„Klubrádió
Belső közlés

Szőcs Petra: Ikertelefonok

4/05/2020 16:13

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A költészet napjától kezdve a karanténidőszak végéig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül, hogy az otthon maradást ezzel is tartalmasabbá, könnyebben elviselhetővé tegyük. Ma Szőcs Petra Ikertelefonok című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.

2020. május 04. Belső közlés (2020.05.04. Szőcs Petra)
01:12
00:00
Szőcs Petra kolozsvári születésű, de Budapesten élő költő és filmrendező, eddig egy saját verseskötete jelent meg, Déva című, a dévai árvaházban játszódó első nagyjátékfilmje pedig nyugat-európai fesztiválokon is eredményesen szerepelt.

A mától a Klubrádió honlapján is meghallgatható, Ikertelefonok című verse a Ceauşescu-rezsim légkörét idézi, amelyet a szerző gyerekként Romániában élt át. Narratív líráját a „Walt Disney-nemzedék” protomágikus múltrekonstrukciója jellemzi, vagyis azoké, akiknek Antall József halálát elsősorban a Kacsamesék megszakítása jelentette. Ehhez szabja a versbeli kérdéseit is, azt láttatva, hogy a tényekhez nem tud mit hozzátenni, a lehetséges tétet azok interpretációja jelenti; megfoghatóan jelenítve meg a kései modernitásban érlelődő generáció észlelését.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. Az adást, amelyben a felolvasás először elhangzott, itt hallgathatják meg.

A vers írott változata:

Szőcs Petra: Ikertelefonok

Örülj, hogy nincs társbérlő,
és várjál, amíg befejezi, ráér az a hívás,
mondták, és mindig lehallgattam az ikertelefont,
vagy ahogy mi neveztük: az ikret.

Egyszer beolvasta a moziműsort egy lánynak,
Tarzan ment a Mărăşti moziban,
de nem tudom, végül mit néztek meg.
Sokszor hívott taxit, és úgy emlékszem,
volt benne részvét, de azért vidám fiú volt,
aztán elromlott a mosógépe,
és egyszer csak hiába emeltem fel a kagylót,
nem szólt bele soha többé.

Kedves Iker, ha te is hallgattál minket,
megmondhatnád, hogy Tata kikkel beszélt oroszul,
vagy hogy mi volt a címe annak a rossz
Áprily-versnek, amit annyiszor
olvasott fel a nagyanyám,
hogy már attól volt jó.

Ha valaminek a részletét halljuk,
olyan, mintha a végét hallanánk, észrevetted?
Megmondhatnád, mert én nem tudtam rájönni:
van valami közös az utolsó beszélgetésekben?
Lehet úgy kanyarítani az utolsó mondatokat,
hogy mégse utolsók legyenek?
Vagy azt kell mondani nyugodtan:
most megyek, itt a taxi,
és csendben letenni a telefont.