„Klubrádió
Szabadság Klub
Arató András: Ki a diplomata?
Szabadság Klub

Arató András: Ki a diplomata?

Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.

Csillag István: A korbácsfonó
Szabadság Klub

Csillag István: A korbácsfonó

A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.

Arató András: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Szabadság Klub

Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz

Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.

Arató András: Életeteket és véreteket! Meg az adótokat.
Szabadság Klub

Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat

Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.

Gábor György: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
Szabadság Klub

Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség

L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.

Arató András: Neveitek napjára
Szabadság Klub

Arató András: Neveitek napjára

A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.

Gábor György: Amikor Navracsics parlamenter lépést vált

22/02/2023 17:46

| Szerző: Gábor György

Üdvös lenne szépen, tagoltan, ha kell, szótagolva elmondani Navracsics parlamenternek... a többi között nem az a kérdés, hogy a Fidesz lajtorjájának éppen hányadik grádicsán üldögélő "garantáltan mi emberünk" juthat be a kuratóriumba, hanem az, hogy az autonómiájukban megcsúfolt, megalázott és sáros bakancsokkal megtaposott egyetemek törvényes keretek között felállított szenátusai vagy a miniszterelnök lesz a nagy kiválasztó?

Navracsics Tibor, a hős parlamenter, kezében most újabb kompromisszumos dokumentumot lobogtatva szaporázza lépteit Brüsszel irányába. Az alapítványi egyetemek bevételéért és végső megszállásáért folytatott gigászi küzdelemben az egyetemeket elfoglaló csapattestek sorából kiváló Navracsics azzal a kompromisszumos ajánlattal indult el a brüsszeli székhelyű hadvezetéshez, hogy a korábbiakkal szöges ellentétben, immár a kitörésre készülő hős védők is összeférhetetlennek tartják az egyetemi kuratóriumi tagságot államtitkári szinttől felfelé, ugyanakkor kompromisszumkészségükről mi sem tanúskodik jobban, minthogy a helyettes államtitkárok (véletlenül mind fideszes), parlamenti képviselők (véletlenül a legtöbbje, vagy majdnem mind fideszes,) polgármesterek (véletlenül a legtöbbje, vagy majdnem mind fideszes), és a Fidesz érdekeltségi körébe tartozó valamennyi nagyvállalkozó, bankár és egyéb polipnyúlványok gond nélkül maradhatnak a kuratóriumokban.

free SZFE
 
Free SZFE
 
Fotó: Pálinkás János
 

Most két eset lehetséges: Navracsics parlamenter vagy hülyének nézi az Európai Bizottságot, s a felettünk elrepülő idő vasfoga adja meg majd a választ, hogy méltán teszi-e ezt, s az Európai Bizottság valóban feltűnően rapid dementálódásnak indult képződménnyé változott, avagy az Európai Bizottság – ellentétben Navracsiccsal, valamint megbízóival, akiknek erkölcsi nívója egy sunyi kis besurranó tolvaj és egy átlag alatt teljesítő markecoló szintjét alulról súrolja – udvariasan megkéri a magyar parlamentert, hogy baráti küldetésével vissza nem élve legyen kedves kigombolni csinos felöltőjét, s alóla kitenni az asztalra az összes ketyegő bombát, időzített pokolgépet, s a zakója belső zsebében őrzött, leginkább figyelemelterelésre szánt cinkelt lapokat.

Mert ugyebár: maradnak a tövig fideszesek, már hogyne maradnának, akiknek a munkásmozgalom történetének tanúsága szerint most kell majd igazán bizonyítaniuk, s meghálálniuk a Párt bizalmát, mert ugyebár, „tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit..., mindent a maga idejében.”

Másrészt üdvös lenne szépen, tagoltan, ha kell, szótagolva elmondani Navracsics parlamenternek, sosem letéve arról, hátha sikerül szordínósra vennie a Várhegy magaslatain beléköltözött belső hang rettentő fortissimóját, s előbb-utóbb képessé válik valami hangyányit appercipiálni és foganatosítani a valós tényállásból. Abból, hogy nem az a kérdés, a Fidesz lajtorjájának éppen hányadik grádicsán üldögélő „garantáltan mi emberünk” juthat be a kuratóriumba, hanem az, hogy az autonómiájukban megcsúfolt, megalázott és sáros bakancsokkal megtaposott egyetemek törvényes keretek között felállított szenátusai választják-e ki a szakmailag és erkölcsileg alkalmasnak tartott kurátorokat, avagy a mind szakmaiságában, mind erkölcsi alkalmasságában megkérdőjelezhető miniszterelnök lesz a nagy kiválasztó?

Továbbá nem az a kérdés, hogy élethossziglan, avagy az új ötlet szerint „csak” kétszer hatéves (összesen tehát tizenkét éves) időtartamra szól-e a kinevezés, hanem az, hogy a kurátorok alkalmasint számonkérhetők-e és visszahívhatók-e az egyetem részéről?

Meg az a kérdés, hogy a kuratórium működése, roppant pénzek fölött diszponáló, pénz(újra)elosztó szerepe és személyzeti politikája mennyire transzparens, mennyire ellenőrizhető és – következésképpen – mennyire számonkérhető?

A sok-sok valós kérdés mellett pedig még az is a kérdés, hogy végre kivonul-e a politika által becsempészett ideológiai zagyvalék onnan, ahol semmi keresnivalója sincs, azaz az egyetemek szakmai és oktatási feladatot ellátó világából? Vagyis Navracsics parlamenter a gránitszilárdságában már többször is megsérült dokumentum lobogtatása mellett boldogan jelenti-e majd, hogy a miniszterelnök bal lábbal kelt fel aznap, fejfájósan, förtelmes álmok kiváltotta forgolódásaiba beleizzadva, az éjjeliszekrényről remegő kézzel leverve az ilyenkor szokásos nyugtatókat, amelyek az ágy alá gurulva foglalták el örök pozíciójukat, szóval, hogy tüzet szüntess, ne tovább, mert a Várhegy gazdája ünnepélyesen visszavonta a nemrég kelt ukázát. Azt, amelyben kimondatott, hogy az oktatási és kutatási funkciókat ellátó, s hogy ebbéli szerepének megfelelhessen, hagyományosan, mintegy circa nyolcszáz éve autonómiát élvező intézmények kuratóriumaiba kizárólag a nemzeti szempontnak megfelelő, nemzeti szemléletű kurátorok kerülhetnek, szemben az „internacionalista-globalista”, a haza üdvére törő, idegenszívű személyekkel, például baloldaliakkal, hiszen a „baloldal az egy internacionalista képződmény” (special thanks to Orbán Viktor).

Nos, ha Navracsics parlamenter beszámol arról, hogy a tudományos és oktatási intézményeknek szánt fenti iránymutatást rossz hangulatban, rossz poénnak szánva mondta a miniszterelnök, aki saját napiparancsával ellentétben valójában tisztában van azzal, hogy fenti ideológiai szempontoknak nincs semmi szerepük és keresnivalójuk a tudományban, a matematikától az antropológiáig, a kémiától a művészettörténetig, az anatómiától a gyógyszervegyészetig, a római jogtól a régészetig, a csillagászattól az állatorvostanig, a szájsebészettől a méréstechnikáig, a mikrobiológiától az épületszerkezettanig, a germán nyelvészettől a geofizikáig (legfeljebb azokban a pszeudotudományos intézményekben, amelyeket ő maga és kormányának átlagon felüli délibábos tagjai hívtak életre, kizárólag propagandisztikus célkitűzések teljesítése végett), szóval, ha mindez elhangzik, Navracsics parlamenter lépést válthat, s közelebb kerülhet sikeres küldetéséhez.

Ha a fentieket mind teljesíti, tőlem akár még szoborba is önthetik valahol a Budaörsi út legvégén.