Színes vagy szélsőséges?

Mondják, hogy a mostani tinik már korántsem az a generáció, amilyenek az előttük lévők voltak. És nem „a bezzeg mi időnkben” értelemben, épp ellenkezőleg. Gondolkodnak, visszakérdeznek, megkérdőjeleznek. Talán majd ők – mondjuk mi, akik változást remélünk. De persze a saját magukkal folytatott harcaikat azért a mostani tinik is ugyanúgy megvívják, ahogy mi tettük annak idején. Az egyik legnagyobb csata pedig az, hogy a női és férfi útvesztőkben, klisékben és elvárásokban eligazodva rátaláljanak saját magukra.

Az Uniszex múlt heti adásában két tizenévessel beszélgettünk nőiességről, férfiasságról, visszajelzésekről és elvárásokról. Ezúttal Szmolka Orsolya gyerekpszichológussal vettük gorcső alá a témát: tényleg szabadabban értelmezik a fiatalok a nemi identitáskeresést? És a szüleik hogy fogadják az ő tapasztalataiktól eltérő hozzáállást? Mi befolyásolja és segíti a gyerekeket a nemiségük értelmezésében és vajon minden esetben jól tudják-e használni ezeket az eszközöket?

A szakértő szerint az, hogy egy tini próbálgatja magát, a külsejét, a nemi hovatartozását, miközben keresi a helyét, teljesen természetes. És mivel ma már sokkal több az elérhető lehetőség, amiből válogathatnak, ezért a próbálgatás is szélsőségesebbnek tűnhet, pedig ez a jelenség teljesen rendben van. Ennek ellenére tény: a szülőknek ez az időszak ijesztő lehet. És a gyerekeknek is, ha nincs mellette egy szülő, aki segít kereteket szabni.

Egyre kevésbé lehet most már meghatározni, hogy mi a lányok és mi a fiúk útja afelé, hogy megtalálják a saját nemi identitásukat. Ami viszont elkerülhetetlen, hogy ilyenkor válnak hangsúlyossá az elsődleges nemi jellegek, és ezt nem éli meg mindenki jól. A test megváltozása most is épp annyira sokkoló, mint 10, 20 vagy 50 évvel ezelőtt. Viszont ma már ott van az internet, ahol sorstársakra és sorsközösségekre lelhet az a fiatal is, aki a saját környezetében nem találja meg a helyét, a hasonlóan gondolkozó vagy érző társat. A pszichológus szerint viszont ez is lehet csapda. Segít, hogy meghallgat és egyetért valaki, de ugyanúgy el is tud szeparálni.