Forgasd a madarat – Szénási Sándor jegyzete
14/01/2026 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Az amerikaiak, és a művelt világ egy része is úgy véli, hogy Trump emberi és hétköznapi tettei talán tiszteletlenek itt-ott, de az, hogy bemutat bárkinek, hogy elvesz bármit, ami megtetszik neki, olajat, országot, hogy nyakát szegi a polkorrekt beszédnek, hogy egészséges módon annyira olvasatlan és tudatlan, hogy a vele beszélgető tábornokok azt állítják, egy ötévessel próbálnak dűlőre jutni, szóval mindez igenis tetszik.
Tudnivaló, hogy az elnök ezt egy detroiti gyárban, konkrétan a Ford-150 nevű üzemegységben, szóval gyárlátogatáson művelte azután, hogy egy melós aképpen azonosította be, hogy nini egy pedofilmentegető közeleg, épp most jön az Epstein-ügyből. Trump erre mutatta be a "flipping the bird" nevű ujjbábozást, de hogy félre ne értsék, még oda is süvöltötte a proletárnak, hogy fuck you. Kétszer is.
A flipping the bird, tehát a középső ujj használata egyébként úgy fordítható, hogy dobálni, vagy forgatni a madarat, tehát semmi csúnya nincs benne. Egy rendes kocsmában ezért persze agyonvernék a mutogatós embert, de a művelt világ, például Kanada egy bírói döntés után ezt csupán véleménynyilvánításnak tekinti, vagyis alkotmányos jognak. És ki mondja, hogy Trump nem ember attól, mert egy nárcisztikus pszichopata, és nem terjed ki rá az alkotmány védelme? Pláne, hogy a flipping szó rendkívüli módon elterjedt a biznisz világában, a property flipping például ingatlanspekulációt jelent, azaz Trump-nak különösen ismerős.
Csak kicsit kell gondolkodni, és minden a helyére kerül.
Vannak persze a kákán is csomót keresők, akik már az első ciklusában azt üzenték Trumpnak, hogy tisztelje a hivatalát. Ezek az emberek, akik különben hajlandók egy internetes azonosításon nem robotnak jelölni az elnököt, rendkívül el vannak keseredve annak "megfelelő és félreérthetetlen" megnyilvánulásaitól, ahogy a madárforgatást például a Fehér Ház magyarázta.
Különösen berágtak, amikor egy New-York- "Nincsenek királyok" (No King) Trump-ellenes tüntetésre az elnök egy AI gyártotta filmecskével válaszolt, amelyen egy repülőről személyesen szórt szarvihart a vonulókra.
Hogy ezt talán mégse. Hogy Amerika ezt mégsem érdemli.
Ám az amerikaiak, és a művelt világ egy része is úgy véli, hogy Trump emberi és hétköznapi tettei talán tiszteletlenek itt-ott, de az, hogy bemutat bárkinek, hogy elvesz bármit, ami megtetszik neki, olajat, országot, hogy nyakát szegi a polkorrekt beszédnek, hogy egészséges módon annyira olvasatlan és tudatlan, hogy a vele beszélgető tábornokok azt állítják, egy ötévessel próbálnak dűlőre jutni, szóval mindez igenis tetszik.
Az élet Trumppal fekete-fehér. Vagy ez van, vagy az van. Vége a gőgös és öntelt elit bonyodalmas dolgainak. Ahol baj van, ott odavágunk, oszt jóccakát. Nincs rizsa. Aki nem olyan egyszerű, tiszta fia a népnek, mint mi, azt lecsapjuk. Aki nemzetközi egyezményekről szónokol, az Amerika árulója. Trump van, és mi vagyunk. Más nem számít.
De hogy kik is vagyunk mi? Egy Jung nevű úgynevezett analitikus pszichológus azt merészelte írni rólunk, hogy a társadalom alsóbb rétegeiben elnyomott és elfojtott érzések, tapasztalatok és dühök halmazódnak. Ezeket ő árnyéknak nevezi. Ha ez az árnyék kerül fölülre, ha ez lesz az uralkodó, akkor az ész helyett zsigeri érzetek, tudattalan impulzusok fogják a társadalmat irányítani. És ez nagy baj lesz.
A kákán is csomót keresők azt nyikorogják, már volt ilyen baj, már láttuk ezt, okuljunk. A Trump-klán rajtunk hízik, mi meg az elnöki politika drogjától egyre csak hülyülünk.
De mi nem hiszünk nekik. Trump van, és mi vagyunk. Two in one.
Szénási Sándor jegyzete a január 12-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
