Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gábor György: Panelprolik
23/02/2023 19:49
| Szerző: Gábor György
Panelnépnek szeretnek látni bennünket a mindenkori kormányaink, nagyságos és kegyelmes uraink és elöljáróink.
Fontos mondat hangzott el a tegnapi napon Orbán Viktor szájából, ezért tényleg érdemes volt megtenni annyi kilométert, extra benzingőzt lehelni a vidékre, felverni Balatonfüred csendjét és nyugalmát, luxushotel lepedőit összegyűrni, s kiadósan megpompáztatni az unalomig megszokott arcokat, kormánytagokat, az élcsapat élharcosait, a Párt hívó szavára egybegyűlt potentátokat, az odarendelt morcos, erőt és rendíthetetlen szilárdságot árasztó, félterpeszben lecövekelő biztonságiakat, s a soha el nem maradó leffentyű-propagandistákat: a mostani Magyarország reprezentatív nyilvánosságának – a Várkert Bazár publikumát jelen pillanatban épp nélkülöző – teljes felhozatalát.
De mit is mondott Orbán? A Fidesz-KDNP legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségeit számba véve a harmadik helyre sorolt ördögi ellenségről imigyen emlékezett meg: "…a nemzetközi spekulánsok, akik a háborús időkben haszonra akarnak szert tenni. Ők pénzelik a dollárbaloldalt, emblematikus alakjuk Soros György…"
Szép, veretes mondat, dallama, hangolása, ritmikája, utózöngése régről ismerős, mondhatni örökzöld és slágergyanús. Egy időben, az I. világháború környékén egy egész ország ennek a dallamát fütyörészte, mindössze egyetlen helyen tért el az akkori szöveg a mostanitól: a "nemzetközi spekulánsok" jelzős szerkezet helyett az éppen aktuális tömegízlést célba véve egyértelműbben igyekezett rámutatni a textus az "internacionalizmus" legfontosabb korabeli szerkezeti elemére, ennélfogva akkoriban kizárólag "zsidó spekulánsokat" volt szokás fölemlegetni és az érzékiség kedvéért különféle újságok felületein a megszokott ikonográfia szerint azonmód vizuálisan láthatóvá tenni, a mondat többi része abszolút azonos módon lüktetett és zengedezett a mostanival, legfeljebb még azzal a parányi különbséggel, hogy akkoriban nem Sorost, hanem a Rothschildokat volt szokás és kötelező – miheztartás végett, s a félreértéseket elkerülendő – emlegetni, ma viszont a korszerűség, s a méltán elvárt up-to-date jelleg Soros nevének használatát követeli meg.
Aztán alig ért véget a II. világháború, Magyarországon újabb gyilkos pogromok (Kunmadaras, Miskolc, stb.) jelezték, hogy a panel élt, él és élni fog, s a zsidó spekulánsok, feketézők és árdrágítók változatlanul itt bujkálnak köreinkben. Kicsivel később, az ötvenes évek béketáborának harci lendületében a mondat, mint afféle jól felhasználható, semmiféle fárasztó gondolkodásra nem kényszerítő, ám annál könnyebben dalolható panelként újra a hazai slágerlista élére került, alkalmazkodva az akkori (és mostani) Nagy Barát igényeihez, a „zsidó” szót visszafogott tartózkodással mellőzve, s az egykori jellegzetes kiábrázolások helyébe most a Coca-Cola mámorban fetrengő, kubai szivart pöfékelő, s az amerikai zászló színeiben és elemeiben pompázó viseletbe bújtatott Uncle Samet vizionálva.
Ma pedig ismét Soros és a „nemzetközi spekulánsok”.
Panelnépnek szeretnek látni bennünket a mindenkori kormányaink, nagyságos és kegyelmes uraink és elöljáróink, amint kimért eleganciával begördülnek a füredi hotel elé, föl-le sétálgatva, az egész nemzet roppant súlyát vállukon cipelve, araszolva a hotel üvegfalától az üvegfaláig, kíváncsi fotósoknak önmaguk fontoskodó látványát kínálva, tekintetüket ugrásra készen a telefonhívásilag elfoglalt nagyfőnök kontúrjára függesztve, gondterhelten, maguk is mind, kivétel nélkül a telefonjukat megvillantva, egyenmozdulattal marokra szorítva, fülekre rálapítva, barázdáktól szántott homlokkal, a régi panelek leporolói és újrahasznosítói. Ezek emitt már egy új panel legyártására is alkalmatlanok, üresfejű, ötlettelen, gondolattalan second-hand shoposok, lopott árucikkekkel, lopott dallamokkal és lopott ritmusokkal házaló társaság.
Ám továbbra is kitartóan bíznak abban, remélik, s számítanak rá, hogy az ismételten eljátszott, eldanolászott panelslágert változatlanul sokan kedvelik és ismerik.
Vagy ha mégsem, akkor majd maguk gondoskodnak arról, hogy az ország újra megismerje a régi dallamokat, az ő hangszerelésükben és a saját dizőzeik tolmácsolásában.
Evergreen-hatalom.
