Jeszenszky Géza: Magányosan
Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az EU vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogy lett ilyen magányos? Az Európai Tanács ülései szünetében ki akar vele barátságosan beszélgetni, akár semmiségekről? Már a magyar-lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre.
Arató András: Marine Le Pen beugrott Orbánhoz
Le Pen a kolostorban járva összefutott az intézmény zárdafőnökével, aki szíves örömest idegenvezette az arra tévedt turistát. Különösen büszkén mutatta meg a bútorzatot, amivel elkápráztatta a vendégét: ha egy egyszerű apácazárda refektóriumában ily gyönyörű terített asztal várja a novíciákat, milyen lehet az életszínvonal hatvan pusztában? Nyugi, Marine, Magyarország jelene francia hon jövője!
G.Gy.: A népszámlálás elutasított válasza
"Sokféle megfontolás tarthatta vissza mindazokat, akik válasz nélkül hagyták a népszámlálási kérdőív említett rubrikáját, a bizalmatlanságtól egészen a vallás átpolitizáltságából eredő félelemig."
Arató András: A jó apa
A türelmes szülő hagyja a gyermekét, hadd próbálkozzon, nem veszi ki a kezéből az irónt, amikor egy cica vagy épp a Colosseum lerajzolásával próbálkozik. A mi apánk is ilyen, de most a paciencia végső határáig jutott, midőn imígyen szólt: „Gyurka, te nem vagy képes a kezeléséhez, pedig megmondtam neked, akkor játszhatsz tovább a közpénz jellegét elvesztett pénzemmel, ha egyszámjegyűvé redukálod év végéig az inflációt!"
Jeszenszky Géza: Zsákutcás magyar külpolitika
Kísért, sőt már itt van a nyakunkon a Bibó István által zsákutcásnak nevezett magyar történelem. A balsorsból kikerülve a balítéletek, a rossz döntések fenyegetik újra nemzetünk jelenét és jövőjét.
Gábor György: Hurrá, eltaláltuk!
Egyes egyházi vezetők úgy járnak-kelnek, forgolódnak a párt- és állami vezetők társaságában, mint az 1950-es évek kommunista rendszere által életre keltett szép emlékezetű békepapság intézményének harcos egyházi aktivistái, erre a célra kiszemelt és jól teljesítő papok, lelkészek, rabbik.
Rényi András: Rendhagyó nekrológ
A Szabadság-klub politikai publicisztikáknak, nem nekrológoknak fenntartott rovat. De talán nem blaszfémia, ha a halálhírrel mégis itt és így hozakodom elől – mert az elhunyt iránt érzett tiszteletem oka bizony nem független e rovat szellemétől.
Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Gábor György: Viktor nevében
20/02/2023 11:11
| Szerző: Gábor György
Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek! Én megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral.
Ami a hétvégén a szombathelyi templomban elhangzott, az a blaszfémia minősített esete, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek.
Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek!
Nem lehetett könnyű dolga, közel kétezernégyszáz évvel halála után ezt már egészen biztosan állíthatjuk.
Én persze nem merészkedem idáig, hol vagyok én a derék Diogenésztől! Megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral. De mintha nem lenne ilyen. Pedig, ha lett volna, talán, mint egykoron Krisztus (imitatio Christi), szép, egyenletes csapásokkal űzte volna ki a templomból azt az alakot, aki egy szombathelyi istentiszteleten arról beszélt, hogy Jézus második neve Viktor. (Az esetről a Telex számolt be - a szerk.)
Nyilván a harmadik neve Orbán.
Senkit nem szeretnék megzavarni, de a blaszfémia minősített esetéről van szó, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek, pedig szép és gazdag irodalma van a történetnek. Jézusnak vannak nevei, vannak címei, ezekről a Biblia beszámol, ám Viktorról nem szól a hagyomány. És most emelkedjünk túl azon, hogy a héber vagy a görög névadási gyakorlatban a latin eredetű Viktor aligha fordulhatott elő, de sebaj. A hagyomány ezzel szemben ismeri az Isten és Jézus nevével való visszaélés bűnét, s tud olyan mozgalmakról, amelyek a név átváltoztatásával, megváltoztatásával vagy valaki másra történő átruházásával a legsúlyosabb eretnekséget követték el.
Miután a kitüntetettet, akinek a nevét megkaphatta Jézus (vagy akinek a nevéről Jézus is elneveztetett) Orbán Viktornak hívják, mint ahogy ez a beszédből egyértelműen ki is derült, a református miniszterelnöknek ajánlom az ereklyékről szóló Kálvin-művet, amelynek mindjárt a legelején olyan utazó szélhámosokat hoz szóba a reformátor tudós, akik hitvány, piszkos csalást űztek a vértanúk ereklyéinek hurcolásával, ha egyáltalán ezek – s itt Szent Ágostonra hivatkozik Kálvin – valóban szentek ereklyéi voltak. Majd felemlegeti az együgyű embereket, akikkel elhitetnek minden hazugságot az imitt-amott összekotorászott csontokról. Nos, ugyanebben a műben Kálvin a Jézus Krisztus nevével való visszaélést is szóba hozza, azt a jelenséget, amikor Jézus nevét mindenféle „eszelős koholmányokra” használják fel. A baj eredete – így Kálvin –, hogy a világ nem Jézus Krisztus igéjében, szentségeiben, áldásaiban kereste a lényeget, hanem helyette ruháiban, ingjeiben, lepleiben gyönyörködött. S mostantól a magyar kormányfő dolgozószobájába bejáratos amerikai ördögűzőnek köszönhetően, no meg annak, hogy Szombathelyen egyetlen ostoros ember sem akadt ez idő tájt, a magyar észjárás előtt végre a reveláció erejével mutatkozhatott meg Jézus második neve: Viktor.
Vagy Orbán.
Voltaképpen mindegy is.
Mindenesetre, ha Pál apostol ismerte volna Jézus második nevét, teljesen felesleges lett volna Jézus Krisztus nevére hivatkoznia, amikor kiűzte egy leányból a rossz szellemet (ApCsel 16,18), elég lett volna csak annyit mondania: Parancsolom, hogy Viktor nevében menj ki belőle!”
Az a rossz szellem pedig e név hallatára úgy iszkolt volna onnan kifelé, szerteszét a nagyvilágba, árkon-bokron túlra, hogy máig is iszkolna, ha meg nem halt volna.
És bizony mondom néktek, mire a jó öreg amerikai ördögűző budapesti vendégfellépéséről hazarepül az Egyesült Államokba, megláthatjátok majd, amottan már Donald lesz Jézus második neve.
