Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gábor György: A magyar korrupció mitológiája
1/10/2023 12:45
| Szerző: Gábor György
"A pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai."
„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” – cseng a fülünkben a nagy Lánczi András elhíresült mondata, amihez – ha ezt már nem is szokták idézni – még hozzátette: „Politikai nézőpont kérdése, mi a korrupció, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó” – zárta értekezését Orbán Viktor ideológiájának oszlopfője és világnézetének kariatidája.
Hogy megmaradjunk a mítosznál, akkor most fel kell tennünk a kérdést: elkezdődött hát a theomachia, az istenek harca, amelynek nyitánya Lánczi András és Pesthy László közötti véres ütközet? Avagy Pesthy László afféle Hermészként, vagyis az istenek küldötteként épp azon munkálkodik, hogy elterelje a figyelmet a legfőbb istenekről, segítségükre siet, éppen úgy, ahogy Hermész segítette egykoron Zeuszt, s hogy a főisten „legfőbb politikája”, a nők gondtalan meghódítása sikerre vezessen, kijátszotta és félrevezette a szigorú ellenőrzésre odarendelt százszemű Argoszt, a pásztort, akit kegyetlen módon meggyilkolt, hogy a nagyfőnöknek, az istenek között a legnagyobbnak vesződség nélkül beteljesedhessék nedvektől buzogó vágya, s megszerezhesse magának Iót.
Azt most nem tudom, hogy éppen mi a Fidesz „legfőbb politikája”: vajon továbbra is megmaradt annak a korrupció, mert persze megmaradt, elvégre a gránitszilárdságú „legfőbb politikán” nem változtatgatunk hétről hétre, hónapról hónapra, avagy a „legfőbb politika” immár a korrupció hermészi feltárása, netán sokkal inkább a korrupció hermészi elkenése, elmaszatolása, s a korrupció százszemű ellenőrének a meggyilkolása.
És ha már Pesthy László a mitológiából jól ismert Hermész alakját és meglehetősen kétes tulajdonságait magára öltötte – ne feledjük, Hermész azzal kezdte felettébb problematikus karrierjét, hogy születésének éjszakáján, a pólyából kirúgva magát, hihetetlen rafinériával ellopta Apollón híres csordáját, és egy barlangba terelte, gondosan ügyelve arra, hogy mindent „lepapírozzon”, akarom mondani, hogy minden nyomot eltüntessen – szóval Hermész, az istenek küldötte, egyebek mellett az atlétika és a tolvajok védelmezője volt, aki furfangjával és ravaszságával vívta ki az olümposziak elismerését, s aki arra esküdött, hogy ha nem fogadják be maguk közé az olümposziak, akkor rablóbandát szervez, és ő maga áll annak élére.
De ha folytatjuk a Lánczi András proponálta mitológiai kirándulást, a pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai. Vesd össze homo homini lupus est – az ember embernek farkasa, amivel Plautus Szamárvásár c. komédiájában még a pénz kiváltotta aljas emberi tulajdonságra utal, „…arra mégsem vehetsz rá ma engem, hogy a pénzt neked, kit nem ismerek, odaadjam. Ember embernek farkasa, ha nem ismeri, nem ember”, de Hobbes De Cive c. művében már antropológiai állandóként és társadalmi együtthatóként jelenik meg. Mindenesetre Autolükosz a görög mitológia egyik legravaszabb alakja, aki a lopásban és a hamis eskütételben az élen járt, s amihez hozzáért, azt láthatatlanná tette, valahogy úgy, ahogy az országba beáramló eurómilliárdokkal művelték ugyanezt a NER mitikus hősei, így aztán sem Autolükoszra, sem a NER nemzeti-keresztény erkölcsi-morális hegyfokaira sem lehetett rábizonyítani a megannyi lopást, hiszen ez utóbbiak azt is megtanulták, ami előttük csak Autolükosznak sikerült, pedig ez utóbbinak nem volt sem MTV-je, sem TV2-je, sem ATV-je, de még egy rozzant Mandinerre sem futotta: a fehéret feketére változtatni.
Viszont Pesthy Hermész Lászlónak üzenem: ha valóban eredményes akar lenni, s el kívánja kerülni annak vádját, hogy maga is a manipulációs gépezet fogaskerekévé és eszközévé váljék, tegye ugyanazt, amire egyedül Sziszüphosz volt képes, aki ténylegesen lebuktatta Autolükoszt: az ellopott marhák patáit megjelölte betűkkel és ólommal, az alábbi felirattal: „Autolükosz lopott el engem”, s így a marhák minden lépésükkel megjelenítették a földön az egyértelmű nyomot: a tolvaj nevét.
Sok a kifosztott marha e honban is, úgyhogy bízvást akad annyi pata majd, amelyekre az összes fideszes önfarkas káder és a teljes önfarkas holdudvar neve elfér. Meglehet, ismét a történelmi Nagy-Magyarországban kell gondolkodni, mert a 93.030 négyzetkilométer talán elég sem lesz a földön nyomként megmaradt sok-sok fideszes nevének.
