Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Gábor György: Tanítónk, Dúró Dóra és az autentikus bibliaolvasat
4/11/2023 15:42
| Szerző: Gábor György
Szeretem, amikor a Bibliát egyesek, kiváltképp garantáltan hozzá nem értő politikusfélék, amolyan aforizmagyűjteményként igyekeznek hasznosítani, az idézetnek szánt textust szövegkörnyezetéből kiragadva, s az idéző hozzá nem értésének és biblikus nyelvi tudatlanságának környezetébe belehelyezve.
Amint ezt legutóbb Dúró Dóra tette.
Történt, hogy a képviselő asszonynak vitája támadt L. Simon Lászlóval, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójával, minthogy ez utóbbi (noha maga is megszavazta kis kacsójának gombnyomásával az Idült Hülyeséget), maliciózus iróniával köszönetet mondott Dúró képviselő asszonynak, aki egyenest a kulturális miniszternek címzett kis magyar feljelentésével egyfelől elérte, hogy a kultúra legfőbb őre azonnali hatállyal kiűzze a művészetek istennőinek, a múzsáknak a templomából a 18 éven aluli állampolgárokat, másrészt elérte azt is, hogy denunciációja a legjobb promócióvá metamorfizálódott, hogy ennek köszönhetően rég nem látott tömegek, kígyóként tekergő sorokba rendeződve rohamozzák meg a kiállítást, természetesen 18 év alatti gyermekeikkel együtt, minthogy sem Dúró képviselő asszony, sem Csák János miniszter számára föl sem merült, hogy a Múzeumnak nem áll jogában elkérni a személyi igazolványt. Így aztán most még nagyobb tömegek, még nagyobb lelkesedéssel és kíváncsisággal keresik fel az érintett időszaki kiállítást, kisiskolások és tinédzserek, apukák és anyukák, nagymamák és nagypapák, hogy odahaza a családi fészek melegénél beszélhessék meg a látottakat, hálát adva Dúró képviselőnek és Csák miniszternek, hogy rekompenzálandó a politikusok szűnni nem akaró hülyeségébe belefásult népességet, ilyen szép és tartalmas hétvégi családi programról gondoskodtak.
L. Simon László jó gazdaként és kormányzatilag szilárdan védett személyként és szuszlovi örökös túlélőként köszönetet mondott Dúró képviselőnek az ingyenes és pompásan elsült hírverésért és reklámhadjáratért, ám Duró képviselő, az iróniát nem kedvelve, jól felhúzta az orrát (Dúró képviselőnek: nem szó szerint értendő, kifejezés, amelynek jelentése: rossz néven vesz, megbántódik, duzzog, megorrol, berág), s jól odaválaszolt az érintett múzeum igazgatójának. Nagyszerű válasz született, volt benne csipetnyi személyeskedés, L. Simon obszcenitására és aberrációjára való utalás (nem kívánok a múzeumigazgató fogadatlan prókátora lenni, de – emlékeim szerint – az ország népessége – hála az Örökkévalónak – nem L. Simonnak a történelmi Magyarország teljes népessége előtt (beleértve a 18 éven aluliakat is) feltárulkozó, egy lakótelepi fürdőkád selymes vízében megmerítkező testét gusztálhatta és gusztálhatja mind a mai napig, hanem Dúró képviselő habokból kikandikáló anatómiai felületeit és testének lankás tájait, ám ezután a válasz biblikus magasságokba emelkedett. Dúró ugyanis az alábbit szögezte le: "nem lehet egyszerre két Istent szolgálni."
Akkor hát haladjunk sorjában!
Egyrészt már miért is ne lehetne? Azok a népek (elég csinos tudományos és kulturális teljesítménnyel a hátuk mögött), amelyek politeisták voltak, azaz több isten létezésében hittek, nemhogy kettő, hanem akár annál sokkalta több istenséget szolgáltak egyszerre.
Ha Dúró képviselő nemcsak a saját feljelentéseit olvasgatná, hanem más, majdnem olyan színvonalas munkákat, akkor találkozhatott volna Platón Az állam c. dialógusával, amelynek negyedik könyvében Szókratész épp az ifjúság nevelése érdekében az istenek (így, többes számban) tisztelete mellett érvel, s kiáll az isteneknek, démonoknak és héroszoknak járó tiszteletadás mellett. Mert tisztában van vele, hogy ha nem tisztelnék, nem szolgálnák az emberek az összes istenséget, akkor abból szörnyű tragédiák származhatnak. Ugyanis Szókratész ismerte a görög mitológiai hagyományt és a görög színházi kultúrát, szemben Dúró képviselővel.
De Dúró képviselő a Máté evangéliumában foglaltakra, azaz a zsidóság és kereszténység egy Istenére kíván utalni, csakhogy ezt tévesen teszi. Ugyanis Máté evangéliumában nem két alternatív Isten szerepel, hogy a hívők szabadon választhassanak, hanem mindössze (és maximum) egyről. Tudniillik az Egyről. A Máté-evangéliumban nem is a Dúró-féle ostobaságot olvashatjuk, nem két Isten szolgálatának nehézségeiről panaszkodik a szöveg, hanem arról, hogy "Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Mt 6,24)
Vagyis két úrról van szó (δυσὶ κυρίοις - κύριος -´ου), az Istenről (θεῷ) és a mammonról (μαμωνᾷ), ami kincset jelent, gazdagságot, vagyont, tulajdont, feltehetően az óhéber mamon (ממון – pénz) és az arámi mamona (מָמוֹנָא – gazdagság) szóból.
Hát így valahogy!
A fenti szöveg megírása közben észleltem, hogy Máté-Tóth András teológus, vallástudós, egyetemi tanár barátom a saját Facebook-oldalán, engem megelőzve, ugyancsak szóvá tette a Máté evangéliumára történt téves hivatkozást. Bolyai és Lobacsevszkij. Természetesen nem bánom ezt, hiszen ebből is látszik, hogy pár évtizedes kollegiális barátságunk és szakmai kapcsolatunk sok közös alapon nyugszik. És ez – nem tagadom – számomra sokkal fontosabb, mint Dúró Dóra bibliai exegézise.


