Röhrig Géza: Találkozás

Az Oscar-díjas Saul fia óta nem kell bemutatni a film főszerpelőjét, Röhrig Gézát, aki ugyanakkor eredeti hivatása szerint költő, s akinek hosszú ideig, amíg csupán az avatott irodalmárok közege tartotta számon értékes alkotóként, a Múlt és Jövő könyvkiadó adta ki a köteteit. Röhrig egyébként a rendszerváltás idején még amolyan korabeli slammerként kezdte, tőle származik a Fidesz korabeli jelmondata, a „nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol a törvény csak a kólát védi” is; hajdani koncertjéből is hangzott el felvétel a Belső közlés vele készült adásában.

Ebben a műsorban olvasta föl a mától a Klubrádió honlapján is meghallgatható versét is, amely ugyanakkor sokkal nehezebb kérdést, talán az emberiség egyik legnehezebb témáját dolgozza föl, annak megfelelően sokkoló nyelvhasználattal és előadásmóddal. A vers narrátora felnőtt férfiként fölkeresi édesanyját, aki gyermekkorában elhagyta őt, a szélsőséges helyzet és a szülő elutasító reakciója ugyanakkor agressziót és nemi vágyat vált ki belőle. Bizonyos, a tudomány által megalapozatlannak ítélt feltételezések szerint ez egyébként általános jelenség is lehet. A szerző ráadásul olyan átéléssel olvassa föl versét, hogy az József Attila költeményeivel emeli egy sorba azt.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers írott változata:

Röhrig Géza: Találkozás

lehet hogy él még
eszembe jut néha
egyszer találkoztunk
kerek harminc éve

házszám sehol
a kéményből fa nőtt
anyámban rossz volt
meglátnom a nőt

hunyorgott kacéran
’kit keres’ kérdte
’Úristen’ kapta
arcát kezébe

melltartó semmi
mell annál inkább
nem szólt nem szóltam
ittuk a pálinkát

’a kéményből fa nő’
törtem meg a csendet
’ritkán fűtünk indulj’
türelmetlen lett

’mit akarsz
látod nincs mit adjak’
fölállt a micsodám
’add akkor hát magad’

vonítottam belül
röstellve magányom
’itt nem maradhatsz
egy kettő három’

tárta ki az ajtót
elborult a világ
Istenem fogj le
hisz neked sincs anyád

gyilkossá ne tégy
Irgalom Atyja
vasban vinnének
őt letakarva

forrósodott nyálam
gyűlt a gyűlölet
robbantam volna
egy angyal átölelt

nem volt könnyű dolga
ám hogy Te parancsolsz
a körtepálinkát
basztam csak a falhoz

lehet hogy él még
rántást pirít rámol
a kéményből fa nő
mint én az álmából