Vendégmunka – Józsa Márta jegyzete
Ma Magyarországon mintegy 120 ezer külföldi vendégmunkás dolgozik, leginkább a feldolgozóiparban, az autóiparban, az építőiparban és a turizmus-vendéglátás területén. Vagy például a legjobban láthatóan talán a futárcégeknél. Többnyire amúgy rabszolgasorban, és értük még csak nem is tüntettünk, ellenük azonban többen szónokoltak. Akikre most tilalmat ígér az új kormány, de hogy utána mi lesz, azt egyelőre nem tudni.
A neheze most következik – Hardy Mihály jegyzete
Mostanra az utcabálok, az ünneplés ideje elmúlt, Magyar Péter pedig a kampány idején a tőle megszokott energiával látott neki a munkának. … Az első jelek bíztatóak, úgy tűnik, hogy volt mesterterv és vannak vagy lesznek emberei a magyar maffiaállam felszámolására. Hirtelen a rendőrség meg az ügyészség is felébredt …
Amikor megsajnáltam Orbán Viktort – Selmeci János jegyzete a felelősségről
Egyszer, egy pillanatra megsajnáltam Orbán Viktort. A választás napján történt. Miután a volt miniszterelnök leadta a szavazatát, egy újságíró megkérdezte tőle, megbánt-e valamit az elmúlt tizenhat évből. Ő pedig azt válaszolta: „Köszönöm szépen, jól vagyok.”
Új utakon - Hardy Mihály jegyzete
Csak a rend kedvéért jegyzem meg, mert a politikai emlékezet igen rövid, hogy a német kancellár és a francia elnök az utóbbi években már úgy kerülte Orbán Viktort, mint a leprást.
Még itt van – Szénási Sándor jegyzete
Hogy a letűntnek hitt kor mennyire jelenvaló, azt éppen a rezsim bomlástermékei bizonyítják, konkrétan a szándékos kiszivárogtatások az Orbán papa valóságos bevételeiről, arról, hogy az aranykonvoj elrablására maga Orbán adott utasítást, és jönnek még dolgok, amelyek felméréséhez a legelszabadultabb fantázia is gyerekes képzelgés volt csupán. Száz tonnás Argentinosaurus-ok másznak elő a mocsárból, folyik róluk a bűzös lé.
A szék veszélyben, a lelkiismeret felébredt Sulyokban - Kárpáti Iván jegyzete
Amíg mások közjogi szerepe, függetlensége vagy hitelessége volt terítéken, Sulyok Tamás ritkán hallatta a hangját. Most, hogy a saját tisztsége került politikai vita középpontjába, hirtelen fontos lett a jogállam, a demokrácia és az alkotmányos rend.
Marionettek - Józsa Márta jegyzete
Esetünkben a Sándor-palota erkélyéről, ahonnan úgy, de úgy tud lenézni, hogy pillanatnyi tisztánlátást sem tudunk kiolvasni a tekintetéből. Nem érti, hogy lehet az, hogy jogi háttér ide vagy oda, a közönség bizony nem csak arra szavazott, hogy eddigi gazdájától elszakítva hánykolódjék, hanem arra, hogy eddigi irányítóját követve tűnjön el oda, ahová való.
Daráló – Józsa Márta jegyzete
A frissen ülésező parlament nem módosítja a gyülekezési törvényt. Amelyet elődje a könyvdarálás ihletettségében alkotott. Így az idei Pride-ot jogilag a tavalyi, lényegében minden demokrata által iszonyodva bírált törvényi körülmények között tartják meg. Ha addig nem változik valami. Valahogy ennek a jogszabálynak a módosításakor kifulladt a vehemens rendszerváltó lendület.
Gábor György: Viktor nevében
20/02/2023 11:11
| Szerző: Gábor György
Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek! Én megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral.
Ami a hétvégén a szombathelyi templomban elhangzott, az a blaszfémia minősített esete, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek.
Diogenészről mondják, hogy egy ízben fényes nappal lámpással a kezében járt-kelt az utcán, és ezt kiabálta: embert keresek!
Nem lehetett könnyű dolga, közel kétezernégyszáz évvel halála után ezt már egészen biztosan állíthatjuk.
Én persze nem merészkedem idáig, hol vagyok én a derék Diogenésztől! Megelégednék egy szombathelyi emberrel, lehetne akár maga a megyéspüspök is, kezében egy kötélből font ostorral. De mintha nem lenne ilyen. Pedig, ha lett volna, talán, mint egykoron Krisztus (imitatio Christi), szép, egyenletes csapásokkal űzte volna ki a templomból azt az alakot, aki egy szombathelyi istentiszteleten arról beszélt, hogy Jézus második neve Viktor. (Az esetről a Telex számolt be - a szerk.)
Nyilván a harmadik neve Orbán.
Senkit nem szeretnék megzavarni, de a blaszfémia minősített esetéről van szó, amit e honban immár sem a hívek, sem az egyházi vezetők észre sem vesznek, pedig szép és gazdag irodalma van a történetnek. Jézusnak vannak nevei, vannak címei, ezekről a Biblia beszámol, ám Viktorról nem szól a hagyomány. És most emelkedjünk túl azon, hogy a héber vagy a görög névadási gyakorlatban a latin eredetű Viktor aligha fordulhatott elő, de sebaj. A hagyomány ezzel szemben ismeri az Isten és Jézus nevével való visszaélés bűnét, s tud olyan mozgalmakról, amelyek a név átváltoztatásával, megváltoztatásával vagy valaki másra történő átruházásával a legsúlyosabb eretnekséget követték el.
Miután a kitüntetettet, akinek a nevét megkaphatta Jézus (vagy akinek a nevéről Jézus is elneveztetett) Orbán Viktornak hívják, mint ahogy ez a beszédből egyértelműen ki is derült, a református miniszterelnöknek ajánlom az ereklyékről szóló Kálvin-művet, amelynek mindjárt a legelején olyan utazó szélhámosokat hoz szóba a reformátor tudós, akik hitvány, piszkos csalást űztek a vértanúk ereklyéinek hurcolásával, ha egyáltalán ezek – s itt Szent Ágostonra hivatkozik Kálvin – valóban szentek ereklyéi voltak. Majd felemlegeti az együgyű embereket, akikkel elhitetnek minden hazugságot az imitt-amott összekotorászott csontokról. Nos, ugyanebben a műben Kálvin a Jézus Krisztus nevével való visszaélést is szóba hozza, azt a jelenséget, amikor Jézus nevét mindenféle „eszelős koholmányokra” használják fel. A baj eredete – így Kálvin –, hogy a világ nem Jézus Krisztus igéjében, szentségeiben, áldásaiban kereste a lényeget, hanem helyette ruháiban, ingjeiben, lepleiben gyönyörködött. S mostantól a magyar kormányfő dolgozószobájába bejáratos amerikai ördögűzőnek köszönhetően, no meg annak, hogy Szombathelyen egyetlen ostoros ember sem akadt ez idő tájt, a magyar észjárás előtt végre a reveláció erejével mutatkozhatott meg Jézus második neve: Viktor.
Vagy Orbán.
Voltaképpen mindegy is.
Mindenesetre, ha Pál apostol ismerte volna Jézus második nevét, teljesen felesleges lett volna Jézus Krisztus nevére hivatkoznia, amikor kiűzte egy leányból a rossz szellemet (ApCsel 16,18), elég lett volna csak annyit mondania: Parancsolom, hogy Viktor nevében menj ki belőle!”
Az a rossz szellem pedig e név hallatára úgy iszkolt volna onnan kifelé, szerteszét a nagyvilágba, árkon-bokron túlra, hogy máig is iszkolna, ha meg nem halt volna.
És bizony mondom néktek, mire a jó öreg amerikai ördögűző budapesti vendégfellépéséről hazarepül az Egyesült Államokba, megláthatjátok majd, amottan már Donald lesz Jézus második neve.
