„Támogassa
Publicisztika
Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete

A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.

Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete

Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.

Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Élőkép – Józsa Márta jegyzete

Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.

Vetemedés – Dési János jegyzete
Publicisztika

Vetemedés – Dési János jegyzete

Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.

Gábor György: Viktor nevében

20/02/2023 11:11

| Szerző: Gábor György

Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek! Én megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral.

Ami a hétvégén a szombathelyi templomban elhangzott, az a blaszfémia minősített esete, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek.

Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek!

Nem lehetett könnyű dolga, közel kétezernégyszáz évvel halála után ezt már egészen biztosan állíthatjuk.

Jean-Léon Gérôme: Diogenész
 
Jean-Léon Gérôme: Diogenész,
 olajfestmény
 
Forrás:Wikimedia Commons
 

Én persze nem merészkedem idáig, hol vagyok én a derék Diogenésztől! Megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral. De mintha nem lenne ilyen. Pedig, ha lett volna, talán, mint egykoron Krisztus (imitatio Christi), szép, egyenletes csapásokkal űzte volna ki a templomból azt az alakot, aki egy szombathelyi istentiszteleten arról beszélt, hogy Jézus második neve Viktor. (Az esetről a Telex számolt be - a szerk.)

Nyilván a harmadik neve Orbán.

Senkit nem szeretnék megzavarni, de a blaszfémia minősített esetéről van szó, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek, pedig szép és gazdag irodalma van a történetnek. Jézusnak vannak nevei, vannak címei, ezekről a Biblia beszámol, ám Viktorról nem szól a hagyomány. És most emelkedjünk túl azon, hogy a héber vagy a görög névadási gyakorlatban a latin eredetű Viktor aligha fordulhatott elő, de sebaj. A hagyomány ezzel szemben ismeri az Isten és Jézus nevével való visszaélés bűnét, s tud olyan mozgalmakról, amelyek a név átváltoztatásával, megváltoztatásával vagy valaki másra történő átruházásával a legsúlyosabb eretnekséget követték el.

Miután a kitüntetettet, akinek a nevét megkaphatta Jézus (vagy akinek a nevéről Jézus is elneveztetett) Orbán Viktornak hívják, mint ahogy ez a beszédből egyértelműen ki is derült, a református miniszterelnöknek ajánlom az ereklyékről szóló Kálvin-művet, amelynek mindjárt a legelején olyan utazó szélhámosokat hoz szóba a reformátor tudós, akik hitvány, piszkos csalást űztek a vértanúk ereklyéinek hurcolásával, ha egyáltalán ezek – s itt Szent Ágostonra hivatkozik Kálvin – valóban szentek ereklyéi voltak. Majd felemlegeti az együgyű embereket, akikkel elhitetnek minden hazugságot az imitt-amott összekotorászott csontokról. Nos, ugyanebben a műben Kálvin a Jézus Krisztus nevével való visszaélést is szóba hozza, azt a jelenséget, amikor Jézus nevét mindenféle „eszelős koholmányokra” használják fel. A baj eredete – így Kálvin –, hogy a világ nem Jézus Krisztus igéjében, szentségeiben, áldásaiban kereste a lényeget, hanem helyette ruháiban, ingjeiben, lepleiben gyönyörködött. S mostantól a magyar kormányfő dolgozószobájába bejáratos amerikai ördögűzőnek köszönhetően, no meg annak, hogy Szombathelyen egyetlen ostoros ember sem akadt ez idő tájt, a magyar észjárás előtt végre a reveláció erejével mutatkozhatott meg Jézus második neve: Viktor.

Vagy Orbán.

Voltaképpen mindegy is.

 
 James Blount és Orbán Viktor a Karmelita kolostorban
 
Forrás: Facebook
 

Mindenesetre, ha Pál apostol ismerte volna Jézus második nevét, teljesen felesleges lett volna Jézus Krisztus nevére hivatkoznia, amikor kiűzte egy leányból a rossz szellemet (ApCsel 16,18), elég lett volna csak annyit mondania: Parancsolom, hogy Viktor nevében menj ki belőle!”

Az a rossz szellem pedig e név hallatára úgy iszkolt volna onnan kifelé, szerteszét a nagyvilágba, árkon-bokron túlra, hogy máig is iszkolna, ha meg nem halt volna.

És bizony mondom néktek, mire a jó öreg amerikai ördögűző budapesti vendégfellépéséről hazarepül az Egyesült Államokba, megláthatjátok majd, amottan már Donald lesz Jézus második neve.