani: a minisztériumok felét.
A Harmadik Út vezetőinek válasza karakán volt és nem is meglepő, benne van a lengyel mentalitás, de mindenekelőtt az a szolidaritás, ami a hétköznapi lengyelekre oly’ annyira jellemző, és amivel – némi túlzással – egy világot tudnak megváltoztatni. Mert, ha a tanár tüntet, ott van mellette a bányász, ha az orvos, mellé áll a bolti eladó, a gazdákat sem hagyják magukra, ha fontos utakat zárnak le, autósok csatlakoznak hozzájuk, és nem egy tüntetésen a rendőrök is néha „becsukják a szemüket”.
Ja, hogy mit válaszolt a Harmadik Út két vezetője a Kaczynski által felajánlott koalícióra? „Csak a holttestünkön keresztül!!!” – mondták az ország de facto egyszemélyes vezetőjének.
És hogy teljes legyen a lengyel parlament alsóházába bejutott pártok sora, íme a Konföderáció, amely érdekes „átalakuláson” ment keresztül. A közvéleménykutatók szerint a tavalyi év első felében a bejutási küszöb, az 5 százalék elérésével bajlódott, aztán „feltornázta” magát egészen 6-7 százalékra. A 2023-as esztendőt izmosodással kezdte, 10 százalékot mutatott fel, az idei nyár közepére viszont már 16.5 százalékkal dicsekedhetett. A választásra azonban elfogyott a szufla, maradt mindössze 7.16 százalék.
Ezt az ívet nehéz követni, de a párt nyíltan vállalt jelszava sokat elárul: „Zsidómentes, melegmentes, abortuszmentes, EU-mentes és adómentes Lengyelországot akarunk!”.
Ennyit bevezetésképpen. Talán érdekességként, talán tanulságként az elkövetkezendő hetekben visszatérek a témára, hiszen – a jelek szerint – legjobb esetben karácsonyra kap új kormányt a lengyel társadalom, de nem zárható ki, hogy a beiktatásra csak jövőre kerül sor…
