Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete
A chemtrail ugyebár egy vegyi csík, amit nemcsak a katonai, de a polgári repülőgépek is maguk után húznak-vonnak, hogy a belőlük kihulló méreggel megritkítsák a Föld népességét, hogy aztán a maradékot egy szűk elit uralma alá vonhassa. Állítólag nanorobotokat is szórnak, amelyek belélegezve agyvérzést, infarktust, esetleg agysorvadást okoznak, bár ez utóbbi a teória hívei között már post festa.
A falusi miniszterelnök – Kárpáti Iván jegyzete
A vidékből is inkább azt szereti, amit egykor a főnemesek, több ezer négyzetméter bizonyítja ezt Hatvanpusztán, ha a Holdról nem is, de repülőről jól látható.
Pészah – Dési János jegyzete
Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.
Gábor György: A magyar korrupció mitológiája
1/10/2023 12:45
| Szerző: Gábor György
"A pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai."
„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” – cseng a fülünkben a nagy Lánczi András elhíresült mondata, amihez – ha ezt már nem is szokták idézni – még hozzátette: „Politikai nézőpont kérdése, mi a korrupció, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó” – zárta értekezését Orbán Viktor ideológiájának oszlopfője és világnézetének kariatidája.
Hogy megmaradjunk a mítosznál, akkor most fel kell tennünk a kérdést: elkezdődött hát a theomachia, az istenek harca, amelynek nyitánya Lánczi András és Pesthy László közötti véres ütközet? Avagy Pesthy László afféle Hermészként, vagyis az istenek küldötteként épp azon munkálkodik, hogy elterelje a figyelmet a legfőbb istenekről, segítségükre siet, éppen úgy, ahogy Hermész segítette egykoron Zeuszt, s hogy a főisten „legfőbb politikája”, a nők gondtalan meghódítása sikerre vezessen, kijátszotta és félrevezette a szigorú ellenőrzésre odarendelt százszemű Argoszt, a pásztort, akit kegyetlen módon meggyilkolt, hogy a nagyfőnöknek, az istenek között a legnagyobbnak vesződség nélkül beteljesedhessék nedvektől buzogó vágya, s megszerezhesse magának Iót.
Azt most nem tudom, hogy éppen mi a Fidesz „legfőbb politikája”: vajon továbbra is megmaradt annak a korrupció, mert persze megmaradt, elvégre a gránitszilárdságú „legfőbb politikán” nem változtatgatunk hétről hétre, hónapról hónapra, avagy a „legfőbb politika” immár a korrupció hermészi feltárása, netán sokkal inkább a korrupció hermészi elkenése, elmaszatolása, s a korrupció százszemű ellenőrének a meggyilkolása.
És ha már Pesthy László a mitológiából jól ismert Hermész alakját és meglehetősen kétes tulajdonságait magára öltötte – ne feledjük, Hermész azzal kezdte felettébb problematikus karrierjét, hogy születésének éjszakáján, a pólyából kirúgva magát, hihetetlen rafinériával ellopta Apollón híres csordáját, és egy barlangba terelte, gondosan ügyelve arra, hogy mindent „lepapírozzon”, akarom mondani, hogy minden nyomot eltüntessen – szóval Hermész, az istenek küldötte, egyebek mellett az atlétika és a tolvajok védelmezője volt, aki furfangjával és ravaszságával vívta ki az olümposziak elismerését, s aki arra esküdött, hogy ha nem fogadják be maguk közé az olümposziak, akkor rablóbandát szervez, és ő maga áll annak élére.
De ha folytatjuk a Lánczi András proponálta mitológiai kirándulást, a pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai. Vesd össze homo homini lupus est – az ember embernek farkasa, amivel Plautus Szamárvásár c. komédiájában még a pénz kiváltotta aljas emberi tulajdonságra utal, „…arra mégsem vehetsz rá ma engem, hogy a pénzt neked, kit nem ismerek, odaadjam. Ember embernek farkasa, ha nem ismeri, nem ember”, de Hobbes De Cive c. művében már antropológiai állandóként és társadalmi együtthatóként jelenik meg. Mindenesetre Autolükosz a görög mitológia egyik legravaszabb alakja, aki a lopásban és a hamis eskütételben az élen járt, s amihez hozzáért, azt láthatatlanná tette, valahogy úgy, ahogy az országba beáramló eurómilliárdokkal művelték ugyanezt a NER mitikus hősei, így aztán sem Autolükoszra, sem a NER nemzeti-keresztény erkölcsi-morális hegyfokaira sem lehetett rábizonyítani a megannyi lopást, hiszen ez utóbbiak azt is megtanulták, ami előttük csak Autolükosznak sikerült, pedig ez utóbbinak nem volt sem MTV-je, sem TV2-je, sem ATV-je, de még egy rozzant Mandinerre sem futotta: a fehéret feketére változtatni.
Viszont Pesthy Hermész Lászlónak üzenem: ha valóban eredményes akar lenni, s el kívánja kerülni annak vádját, hogy maga is a manipulációs gépezet fogaskerekévé és eszközévé váljék, tegye ugyanazt, amire egyedül Sziszüphosz volt képes, aki ténylegesen lebuktatta Autolükoszt: az ellopott marhák patáit megjelölte betűkkel és ólommal, az alábbi felirattal: „Autolükosz lopott el engem”, s így a marhák minden lépésükkel megjelenítették a földön az egyértelmű nyomot: a tolvaj nevét.
Sok a kifosztott marha e honban is, úgyhogy bízvást akad annyi pata majd, amelyekre az összes fideszes önfarkas káder és a teljes önfarkas holdudvar neve elfér. Meglehet, ismét a történelmi Nagy-Magyarországban kell gondolkodni, mert a 93.030 négyzetkilométer talán elég sem lesz a földön nyomként megmaradt sok-sok fideszes nevének.
