Tényleg szabadabban értelmezik a fiatalok a nemi identitáskeresést? És a szüleik hogy fogadják az ő tapasztalataiktól eltérő hozzáállást? Mi befolyásolja és segíti a gyerekeket a nemiségük értelmezésében és vajon minden esetben jól tudják-e használni ezeket az eszközöket?

Megesik, hogy egy lány érettségi után jön rá, hogy magassarkúban más az élet, egy fiú pedig ebben az időszakban növeszt bajszot, de az sem kizárt, hogy kifesti a körmét. Hogyan határozzák meg a tinédzserek magukat nőként és férfiként, mikor kezdődik és mikor fejeződik be a nemiidentitás-keresés? Erről szólt az e heti Uniszex.

Bár Magyarországon a gazdaságilag aktívak és a foglalkoztatottak közel fele nő, társadalmi és gazdasági szerepük ezzel nincs összhangban. Az Uniszexben a héten a nők munkaerőpiaci helyzetét jártuk körül.

A megjelenésünk üzenet a külvilág számára, a szelfikkel pedig a közösségi médiában is állandóan nyomot hagyunk, sokszor tárgyiasítva saját magunkat. Milyen nehézségeket okozhat ez a most felnövekvő generáció számára? Erről szólt az Uniszex adása.

Az Uniszex október 2-i adásában a reklámok világában merültünk el. Huszár Sándor marketing-szakértő segítségével átbeszéltük többek között, hogy tényleg mindent el lehet-e adni egy csinos nővel?

Tartja a szólás sok különféle változata. De a lényege mindnek egy: igenis ítélkezünk külső benyomások alapján. Így lesz a cingár, szemüveges filmkritikusból elitista hülyegyerek, a kisminkelt, ékszereket hordó szőke riporternő ostoba, a csinos, fiatal esztéta-kurátor lány pedig tapasztalatlan, csak a külseje segítségével érvényesülő fruska.

Szűk 1200 köztéri alkotásból összesen 37 budapesti szobor ábrázol olyan nőket, akik nem meztelen testek, vagy allegorikus alakok. Női példaképekről, azok ábrázolásáról illetve ábrázolásuk hiányáról szólt az Uniszex harmadik adása.

Igaz-e, hogy többet beszélnek a nők és mennyivel gyakoribb, hogy egy férfi félbeszakít egy nőt, mint fordítva? Huszár Ágnessel a gendernyelvészet kutatási témáiról beszélgettünk az Uniszexben.

Kétféle nő létezik. Az egyik tűsarkúba szorítja a lábait és a mások által állított elvárások rabja. A másik a tornacipős, aki szabadakaratú. És vannak, akik a skatulyák rabjai és a fent leírtakat valóban igaznak is gondolják. De vajon miért?