Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer.
A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete
A Fidesz nevű szakadt burokban, légszomjban ott maradt egy kisebbség, amelynek a világát a csütörtöki, Sándor-palota előtti tüntetés hivatott összeragasztózni. A régi, avíttas szövegek maradtak, kiegészülve egy-két új dologgal, például a megvert Fidesz áldozati szerepével … A befoltozandó fideszes valóság másik új szereplője természetesen a menesztendő köztársasági elnök lesz, bár nem problémamentesen …
Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete
Hol volt eddig az a jogász lángelme, az alapvető emberi jogok harcosa, akinek a Holdról is lehetett hallani az alkotmányos demokráciáért dobbanó szívét? Hol volt a kisebbségi jogokért küzdő politikus, aki saját gyermekeiként gondol a fékekre és ellensúlyokra, nyusziját Sólyom Lászlóról, kutyáit pedig azokról az alkotmánybírákról nevezi el, akik gátat szabnak az állami önkénynek? Hol volt a jogállamért aggódó Gulyás Gergely?
Szégyenteljes közgyűlés és méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Történelmi pillanat a közmédiában - Kárpáti Iván jegyzete
A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk! - olvasható az állami média felületein.
Bajusz, elnök nélkül – Dési János jegyzete
publiGondolatok Áder Jánosról, a magyar csodavilág bizonyítékéról. Csak a bajsza maradt …
Gábor György: Panelprolik
23/02/2023 19:49
| Szerző: Gábor György
Panelnépnek szeretnek látni bennünket a mindenkori kormányaink, nagyságos és kegyelmes uraink és elöljáróink.
Fontos mondat hangzott el a tegnapi napon Orbán Viktor szájából, ezért tényleg érdemes volt megtenni annyi kilométert, extra benzingőzt lehelni a vidékre, felverni Balatonfüred csendjét és nyugalmát, luxushotel lepedőit összegyűrni, s kiadósan megpompáztatni az unalomig megszokott arcokat, kormánytagokat, az élcsapat élharcosait, a Párt hívó szavára egybegyűlt potentátokat, az odarendelt morcos, erőt és rendíthetetlen szilárdságot árasztó, félterpeszben lecövekelő biztonságiakat, s a soha el nem maradó leffentyű-propagandistákat: a mostani Magyarország reprezentatív nyilvánosságának – a Várkert Bazár publikumát jelen pillanatban épp nélkülöző – teljes felhozatalát.
De mit is mondott Orbán? A Fidesz-KDNP legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségeit számba véve a harmadik helyre sorolt ördögi ellenségről imigyen emlékezett meg: "…a nemzetközi spekulánsok, akik a háborús időkben haszonra akarnak szert tenni. Ők pénzelik a dollárbaloldalt, emblematikus alakjuk Soros György…"
Szép, veretes mondat, dallama, hangolása, ritmikája, utózöngése régről ismerős, mondhatni örökzöld és slágergyanús. Egy időben, az I. világháború környékén egy egész ország ennek a dallamát fütyörészte, mindössze egyetlen helyen tért el az akkori szöveg a mostanitól: a "nemzetközi spekulánsok" jelzős szerkezet helyett az éppen aktuális tömegízlést célba véve egyértelműbben igyekezett rámutatni a textus az "internacionalizmus" legfontosabb korabeli szerkezeti elemére, ennélfogva akkoriban kizárólag "zsidó spekulánsokat" volt szokás fölemlegetni és az érzékiség kedvéért különféle újságok felületein a megszokott ikonográfia szerint azonmód vizuálisan láthatóvá tenni, a mondat többi része abszolút azonos módon lüktetett és zengedezett a mostanival, legfeljebb még azzal a parányi különbséggel, hogy akkoriban nem Sorost, hanem a Rothschildokat volt szokás és kötelező – miheztartás végett, s a félreértéseket elkerülendő – emlegetni, ma viszont a korszerűség, s a méltán elvárt up-to-date jelleg Soros nevének használatát követeli meg.
Aztán alig ért véget a II. világháború, Magyarországon újabb gyilkos pogromok (Kunmadaras, Miskolc, stb.) jelezték, hogy a panel élt, él és élni fog, s a zsidó spekulánsok, feketézők és árdrágítók változatlanul itt bujkálnak köreinkben. Kicsivel később, az ötvenes évek béketáborának harci lendületében a mondat, mint afféle jól felhasználható, semmiféle fárasztó gondolkodásra nem kényszerítő, ám annál könnyebben dalolható panelként újra a hazai slágerlista élére került, alkalmazkodva az akkori (és mostani) Nagy Barát igényeihez, a „zsidó” szót visszafogott tartózkodással mellőzve, s az egykori jellegzetes kiábrázolások helyébe most a Coca-Cola mámorban fetrengő, kubai szivart pöfékelő, s az amerikai zászló színeiben és elemeiben pompázó viseletbe bújtatott Uncle Samet vizionálva.
Ma pedig ismét Soros és a „nemzetközi spekulánsok”.
Panelnépnek szeretnek látni bennünket a mindenkori kormányaink, nagyságos és kegyelmes uraink és elöljáróink, amint kimért eleganciával begördülnek a füredi hotel elé, föl-le sétálgatva, az egész nemzet roppant súlyát vállukon cipelve, araszolva a hotel üvegfalától az üvegfaláig, kíváncsi fotósoknak önmaguk fontoskodó látványát kínálva, tekintetüket ugrásra készen a telefonhívásilag elfoglalt nagyfőnök kontúrjára függesztve, gondterhelten, maguk is mind, kivétel nélkül a telefonjukat megvillantva, egyenmozdulattal marokra szorítva, fülekre rálapítva, barázdáktól szántott homlokkal, a régi panelek leporolói és újrahasznosítói. Ezek emitt már egy új panel legyártására is alkalmatlanok, üresfejű, ötlettelen, gondolattalan second-hand shoposok, lopott árucikkekkel, lopott dallamokkal és lopott ritmusokkal házaló társaság.
Ám továbbra is kitartóan bíznak abban, remélik, s számítanak rá, hogy az ismételten eljátszott, eldanolászott panelslágert változatlanul sokan kedvelik és ismerik.
Vagy ha mégsem, akkor majd maguk gondoskodnak arról, hogy az ország újra megismerje a régi dallamokat, az ő hangszerelésükben és a saját dizőzeik tolmácsolásában.
Evergreen-hatalom.
