Markó Béla: Máshol
30/05/2020 23:32
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A költészet napjától a karanténidőszak legvégéig, még két hétig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Markó Béla Máshol című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.
Markó Béla nevét a széles közönség a Romániai Demokrata Szövetségben és a román nagypolitikában több mint húsz éven át betöltött vezetői szerepe nyomán, az RMDSZ elnökeként és Románia miniszterelnök-helyetteseként ismerte meg. Markó ugyanakkor eredetileg és elsősorban mindig is költő volt, sőt politikusi pályafutása első másfél évtizedében, egészen 2005-ig közéleti munkásságával párhuzamosan a Látó című erdélyi magyar irodalmi folyóirat főszerkesztését is ellátta. Az első kötetét 1974-ben, a legutóbbit pedig a tavalyi évben jelentette meg. Belső közlés című műsorunkban válogatott verseinek megjelenése évében, 2016-ban járt.
Ebben az adásban olvasta föl azt a versét is, amely mától a Klubrádió honlapján is meghallgatható. A trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójához közeledve különösen aktuális Máshol c. költeményében gyerekkori értetlenségét jeleníti meg: gyermekként nehezen értette, hogyan lehetséges, hogy a magyar kultúra és nyelv határai máshol húzódnak, mint az országé. Ráadásul az ötvenes években felnövekedve a két ország között elvileg létező szocialista testvériség és a nemzeti ellentétek kettőssége is tovább fokozta ezt az ellentmondásosságot, míg egy különös pillanatban, az 1956-os magyarországi forradalom idején rövid időre mégis tisztább lett számára a kép, hisz kiderült, hogy amit az anyanyelvén szóló budapesti rádió üzenetéből biztatásnak vett, az is keresetlen hazugság volt.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg.
A vers írott változata:
Máshol
Mi magyarok voltunk, ehhez nem fért kétség,
nem voltunk például románok,
és ez abból is egyértelműen kiderült,
hogy szüleim, nagyszüleim, nagynénéim, nagybátyáim
úgy szidták a románokat, ahogy saját magát
az ember természetesen nem szidja,
viszont nagyon is furcsán voltunk magyarok,
és erre viszonylag hamar rá kellett jönnöm,
mert itt voltunk mi, máshol volt Magyarország,
és amikor a rádiót bekapcsoltuk,
akkor máshonnan jött délben a biztatás, hogy
éljen a magyar szabadság, éljen a haza,
ezt azért elég nehéz volt felfognom,
miért nincs itt a haza, ahol mi vagyunk,
és miért nem vagyunk ott, ahol a haza van,
aztán ezerkilencszázötvenhatban,
abban az évben, amelyről az elején
még egyáltalán nem lehetett sejteni,
hogy egy fél évszázad múlva is ötvenhat lesz,
eltérően ötvenöttől vagy ötvenhéttől,
hiszen azokról ma már a kutya sem tud,
szóval egyszerre kiderült, hogy nemcsak mi,
hanem a magyar szabadság sincsen ott Magyarországon,
bár néhány napig ötévesen is pontosan éreztem,
hogy körülöttem ezt másképpen gondolják,
úgy tűnt, hogy végre egy helyen van minden,
de aztán gyorsan elmúlt ez az érzés,
ismét máshol voltunk mi magyarok,
máshol volt Magyarország,
máshol a magyar szabadság,
és megint úgy teltek egymás után az évek,
hogy próbáltuk ezt valahogy megérteni,
ami őszintén szólva majdnem lehetetlen.
